Apja lánya…

Tortázás

Nagyon várta már, és konkrét elképzelése volt, hogy milyet szeretne: “haniliásat”. Ami pedig a külsejét illeti, hol Spongyabobot, hol Mikit kért rá. Egy Mikis napon mentünk el megrendelni.

Megilletődött, amikor megpillantotta és először csak távolról méregette.
 
Bíztatásunkra közelebb merészkedett.
 
Lélegzetvisszafojtva figyelte a gyertyaláng táncát. Nézzétek ezt a boldogságot:
Most jön a kedvenc képem. Annyira bájos, ahogy csodálja, ugye?
  “Szújjam el???”
Sikerült!!!
  A szeletelésig persze nem tudott várni…
Természetesen kapott ám ajándékot is, de azt majd egy másik bejegyzésben mutatom.

Mincsike 3 éves!

Boldog születésnapot Mincsikém!

Egy igazán csajos nap

Tegnap összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és elkísértük Apát Pestre. Nekünk jutott a dolog kellemesebbik része - Apának sajnos dolgoznia kellett, amíg mi a Westendben időztünk. 

Mincsike egy angyal volt, nagyon jól viselte egész nap talpon. A metró/mozgólépcső-parámról most nem írnék, és azt a részt is kihagyom, amikor elszakadt a gatyám, inkább mutatok néhány képet. (Bár mindig későn eszméltem, hogy ezt is le kellett volna fényképezni, meg azt is…)

Megértitek ugye, hogy ide be kellett mennünk bármi áron is. :)
Vásárolgatás és ebéd után levezetésnek jól esett egy kis jeges finomság. Martinának is. Bár a kép nem teljesen az, aminek látszik. :)

 

 

Őket megvettem, hogy is bírtam volna ki, hogy ne, bár egy vagyon volt. Úgyhogy ha jöttök hozzánk, Starbucks-os bögrében szolgálom fel a három az egybent, csak hogy Nektek is jusson valami ebből az érzésből.


(Bocsi Ketty, délután elfelejtettem - mondjuk azt, hogy holnaptól…)

Next… Aki kicsit is ismer tudja, hogy a gyengém ez a márka. Ráadásul most “SALE” van, minden darab 50 %-al olcsóbb… Éreztem, hogy emelkedik a pulzusom, ahogy beléptem az üzletbe. Dugig volt ruhákkal, azt se tudtam, hogy hova kapjam a fejem.


Végül felháborító, de nem vettem semmit, mert pont a mi méreteink hiányoztak. 
Martinával egyik kedvencünk az ice’n’go. Mincsikémnek persze ez is túl hideg volt, mint a többi fagyi. 
Egy darabig érdekelték az apró golyócskák, de miután már minden ragadt, mert szanaszét gurultak, nem kért többet…



Ez az a nyakinca, hátacska, karocska, ami picike, selymes, és nagyon sok puszi fér el rajta. Imádom! :)
(Képzeld el Andi, a nyakláncot ő követelte, ahogy készülődtünk.)

 

A következő ruhának története van…
Mincsikének szerelem volt első látásra. Nem követelte, nem kérte, nem hisztizett utána. Csak úgy észrevettem, hogy nagyon tetszik neki. Kerülgette, megmutatta egyszer, kétszer, sokszor… majd újra visszament hozzá, és simogatta… Egyszer csak szomorú, fátyolos szemekkel rámnézett és megkérdezte: “Ezt kinek fogják megvenni?”
Annyira aranyos volt, hogy szívem szerint megkérdeztem volna tőle: “hányat vegyen neked anya kicsikém?” Persze, hogy megvettük.
A képen nem nevetni, tudom én is, hogy nem egy balerina alkat a lányom, de boldog. :)
(A 2011-es farsangi szezonra jelmezkölcsönzés nálunk!)

A következő ruhának is van története…
A kívánság úgy szólt, hogy ő Minnie egeres felsőt szeretne magának. A múltkor még rogyadoztak a Tescoban a polcok tőle, most bezzeg sehol egy darab… Nagy nehezen találtam egy fürdőruhát ezzel a figurával. Nem voltam elragadtatva tőle, ráadásul piros is, de gondoltam talán ezzel megmarad a becsületem. Mutatom Mincsikének, reakciója:
”Hááát, nem tetszik annyira… De azért megvesszük.” És egy laza mozdulattal bedobta a kocsiba. Megvettük. :)
Végül nézzétek ezeket a gyönyörűségeket! És az illatuk… hmm, az valami csodás! Megyek is kipróbálom az egyiket,  végigszappanozom vele Mincsikémet, majd jön az egy órás altatás…

Mincsike rajzol

Sokat és egyre szebben. A felismerhetőségtől még ugyan messze vannak a művek, de már alakulnak.
És egy sztori a témában, amit meg kell osztanom Veletek:

Mincsike rajzol az asztalnál, Apa mellette ül.
- Lerajzollak! – mondja Mincsike. A papírnak a felső részére rajzol egy hatalmas karikát.
- Ez a szejed!
A nagy karika alatt kihagy egy kis helyet, majd alulra rajzol egy picike karikát.
- Ilyen pici a pocakom a fejemhez képest? – kérdezi Apa
- Neeeem! Ez nem a pocakod. Ez a kukid!

Nincs mentségem. (Pláne úgy, hogy már érintettem a témát korábban.) Mégis szükségét érzem, hogy leírjam: nem pucérkodunk a lányok előtt.
Légyszi szorítsatok, hogy az oviban az emberalak-ábrázolást ne erőltessék az óvónénik egy darabig!

Végezetül Mincsikém egyik rajza Martináról.

Olyan, mint a tengerparton!

Kiabálja boldogan Mincsike nap, mint nap a medencében… Én pedig igyekszem nem felhívni a figyelmét a különbségekre és lelkesen bólogatok. Mert valójában tényleg nagyon jó ez így. És legalább nem csak egy hétig tart a nyaralás…
Következnek a fürdőruhás képek, kizárólag Mincsikéről. (Mindenkinek jobb ez így…)

Lehetőségekben a vízben sincs hiány… Persze mindig az az eszköz kell, ami éppen a másiknál van.
Itt még kicsi volt a víz, azóta már felengedtük teljesen, nem ér le a lába. Először kicsit tartottam tőle, hogy veszélyes beszélyes lesz, de olyan ügyes az úszógumiban, hogy nem hittem volna. Simán odaúszik, ahova akar, szinte azonnal ráérzett, hogyan kell mozogni ahhoz, hogy haladjon is.És az elmaradhatatlan vizipisztolyozás…  Nézzétek a kis nyelvét. :) (Ebből a méretből hármat vettünk, és egy kisebbet. Na most akkor képzeljétek el mi van itt a medencében esténként, amikor mindannyian bent vagyunk. Nem, a szomszédokat akkor sem sajnálom.)
Itt is kint a nyelvi. :)

Ma egyébként altatásnál többek között ezt kérdezte:
“Majd holnap elmegyünk szánkózni?”
Panaszkodunk, hogy meleg van, de mennyivel jobb aligruhában, mint ilyen vastagon felöltözve, ugye???

Kicsibarbi, lábkönyök és egyebek…

Mindenkitől ezer bocsi, aki eddig hiába várta tőlünk az életjelet. Be fogom pótolni az e-mail adósságaimat, írok majd hozzászólásokat is mások blogjához, és újra elérhető leszek a csevegőkön is majd… majd nemsokára. Minden rendben van, csak melegem van és tüsszögök, hogy az alkotói válságot ne is említsem. De írhatnám azt is, hogy jelenleg itthon nyaralunk - sokat pihenünk, fürdünk, játszunk, jó nekünk.

Mincsike mostanában sokat barbizik. No ne arra gondoljatok, hogy az itthon fellelhető több tucatnyi Mattel termékkel játszik, neeem…
Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak megszólalt, hogy “anya/anyuci/anyucikám te olyan vagy, mint egy barbi!” Természetesen azonnal elismételtettem vele még vagy 83-szor úgy, hogy Apa is hallja. (Hát nem csodálatos, hogy ő ilyen szépnek lát?)  Később bővültek a szerepek. Mincsike lett a kicsibarbi, Apa az apabarbi, Dédi az öregbarbi és így tovább – azóta is minden nap.
Még néhány aranyosság Mincsitől, amit még eddig nem írtam:

Megelőztünk egy autót. Mincsike boldogan felkiáltott:
- Legyőztük az autót!

***

Néha összekeveri az igekötőket és bár a kezdetektől hibátlanul ragozott, mostanában előfordulnak érdekes újítások. Most ugye jöhetnének erre a példák, de nem írtam fel, mert biztos voltam benne, hogy álmomból riasztva is kapásból fel tudok sorolni minimum 10-et jegyzetek nélkül is. Nem így van. Egy jut eszembe hirtelen…
A lányoknak van egy majdnem egyforma nadrágjuk.
Martina felvette a sajátját, Mincsike meglátta és felkiáltott mérgesen:
- Hé! Az én nadrágomat cserélted föl!!!?

Igen, így, hogy “hé”… Mostanában gyakran előfordul, hogy így kezdi a mondókáját, nem túl bájos, és nem túl nőcis, de vicces.

***

Kimondott gondolatok a vasárnapi ebédnél:
- Anya egy golyó… Szép kerek feje van.

***

Végezetül az új kedvencem.
Lustiztunk kicsit hármasban. Mincsike egyszer csak kiakadt, mert útban volt neki Martina térde.
- Jajj Martinaaa! Nem férek el… Vidd innen a lábad könyökét!

Legújabb szerzeményünk…

Hetek óta napirenden volt már a medence-kérdés.
3,5 éve a házzal együtt vettünk egy medencét is, ami sajnos csak első ránézésre volt “aztidejó”. Hiába költöttünk rá, végül el  kellett bontanunk, mert veszélyesnek találtuk.

Azóta nyitva volt a kérdés: mi legyen helyette? Vegyünk egy  készmedencét, vagy építtessünk egyet? Idén döntöttünk… Nem éri meg túl sokat áldozni rá, hiszen alig pár hétig élvezheti az ember. Irány az OBI!
Túl nagy választék nem volt, mert ez itt a közelünkben csak Obika, de azért egybehangzóan döntöttünk.

Itthon elkezdtük összeszerelni. Csak tudnám, miért adtak hozzá ekkora alátétfóliát… (Akkor még tényleg nem tudtam.)
Mincsike hancúrozott rajta kicsit…
…aztán folytattuk… Ekkor már tisztán láttam, hogy a 488*120 az finoman szólva igen nagy…
Ennél a képnél muszáj kicsit elkalandoznom… Ezt a ruhát, Zsuzsi barátnőméktől kapta Mincsike az első születésnapjára. Na jó, akkor még kicsit nagy volt…
Ez a harmadik nyár, hogy hordja, de szerintem még jövőre is jó lesz. :)
Folytatom a medencés képekkel. Itt már majdnem készen voltunk vele:
Már csak a létra volt hátra és kinyitottuk a csapot…
Délután fél 6-tól majdnem éjfélig engedtük bele a vizet, de csak kb. félig lett.
A reggeli első benyomásunk: LYUKAS!!! Azannyát… Most mi lesz???
Néhány cifra mondat ösztönösen elhagyta a szánkat, majd egy-két telefon és most ott tartunk, hogy várjuk a forgalmazót, hogy megoldja ezt a helyzetet. Addig egyelőre csak a doboza van használatban: