Mincsike jön felém könyörgő tekintettel, cumival a szájában délutá 5 órakor.
- Ajuka, tekergethetem a hajad?
Vasalok éppen, nem terveztem, hogy abbahagyom, mielőtt befejezném, ezért hárítok:
- Mincsike, menj oda Martinához, tekergesd kicsit az övét, mert anya most nem ér rá.
- Martina haja kakás.
- Tessék???
- Martina haja kakás – mondja Mincsike sírós hangon.
Sírjak, vagy nevessek? Így tudta elérni Martina, hogy Mincsike ne nyúljon a hajához… Egészen idáig. :)
3 megjegyzés:
:))
Nekem erre a célra volt egy un. széptakaróm, amit állandóan pödörgettem. Mind a mai napig megvan, annyira szeretem. :) 25 éves, nagyon szakadt, varrott, foldozott, de meg nem válnék tőle. Még most is jó néha cirógatni. :))
:) Vigyázz rá nagyon, igazi kincsek ezek tudom.
A haj az annyiból jobb, hogy mindig kéznél van, és nem lehet itthon felejteni. :)
Amúgy meg ahogy a képet nézem és olvasom ezt a 25 éves takarót... El se hiszem! 25 éves??? :)
Tekergesse csak a tiédet! Az övé olyan szép, kár lenne összekuszálni. :P
Megjegyzés küldése