Mincsike nagyon élvezte. Segített letakarítani az autómat, közben énekelt, olykor táncolt. 
Nem volt egyszerű meggyőznöm, hogy most már muszáj bejönnünk. Komoly ellenállást tanúsított, és úgy befékezett az ajtónál, hogy be kellett húznom.
Most várja a holnapot, mert akkor kimegyünk megint.
Úgyhogy légyszi - ha lehet, csak annyi mint ma, de - holnap is legyen hó!!!
3 megjegyzés:
Jaj de édes! :D
Igazi hóangyal!
No és Bereczki Zoli, abszolút telitalálat!
Mondtam már, hogy szeretem a blogodat? :)
Imádom Hóangyal-Mincsit!! (is)
Köszi Lányok!
Készült egy hóangyalosabb, ki is cserélem szerintem. Érdekes, hogy amint lefektettem, egyből huzigálta kezét-lábát a hóban.
De én is élveztem, szivecskét rajzoltam az ujjammal a hóba, sőt meg is nyaltam, és a legérintetlenebb szűz részeken meneteltem, majd bámultam a lábnyomom. Ezért írtam Raindrop, hogy a hó kihozza az emberből a gyereket. :)
Ami pedig Bereczki Zoliékat illeti... Bevallom, IMÁDOM!!! :)))
Megjegyzés küldése