Martina meghívta néhány barátnőjét egy kis szülinapozós, gyrosevős, tortaelfújós, szánkózós, szalmabálán ugrálós, wiizős vasárnap délutánra. Erről még nem is meséltem. 
Az eredeti terv az volt, hogy én majd Minervát lefoglalom az emeleten, hogy a csajok nyugodtan birtokba vehessék az alsó szintet. Na ez nem jött így össze, ugyanis Minicsike ezt az egészet úgy értelmezte, hogy a lányok azért jöttek, hogy vele játszanak, és nem volt hajlandó elmozdulni mellőlük. Nem erőltettem, mert úgy vettem észre, hogy a lányoknak sincs ellenére a dolog. Kézről kézre járt Mincsi, hol az egyik lány ölében ült, hol a másikban. Mindig volt valaki, aki játszott vele, de legtöbbször mindannyian.
Hatalmas sírással nyugtázta Mincsikém, amikor az utolsó kislány is elment, hogy ennek a jónak is vége lett. “Máskor is eljönnek a lányok?” – kérdezte bólogatva. Lányok, máskor is eljöttök, ugye?
Ez a szülinap egyébként egy komoly testvéri vitára adott okot, amit azóta sem sikerült tisztázni.
Kinek is van ma szülinapja… Mincsike szerint “Mincikének”. És a torta is az övé. Na meg ajándék is neki jár. Egy darabig próbálkoztunk, aztán ráhagytuk, mert reménytelennek találtuk, hogy meggyőzzük. Mi tudjuk, Ti is, és ezúton köszönjük a sok jókívánságot! 
2 megjegyzés:
jajj,pedig de vártam a képeket...akár csak egy fél lányról...ahogy fut ki a képből:(
Igen, Martina baba, Boldog öregedést, eszméletlen hogy ilyen nagy vagy már!
A torta undorító...asszem ma IS sütök csokitortát...:p
Lassan poroltót is mellékelni kell ám a tortádhoz, nagylány!
Örömmel láttam, hogy nem számgyertya van a tortán...utálom a számgyertyákat.
Majd meséljetek, mit kapott a Nő!
Millcupp, mégegyszer Happy Birthday Tinaaaa!!!!!
Gigi
Gigi, Neked majd mutizok féllányosat. :)
Én is mondtam Martinának, hogy lassan beszakad a torta teteje, de erre csak mosolygott és tudom, hogy arra gondolt, hogy ja, majd júliusban.
A számgyertyát én sem szeretem. :)
Megjegyzés küldése