A MenDan-ban voltunk… II.

Újra itthon… Valahogy túl rövid volt ez a hétvége ahhoz, hogy együttérzően bólogassak, ha valaki most azzal jönne, hogy  “ugye, mindenütt jó, de legjobb otthon”…
Martina először mérges volt, hogy a suliból nem hazafelé jövünk. Szerintem attól tartott, hogy az Ikeában kell majd 3 órát bóklásznia egy 2,5 évest vonszolva maga után addig, amíg az anyja meg nem unja a vásárlást.
Gántnál nyomtam a kezébe a GPS-t, majd diktáltam az uticélt. Persze, hogy örült. :)

A szállodában még javában tartott a karácsony, legalábbis, ami a dekorációt illeti. Persze nem bántam, tőlem kitarthatna ez a hangulat az első kerti grillezésig is, sőt azzal is kiegyeznék, ha a húsvéti nyuszi, a mikulással küldené el az ajándékát.
Az étterem bejáratánál még karácsonyfa is volt. Alig tudtam lebeszélni Mincsikét, hogy ne vegye el, és ne bontogassa ki az üres papírdobozokat ajándékokat, amiket alá tettek tett a Jézuska.
Nem fotóztunk most sokat, hiszen voltunk már itt korábban, és valljuk be csak gond a fényképezőgép, pláne a medencetértben.
Mutatom is, ha már megemlítettem. Még mindig szép, és nagyon király!!! Jobb oldalt az a vaskos kövekkel kirakott “oszlop” az egyik lift, ami persze üveges, csak itt oldalról fényképeztem. Nagyon látványos. (Ha figyelmesen nézed, Martinát és Mincsikét is láthatod a képen.)

Ez a medencetér teteje közelről. Nagyon szép élőben. Efölött még van 2 emelet, ahol szobák vannak, csak azért ilyen világos, mert a legtetején is hasonló üvegezés van.

 
Ilyen, így fényből nincs hiány. Van is növény bőven a folyosókon, bár most kicsit viharvertek voltak, de szerintem csak a nagy meleg miatt.

Nagyon meleg volt az egész hotelben, de hogy a szobánkban és a fürdőszobában mennyire, azt el se tudjátok képzelni. Nagyon. Túlságosan is. Nem volt ám órákig trónolás és újságolvasás, menekültünk ki. De legalább a fürdőköpeny megszáradt 10 perc alatt, és megfázástól sem kellett tartani.
A hotelt csak egyszer hagytuk el, miután megláttuk a minibár árlistáját úgy döntöttünk, hogy átsétálunk a boltba. Ezt leszámítva házon belül töltöttük a hétvégét, szigorúan pihenéssel.

Mincsike nagyon boldog volt és végig nagyon vidám. Kb. óránként kérdezgette, hogy ugye még nem megyünk haza? Bajban is voltam szombat este, hogyan készítsem fel a hazaútra. Azt ugye nem mondhattam, hogy “holnap sajnos haza kell mennünk”, mert abból tuti világraszóló hiszti kerekedett volna. Végül, mintha örömhírt közölnék, kb. ezt mondtam neki: “Ma még nem megyünk ám haza, még egyet itt alszunk, és csak holnap kell hazamennünk." Így megúsztam a sírást és még egy finom öleléssel is megajándékozott, annyira örült.
Sokat fürödtünk és amint látjátok, még Mincsike is kipróbálta az élményelemeket. A vizet sajnos nyalogatta, hiába szóltunk rá. Ha nem a vizet, akkor a vizes úszógumit, vagy a vizes kezét.
Fürdőkádas szobát kaptunk sajnos. Elsőre megörültem neki, de aztán már bántam, hogy nem kértünk másikat.

Nagyon csúszott. Mondjuk Mincsike ezt kifejezetten élvezte…




…akárcsak a játszószobát. Igazi gyerekparadicsom, nem csoda, hogy nem akart hazajönni.



Nagyon tetszett neki a Mincsi-méretű wc és mosdó is. Bölcsiseknek, ovisoknak ez már megszokott tudom, de ő még nem látott ilyet. (A második képért bocsi, de annyira édes…)

Nagyon jókat ettünk – persze többet, mint terveztem, de egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a sok finomságnak. Büférendszerű volt a vacsora is, és én becsülettel végigkóstoltam mindent. Egy számomra ehetetlen étel volt, az a marhahús stroganoff-módra, de ennek valahol örültem is. Eddig ugyanis még nem találkoztam olyannal, ami nekem ne lenne finom, vagy legalábbis ehető.
Szombat este megint lementünk fürdeni de ezúttal csak Martinával, mert Apa vállalta, hogy elaltatja Mincsikét. 9-kor kezdődött a buli, a világítást lekapcsolták, csak diszkófények voltak, és zene, majd jöttek hastáncosok is. Hangulatos volt, kár lett volna kihagyni.
Jól érzetük magunkat, kicsit feltöltődtünk.
Mutatok még néhány képet a legkisebbről, aztán megyek, mert kezdődik az este.