Retró hangulatban

Hogy hogyan is kerültem bele – mármint a hangulatba – ne kérdezzétek, mert fogalmam sincs. Nézelődtem, keresgéltem, és ismét rá kellett jönnöm: a neten mindent meg lehet találni. Nagyon jó volt viszontlátni és hallani rég elfelejtett dolgokat. Segítek felidézni Nektek is néhányat, ha van kedvetek.
(Klikk rá a videókra, vagy a rózsaszínnel jelölt szavakra.)

Először a tévétorna zenéjét szerettem volna újra meghallani, így arra kerestem rá. Mennyire hozzátartozott az estékhez… Akkor szerettem a legjobban, amikor a Schmitt lányok -Petra, Gréta és Alexa tornáztak. Emlékeztek?

De persze a TV maci volt az est fénypontja, és utána bizony alvás volt szigorúan, legalábbis hétközben. Az ágyból még halkan hallottam a Híradó szignálját, amit kifejezetten utáltam.

Ez a kisfilm az időjárás jelentésről szenzációs, mindenképpen nézzétek meg. Nem hiszem el, hogy ilyen volt, hihetetlen. :) 

A ‘80-as évek közepéig hétfőnként adásszünet volt, de ennek is megvolt a maga szépsége. Ilyenkor volt diavetítés a délutáni program, este pedig néztem az osztrák csatornákon a Pumuklit, vagy tátottam a számat a csoki- és egyéb reklámok láttán – igaz kicsit hangyás volt, vagy szellemképes, de engem így is lenyűgözött.  
Később, amikor már nagyobb voltam,  a Petőfi rádió kívánság műsorát hallgattam 2-5-ig héfőnként. Hasaltam a Panasonic magnónk előtt, és vártam, hogy mikor kéri valaki végre a kedvenc Dolly Roll számomat, hogy felvehessem. 

Na de, a hét hat napján volt adás, és voltak műsorok, amire jó visszagondolni. (Az adáskezdésre emlékeztek?)
Egyik kedvenc sorozatom volt a Gyökerek. Arra emlékszem csak, hogy a főszereplőt Kunta Kintének hívták, és rabszolga volt. Na jó, most már kicsit többre, mert rákerestem. (Apa, tudtad, hogy ő játszotta Geordi La Forge hadnagyot a Star Trekben?)
A Rabszolgasors főcímzenéjét megtaláltam. A bandzsa-bamba Isaurát nagyon utáltam már akkor is, de a sorozatot szerettem. Ahogy a Kórház a város szélén-t, a Nők a pult mögött –et és az Onedin család –ot is. Folytathatnám a sort, de ezek voltak számomra az igazi kedvencek. Na meg persze a Sándor Mátyás - régóta tervezem, hogy újranézem.
Amit soha nem nézhettem gyerekfejjel, az a Meghökkentő mesék. Ha jól emlékszem, a Szombat esti filmkoktél része volt, akárcsak a Menő manó. Nagyon utáltam, hogy nem nézhettem, és borzasztó kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne, amiért nem… Persze, amikor megjelent DVD-n, azonnal megvettem, de azóta se értem, hogy miért volt a tiltás… Vagy csak túledzett lettem “hála” a mai filmeknek?

Baleczky Annamáriára emlékeztek még? Többek között ezt a videót találtam róla, érdemes megnézni. 1992-ben ez még hírnek számított. Vajon ma is nyilvánosságot kapna, vagy a gyakori előfordulás miatt már nem esemény?

Torpedó Tibi bácsival…  20 éves műsor lehet? Nem tudom, de szerintem én nem telefonáltam, mert akkor még nem volt bekötve a telefonunk, csak irigykedtünk a szerencsés nyertesekre. (Beijing színes tv hihihi nekem is ilyen volt a szobámban)
Ezen viszont látszik a dátum, 1987-es műsor, Álljunk meg egy szóra. Nézzétek meg, szerintem kevesen vannak tisztában a csuklik ige felszólító módú alakjával.
Találtam egy Mindent vagy semmit adásrészletet is 1994-ből. Ki ne emlékezne Kodaj Bencére… Csak miatta néztem a műsort na… ez van. :)
Szerettem gyerekfejjel a Van benne valami –t is, az Egy szó mint száz – ra viszont sajnos nem emlékszem, csak a zenéjére.

A kedvenc rajzfilmem volt a Jamie és a csodalámpa, de nagyon szerettem Mirr-murrt, és Füles mackót is. De régen volt… (sóhaj)

Aztán volt még a Zseb TV és a Cimbora, amit imádtam. Azt hiszem Gyabronka Józsefbe szerelmes is voltam gyerekfejjel. (Gigi, nem röhögni, mert akkor eszembe jut Shang kapitány és véletlenül elmesélem.)

Megtaláltam még a Delta, a Panoráma, a Telesport és az Ablak főcímzenéjét, ezeket egytől egyig ki nem állhattam gyerekként, most mégis jó érzés volt meghallani. Az Egymillió fontos hangjegy nem hagyott mély nyomot bennem, szerintem túl kicsi voltam még és amire értékelni tudtam volna, addigra megszűnt.

Ha már retro és tévé, akkor a reklámokat se szabad kihagyni.
Volt például a “nem lehet megunni…” kezdetű tej és tejföl reklám. Mondja már meg valaki, hogy miért reklámozták ezeket, amikor alternatíva nem volt, mindegyikből csak egyféle… (A macska jelenléte számomra elég bizarr, leginkább akkor, amikor belepottyan a tejbe. A tejfölnyalós is macskakajára hajaz, így én nem kaptam kedvet hozzá, bár szeretem.)

Kisgyerekes blogtársaim, emlékeztek még az első Libero reklámra? (Zsu, Rád nem vonatkozik, Te még akkor viselted, nem emlékezhetsz.) Csokit dugdostak a pelusokba vajon, hogy minden baba kedvet érzet ahhoz, hogy belematasson?
A bébiételeket pedig már 3 hónapos kortól lehetett adni. Bezzeg most… És ott voltak a Fabulon babakozmetikumok egy számomra igen idegesítő reklámmal…

Nagyon szerettem volna egy ilyen Bucibabát, de úgy látszik nem voltam elég erőszakos, mert nem kaptam meg. Helyette Anyukámék kimentek Bécsbe, és hoztak nekem egy illatos pisilős kukis babát… Valóban ritkaság volt, és érdekes, de nem Buci. :( (Gigi, hallgass!)

A Hurka reklámot nem kellett volna megnéznem, hurkát akarok enni!!! És ha már akarok… Jöjjön egy reklám, ami nevelni próbált: Traubiszóda. (Úgy látszik innivalókból volt választék már akkor is, itt vannak a továbbiak: Ági, Márka.)

Még néhány reklám, ha már így belelendültem:
Müzli, Sárvári termál kristály, Hungária Biztosító,  Casco,  OTP, Munkaruházat, Pécsi kesztyű, Tinitonik,  Derby dezodor, Fabulissimo, Atrix

Utoljára hagytam számomra minden idők legjobbját:

Folyt.köv…