Vasalás helyett

Valójában a helyzet azt kívánná, hogy én most vasaljak, de a csuda vigye el, nagyon nem akaródzik nekiállni. Helyette felpakoltam a lábam, ölembe vettem a gépet, és bejegyzést készítek a… a miről is?
Jó kérdés. Nem történt semmi különös. Vagy a semmiről fogok szövegelni, vagy idepakolok egy tucatnyi fotót, amit még nem mutattam – valószínűleg azért, mert felejtősek. Mégis ezt választom, tekintettel arra, hogy Hajbajnokom itt tekerget mellettem, és a természetellenes testtartásom kicsit nehezíti a gépelést. (Hajtekerés korábban itt és itt, hogy érthetőbb legyen.)
És ha már hajtekerés, akkor mutatom, hogy reggel mit láttam a tükörben. Éjjel pókokkal álmodott Mincsike, így kikönyörögte, hogy  közöttünk folytathassa a szunyát - közben pedig, ezt művelte a hajammal. Most meg itt kuncog mellettem, ahogy meglátta a képet, hogy “én összegubancoltam”. (A lenövésemet nem kommentálni, szerdán megyek fodrászhoz.)
Ezt a valamit Mincsike készítette zsemletésztából. Minden nap kap egy adagot, amikor formázom, hogy ő is gyurmázhasson vele. Rendszerint Apukának készíti.

Ezek a manócskáim, amiket Zalakarosról hoztam. A “7 dolog rólam” poszthoz készítettem, de elfeledkeztem róla, úgyhogy most mutatom.

Ezt a kis tojásosnokit Serfausba küldöm, és az üzenetem mellé:
Gyere csak haza Barátnőm, olyanokat főzök Neked, hogy duplája jön vissza. Nem vagyok hajlandó a csontos fenekedet nézegetni, miközben én így ki vagyok párnázva. Ja, hogy le kéne fogynom? Azon leszek, de nem könnyű, úgyhogy leszel szíves inkább Te egy kicsit idomulni. :) Ezt is Neked küldöm:
(Mincsikével elsétáltunk megnézni az új játszóteret, és sóvárogva néztük ezt az ablakot. Jó lett volna felmenni, kicsit megmelegedni, és egy kávécsoda mellett beszélgetni egy jó nagyot…)

 

 

 

Ezt Martina fényképezte, és csak azért mutatom, mert szerintem nagyon jó kép. Felül leseget Holdanyó, alul a szomszéd kéménye, és ami csokorba fogja: Martina lehelete. 






Vezetés közben lettem figyelmes erre az érdekes fára. Először csodálkoztam, hogy mi az a rengeteg érdekes termés a fagyöngyök között. Aztán lassítottam, és akkor már láttam, hogy varjak szállták meg. Lefényképeztem, mert tetszett. A képen nem annyira megdöbbentő, mint valójában volt, de azért gondoltam megmutatom.

A következőt a sorompónál fényképeztem. Először azt hittem, hogy kisgyerek ül az anyósülésen. Később, amikor megálltunk, akkor jöttem rá, hogy ez csak egy icike-picike öreg néni. Olyan aranyos látvány volt ott az első ülésen, szinte ki se látszott, csak tekergette a nyakát jobbra-balra. Eszembe jutott, hogy miért csak a gyermekek magasságára vonatkozóan vannak előírások? Vajon szabályosan utazott a néni? És ha 150 cm-nél kisebb? (Szerintem az volt.) Nem kellett volna legalább egy ülésmagasító? Na jó, nem gondolom tovább, de azért képzeljétek csak el.

Végezetül küldök néhány virágot Nektek, mi már nagyon várjuk a tavaszt! Kérdésem: Melyiket festettem én? Helyes megfejtők között kisorsolok valakit, aki egy órát vigyázhat hisztis, akaratos, erőszakos, olykor harapós, mindig nagyon hangos, stb… Mincsikémre.