Hahó, van itt valaki? Idemerészkedtem… Jól megígértem, hogy gyakrabban írok… Igaz, azt nem mondtam, hogy mikortól. Sajnos a jelenlegi helyzet azt vetíti előre, hogy pár évig marad a most kialakult rendszeresség. Bocsi…
Tehát akkor röviden, hogy mi is történt az elmúlt hónapban.
Martina elballagott.
Az ünnepségről nem írnék, mert annyira felejtős volt sajnos, hogy már alig emlékszem rá. Aki ismer tudja, hogy nálam egy sima évzárón sem marad szem szárazon, ezen a ballagáson viszont semmi meghatót nem találtam. Túl vagyunk rajta, ez a lényeg. Martina megkönnyebbült arca hazafelé:
Következett egy hét édes lebegés, amikor nem volt iskolája, csak “volt” és “leendő”, majd eljött a beiratkozás a ideje is. És mire jó a Facebook… Emlékszem, annak idején én végigizgultam az egész nyarat, hogy új iskola, új osztálytársak, senkit nem ismerek, jajjajajjjj… Na most ilyen nincs szerencsére, és így talán egy kicsit könnyebb lesz az évkezdés.
Voltam ovis szülőin. Nagyon jó lesz Mincsikémnek az új oviban, ebben biztos vagyok és úgy örülök, hogy így döntöttünk. Augusztus végén kétszer bemegyünk ismerkedni, aztán szeptembertől indul élesben.
Mincsike segédkezett a medence feltöltésében…
…és néhány alkalommal élvezhette is a fürdést.
Nagy fogadalmat is tett Minerva… Ha kap egy trambulint, akkor leszokik a cumiról. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha tavaly a Mikulás cumigyűjteményébe küldjük, de akkor még sajnáltuk. Legyen akkor, ahogy kérte… Kapott, mert azóta nem cumizik. Jajj olyan nagylány már…
Azt tudtátok, hogy ebben nem lehet elfáradni? Legalábbis, ami Minervát illeti. Egyébként pedig lehet. Jó Martina, rendben, leírom: egyszer kétszer én is bemásztam, amikor vittem ki a szemetet, és ott árválkodott kihasználatlanul. A csúcs azonban nem ez, hanem az, amikor egyszer kinéztem az ablakon, és Minerva mellett a 79 éves Dédinket láttam bent. Igaz, ő nem ugrált, csak Mincsi mellett ücsörgött…
Csak úgy eszembe jutott: Tudjátok mi az a “bogárlé”? Poszt végén elárulom.
Minerva időközben 4 éves lett, én pedig még erről sem emlékeztem meg a blogban. (Na erre most kicsit rossz volt rádöbbenni.)
Mostanában olyan nehéz róla szép képet csinálni. Olyan szépet, mint amilyen a valóságban. Mindig közbejön egy grimasz, vagy egy túlvigyorgás.
Ezeket sikerült fotóznom a szülinapon:
Tortából nem volt hiány, többet is kapott, sőt Martina is készített egyet. Kékkel díszítette, mert Mincsikének a kék a “kedhenc” színe…
És akkor készültek ezek a fotók is, igaz kicsit más hangulatban:
Ha már a jeles napoknál tartunk, Mironnak is volt egy… Nagyon durva, de hirtelen fél éves lett.
Az evészete még mindig elég aggasztó, de azért valamitől 8 kiló lett, és soványnak se mondanám.
A teát egyedül issza…
…huncut…
…tündéri kispasi. Nagyon mozgékony, mászik, ül, áll, ugrál, szóval kemény hónapok elé nézünk azt hiszem.
Hintázni nem szeret…
Úgy ennyi nagyjából… Nyaralni még nem voltunk, most készülünk augusztusban. És most augusztusban jön Gigi is!
A bogárlé pedig a bogár bele, ami kifröccsen, ha rátaposunk. Persze Mincsikém szerint.
Na, majd jövök! További nagyon szép nyarat Nektek, és köszönöm, ha még benéztek hozzám néha!
2 megjegyzés:
De jó volt rólatok olvasni és látni benneteket!!!
Mironnak alapból ilyen csodálkozós a feje, vagy a fényképezőgépet nem szokta meg még mindig? Cuki, és hihetetlen nagy már.
Jó lehet az a trambulin, szerintem én is ellennék egy ilyenben egész délután. :)
A szépia fotók gyönyörűek! És utólag is Isten éltesse Minervát!
Megjegyzés küldése