Év végi elmaradásom

Szinte naponta elsiratom a blogot. Nincs rá elég időm, pedig úgy hiányzik. De nem búcsúzom, arról szó sem lehet, jövök, ahogy tudok.

Kezdem az elmaradt jókívánsággal: bár semmi jót nem ígérnek erre az évre, én csak azt kívánok Nektek! Elsősorban egészséget, aztán meg azt, hogy legyetek elégedettek - ebben már azt hiszem minden benne van.

Mióta nem írtam, volt egy Karácsony… Szép volt és nagyon gyorsan vége lett. De sokáig hiányzott! Az ember várja, készül rá 1-2 hónapot, aztán elsuhan egy pillanat alatt, és űrt hagy maga után. Most meg már éppen itt az ideje, hogy  a hétvégén eltüntessem a nyomait. Halogatom, mert nagy munka, és az égősort sokkal gondosabban kell eltennem, mint tavaly. (Ezzel közben az újévi fogadalmaimról is szót ejtettem, több úgysincs.) Jézuska hozott ilyen babát, rajztáblát, autó versenypályát, ami így működik, de, Miron így használja:

De hozott ilyet is, meg ilyet is, no meg pónikat, barbit, könyveket. Martinának kütyüt, és persze sok-sok baglyot (na jó, a képről nem mind most repült hozzánk):

Mironnak az első focilabdáját, Mincsikének pedig egy kirakót:

És ha már a fényképes ajándékoknál tartunk, idén a mamák asztali naptárt is kaptak. Kb. ezekkel a képekkel, de persze mindenkinél egyénre szabtam.

A két ünnep között pihenés volt, sok-sok játék és vonatozós mozizás.
Szilvesztert Zsuzsi barátnőmékkel töltöttük, Újévkor pedig nem teregettem, nem söpörtem, és nem ettünk csirkét.
Itt Bulcsút és Miront látjátok, ahogy éppen ugyanazért a dobozért küzdenek ketten.

Megyek, mert dolog van. Igyekszem vissza, és a blog arculatával is próbálok majd csinálni valamit… (Mondtam én, hogy nagy meló eltűntetni a karácsony nyomait…)