Kék

Már egy ideje gyanítottam, de próbáltam nem tudomást venni róla. Hol azzal magyaráztam, hogy ez csak a sors furcsa fintora, hol pedig a véletlenek extrém összjátékának tudtam be.
Aztán egyre több jel kezdett arra utalni, hogy önámítás az egész, és ideje lenne szembenéznem a valósággal.

A lányom kedvenc színe a kék!!!

Mikor lettem egészen biztos benne?
Talán amikor az egész doboz Smarties-t átválogatta és csak ezt az egy színt volt hajlandó megenni? Vagy amikor észrevettem, hogy ez a szín fogyott el a szívószálas dobozból először? Nem is tudom… De a napokban  feltettem neki a kérdést, hogy melyik a legszebb szín, és hiába néztem rá könyörgőn, azonnal rávágta: KÉK!
Mit mondhatnék… Kész trauma ez nekem. Nekem, aki azért preferálom csak a 2,8-as tejet, mert az nem kék. Mármint a csomagolása… Nekem, aki a lakásból már jóideje száműztem ezt a színt, és ha most körbenézek, semmi kéket nem látok, csak a monitoromon a Skype ikonját. Gyorsan ide is teszem ezt a képet, hogy hadd szokjam…

…mert valószínű én vagyok a hibás. Annyira kiéhezett Mincsikém szeme erre a színre, hogy azért lett rá hirtelen ilyen extra fogékony. Valamit tennem kell, mert ha így folytatom, pár év múlva így jön haza:
Pedig én már korábban posztoltam is erről, és azóta sem sokat változott a helyzet… (7 dolog rólam, 4-es pont) Annyit mondjuk igen, hogy vásároltam több tucatnyi kék minirucit, és bizony tetszenek. A blog háttere is egyre kékebb… Valószínű a babakocsi is kék lesz, amit megveszünk. Hadd lássák már jó messziről, hogy a két szép lányom mellett van egy kisfiam is. :)

Addig pedig jöjjön még néhány kék kép innen-onnan, ami még szerintem is szép… (Jézuska, ha Te is olvasol: Még mindig nagyon jó voltam, és ha kiegészítenéd még a korábbi ajándékaimat az alábbiak valamelyikével, légyszi ne úgy tedd, hogy kalitkát kelljen vennem, sőt kék kontaktlencsét se szeretnék, a virág meg ugye elhervad…)

 

Utólagos kiegészítés, mert persze, hogy eszembe jutott még két szép kék kép… ööööö vagy valami ilyesmi, ami nagyon idevág…
Ez kinek ismerős? Kék leves… Megnézzük hétvégén Martina? Imááááádom!

A másik pedig, amit ha kihagynék, tuti kapnék Zsuzsi barátnőmtől… Évekkel ezelőtt egy reggeltől estig tartó pesti csajos bevásárlás után közöltem, hogy addig nem vagyok hajlandó hazajönni, amíg nem kóstolhatom meg a kék kólát…   (Nem találtam meg a képét sajnos, de nem is csoda, hiszen talán 10 éve is, hogy ez történt. A lényeg, hogy ugyanolyan íze volt, mint a barnának, csak ilyen élénk kék színben…)

Kilométereket gyalogoltunk boltról boltra, mert persze előző nap láttam a tv-ben a reklámját, még nagyon új volt, és kevés helyen lehetett kapni. Lejártuk a lábunkat, hulla fáradtak voltunk, de sikerült! Vettem kék Pepsit. A gond csak az volt, hogy meg is ittam, tehát a hazaindulás előtt még wc-t is kellett keresnünk… Újabb kilométerek… Bocsi Zsuzsi, így utólag is! (Persze másnap itt helyben a kisboltban is kaptam, de az most mindegy.)