2011. december 7., szerda

A mi Mikulásunk

Nálunk is járt a Mikulás, hiszen három jó gyerek várta. Hozzánk az a fajta szokott jönni, aki cukrot/diót/mogyorót hoz némi mandaringgal*, rengetek csokival, Skittles-el és Kojak nyalókával.
(Idén hozott egy nagy adag kiütést is, de erről majd később.)

Az első találkozás az öreggel némi csalódást okozott a nemrég Télaput látott Mincsikémnek. Vasárnap délelőtt a templomba látogatott Miklós püspök, és hatalmas csokimikulást adott minden kisgyereknek. Minerva is kapott, meg is volt illetődve, láttam a szemein  - gondoltam akkor, hogy azt látom. Amint kiléptünk a templomból, megszólalt:
”- Anya, ki öltözött be Mikulásnak? Mert ez tuti nem az igazi volt!”
Ezek szerint, amit én varázslatnak láttam az arcán, az egész egyszerűen a döbbenet volt.

Tegnap az oviban sokkal jobban sült el a dolog. Mikiruhában ment reggel – mert igen, idén is van és bár ezúttal is akkorát vettem, hogy talánjövőreis, ki fog derülni egy év múlva, hogy mégsem…
Az ovival szemben van egy kis fenyveserdő, oda mentek ki a gyerekek, hogy találkozzanak a Mikulással. Az igazi Mikulással! “Mert tudod anya, ez  már az igazi holt, énekeltünk neki, Judit néni szényképezett, és mindenki kapott csomagot az egyik sziú leejtette és kiszóródott az egész és az óhónéniktől kaptuk ezt:

IMG_0041

…a Judit nénitől, imádom a Judit nénit!” És ez csak a töredéke volt annak, amit egyszusszra végigmondott köszönés helyett, amikor mentem érte. Nagy élmény volt neki, egész nap fel lett volna dobódva, HA…



…ha késő délután nem veszem észre, hogy pöttyösödik. Nem vészesen, de nem szokványosan. Először skarlátnak diagnosztizáltam, bár nem pont olyan volt, mint a Google képtalálatok, de tegnap az oviban megütötte a fülemet ez a szó, így kézenfekvő volt, hogy erre gondolok. Ma már nem engedtem el oviba, helyette elcsaltam a doktor bácsit, hogy mondja meg ő a tutit. Nem skarlát, hanem kéz-láb-szájbetegség. Ez a neve. Vagy lehet, hogy láb-kéz-száj, mindegy. Nem veszélyes, nincs is rá gyógyszer, viszont igen kellemetlen, és persze fertőző. Mennyire nem hiányzott ez. Mincsikém most ott tart, hogy az egész teste pöttyös, csak a pofija nem. A szája széle hólyagos, és a tenyere, meg a talpa is kezd az lenni. 4 napig járt oviba…

De visszatérve a Mikulásra, hogy mégiscsak vidámabb hangulatban zárjam ezt a bejegyzést…
A miénket sajnos nem láttuk, mert csak beosont villámgyorsan és néma csendben, lepakolta a cuccost, majd tovább állt. Mincsike vette észre, hogy világít az ablakdísz, ami nálunk azt jelenti, hogy itt járt.
Nagy volt az öröm, nagyon hisz benne, számunkra is élmény volt. És már Mironnak is.:)

IMG_8074

IMG_8112

IMG_8142

IMG_8161

IMG_8175

IMG_8177

IMG_8193

*Mincsike-féle mandarin