2012. február 16., csütörtök

20 forint

Pocsékul indult ez a nap.  Az első  sírógörcsöt akkor kaptam, amikor megszólalt az ébresztő.  Persze nyomban megfogadtam, hogy ma sokkal korábban lefekszem -  sőt, kiszámoltam, hogy ez azt jelenti, hogy durván 14 óra múlva újra aludhatok. Hurrá! Sajnos, mint tudjuk az elhatározás kevés lesz, ehhez a gyerekek szoros együttműködése is szükséges, de mindegy, ebben a tudatban kicsit könnyebb volt levánszorognom az emeletről. Ettől függetlenül:
Világvége hangulat ON!

Második sírógörcs eltartott kb. a tizenötödikig, és akkor kezdődött, amikor kiléptem az ajtón és majdnem dobtam egy hátast a tükörjégtől, ami az ajtó előtt fogadott. Ez tegnap még nem volt itt!!! Szerintem csak a szemem látszott ki, ahogy mentem az autóhoz, és vonszoltam magam után Minervát. Csak a szemem, de így is annyira fáztam, hogy… ja igen, ezt már írtam, majdnem sírtam. (Francba is, rímek sicc!) Na nem részletezem tovább, mert annyira nem érdekes, csak még egy mondat: Mincsit beültetem, bekötöm, kezem lefagyott, már vérzik is, mert kirepedt (pedig kenem) autót beindítom, szélvédőt vakarom, mert havas, na ja tegnap frissiben le kellett volna kotorni, hol van a kaparó, csomagtartóban nincs, most már a másik kezem is vérzik, akkor csak a másik autóban lehet, de hol a másik slusszkulcs, persze bent, oké bemegyek, Apa mondja, hogy inkább menjek a másikkal, hát persze, megyek azzal, Mincsit kikötöm, gyerekülést hónom alá kapom, ja, az autót még nem állítottam le, megteszem, zárom, nyitom, beteszem, bemászik, bekötöm, beülök, bekötöm, bekapcsolok, átkapcsolok, indítok, megyek.

Ovinál kiszállunk, Mincsikém is kicsit le van lassulva, komótosan bandukolunk a kapu felé. Egyszer csak megszólal:
- Anya, egy pénz!
És valóban egy 20 forintos érme hevert a járdán.
- Anya, ezzel most mi lesz? – kérdezte izgatottan, mielőtt még megszólaltam volna.
- Ez 20 forint. Valakinek kiesett a zsebéből. De nincs itt senki, nem tudhatjuk, hogy kié, nem tudjuk visszaadni. Tudod mit? Te találtad, legyen a Tiéd! 
- Komolyan?
– kérdezte és ragyogott az arca. Felvettük.
Világvége hangulat OFF.
Innentől kezdve be nem állt a szája, egyfolytában csacsogott, amíg be nem ment a csoportszobába.
- Milyen szerencsés vagyok! – mondogatta szerintem félpercenként. – Anya, m
it lehet venni 20 dollárból?
- Forint. 20 forint Kicsim.:) Veszünk Neked belőle egy nyalókát, jó lesz?
- De jó, veszünk belőle nyalókát!

Nagyon boldog volt, és persze én is. Elbúcsúztunk, bement, becsukódott az ajtó, én még ott tettem-vettem, majd hallom a zárt ajtók mögül Óvónéni kedves hangját:
- Téééényleg? Most találtad? Hát te nagyon szerencsés vagy Mincsike!

Így tette szebbé a napunkat ma 20 forint…

IMG_3784

És a ráadás:
A hazafele út még mindig ennek jegyében zajlott.
- Anya, inkább ne nyalókát vegyünk a pénzemből, amit találtam, vegyünk inkább olyan robotpókot*, aminek mozognak a lábai!

* 8.000 Ft

2012. február 3., péntek

Januári jeles napjaink

Naptár201201

Boldog négy és feledik szülinapot Mincsikém!
Isten éltessen sokáig Martina!
Boldog névnapot Martina!
Isten éltessen sokáig Miron!

Martina 15, Miron 1 éves lett. Kettő között pedig megünnepeltük Martina névnapját is. (Szegénykémnek ezzel jó időre letudtuk a jeles  napjait, karácsonyig max. “csak úgy” ajándékokra számíthat.) Legjobban Mincsikém járt, mert ő szokás szerint most is kapott a feledikre apróságokat, és persze aktív segítője volt a gyertyafújásoknak is.

Nosztalgikus, családi fénykép- és videónézegetős, sokat nevetős, néha elérzékenyülős és sírós hangulatban teltek a napjaim 25 és 31-e között.
Miron születéstörténetét szerettem volna megosztani Veletek, mert azzal még lógok, de  olyan áltsulis (alsós!) fogalmazás-szerűre sikerült, hogy úgy döntöttem lomtárba vele, nem blogba. (Most főhet a fejem a hogyan tovább miatt, mert nullaközeli állapotban várakozik a történetem a piszkozatok mappában.)

Miron megérkeztem

Martina szerintem örömmel elnézi nekem, ha most a bejegyzésem további részében Mironról írok, nem róla. Például, hogy hol tartunk most. Ránézésre itt:

IMG_9333mk

IMG_9337k

IMG_9318m2k

Miron súlya 10 kiló, magassága kb. 75 cm. Formás, inkább vékonyabb, de masszív, jó fogású fiúcska. Husija kemény, markolásznivaló.

Akárhányszor ránézek ledöbbenek: hogy lehet ennyire gyönyörű??? A malomkeréknyi szemei, hosszú seprűi, a lefittyedő nyálas kis szája, a tökéletesen fejhezsimuló fülecskéi, a nózikája, a pusziznivaló meleg nyakincája, a puha talpacskái, és persze a kukija… (meg minden más, ami most kimaradt) Elképesztő tökéletesség. Meggyőződésem, hogy nekem van a világon a legszebb kisfiam. (Na jó, meg Apának is, de aztán senkitöbbet!)

Fogacska: 6 db A darabos ételektől ennek ellenére fulladozik, kivéve, ha az kifli, keksz, vagy csoki.
Áll, kapaszkodva lépeget. (Előfordult már, hogy kapaszkodás nélkül is sikerült neki 4-5 lépés, de még nagyon bizonytalan, nem írom fel.)

Álló helyzetben gyors rugózásokra képes, ha zene szól, akkor szinte ritmusra, tehát mondhatjuk azt, hogy táncol. (Mint tudjuk, sok pasi felnőtt korában is kb. itt tart, úgyhogy Mirontól 1 évesen ez igen szép teljesítmény.)
Ha nagyon ki szeretne jönni a járókából, akkor úgy viselkedik, mint egy kismajom a ketrecében. Két kézzel kapaszkodik, rángatja a rácsokat és páros lábbal ugrál. (De erről inkább majd csinálok egy videót, mert látnotok kell.)

Villámgyorsan mászik. Nekem ez furcsa, mert egyik lány se csinálta. Illetve de, csak kb. 2 évesen. Ők 9 és 10 hónaposan elindultak és amikor már nem volt buli két lábon, akkor néha másztak is. De nem csak ebben nyilvánul meg, hogy egészen más egy kisfiú, mint a lányok. Valamelyik nap épp azon tűnődtem, hogy már most, 1 évesen mennyire pasi… Nagy kupac játék, benne mindenféle, lego, plüssök, rágókák, póni (mert nálunk ez utóbbi mindenhol fellelhető) és persze egy autó. Miron mindig kiválasztja az autót, és mászva toligálja. Honnan tudja, hogy egy fiúnak azzal “kell” játszani??

És ha már fiú, és ha már játék… 10 hónaposan felfedezte a kukiját, azóta minden pelenkázásnál és fürdésnél markolássza, rángatja, és bizony, ha én fogom meg, azt mondja fülig érő szájjal, hogy: “hehe”.
Ezen kívül a szókincse még elég szegényes, bár egyszer kimondta, hogy “apa”, többnyire csak “mama”, “mammmammma”, “tetete”, “agggya” és “ge” hallatszik belőle.

Ilyen volt a tortája:
IMG_9466k

Ez pedig a legjobban sikerült tortás kép:
IMG_9474

Minden pontosan úgy történt, ahogy látszik. (Az a kéz ott nem simogat, hanem finoman, de határozottan ott tart.)

IMG_9424mkIMG_9440mkkAz utóbbi két kép elkészüléséhez be kellett vetnünk egy nem éppen oda illő kelléket, különben folyamatos mozgásban lett volna a modell, nagy kihívásokat támasztva ezzel nem túl rutinos fotós anyjának.

Mit meséljek még… Tud nyálbuborékot fújni, és nagyokat vigyorog közben, mert tetszik neki. És a másik: köpköd! Sajnos így jelzi, ha már nem kell neki az ennivaló. De köpköd akkor is, ha azt mondom, neki, hogy “ne köpködj"! Persze gyanítom, hogy itt nem pimaszságról van szó, csak egész egyszerűen a köpköd jelentését ismeri és fel se tűnik neki, hogy ilyenkor van még előtte egy másik szócska is. Na mindegy, de most már akkor nem kell magyaráznom, hogy miért nem kedvencem a bolognai spagettis bébikaja, ugye? Egy darabig próbáltam az etetésnek megfelelően öltözni, de a pirosat kifejezetten utálom, ő pedig a spenótot és a cukkínit - pedig nekem inkább zöld felsőim vannak.
Egyszer egy sütőtökös etetés alkalmával  egy tarka felső volt rajtam: Nézd meg, az összes ruhám pecsétes!” – mutattam a barátnőmnek. “Jajj, ne aggódj, a sárga mintától alig látszik.” – reagált rá. Csak később, amikor teregettem a felsőt, akkor esett le: de hiszen ezen nincs is sárga minta!!!

Mindig így járok, amikor sokáig nem írok, alig bírom abbahagyni. 20-as a kiscsizmája, többnyire 80-as ruhákat hord, elég jól eszik mostanában, az alvására sem panaszkodom, szülinapjára bébitaxit kapott és most jól összecsaptam a végét, de mennem kell bocsi, mert lassan éhes lesz.
IMG_9284m2kk

IMG_9295martinacsinálta

IMG_9303m3k