2013. október 28., hétfő

Cumik és az orrszipi

avagy fontos dolgok Miron életében (2. rész)

Kezdeném a cumikkal. (A többes szám nem véletlen.)
Mindannyian tudjuk, hogy egy cumiról nem könnyű leszoktatni a kicsikét. Na és több cumiról? Mármint nem úgy, hogy van 4-5 cumi, amit felváltva szopogat, mikor melyiket adjuk oda neki, nem, ő nem kispályás. Igaz, hogy a szájában egyidejűleg 1 van, de mindkét kezében még legalább 1-1, és a közvetlen környezetében is tuti még 2. Az alvás mindig ilyen. Minimum 3 cumis, de az 5 az még jobb. Nem gyömöszrongyi, nem szöszmöszkendő, nem pelus csomóval, és nem is a HAJAM, mint ahogy Mincsike csinálta*, hanem minél több cumi. Na erről hogy fogom leszoktatni?

A másik, ami fontos, és írnom kell róla, az orrszipi. Bár nem is tudom, hogy leírjam-e, úgyse hiszitek el.
Miron még nem tud orrot fújni. Próbálkozunk, de még nem megy, még csak a szájával trombitál. Amikor úgy érzi, hogy szükséges, rohan a fürdőszobába az orrszipiért (én persze a nyomában), bedugja a porszívóba, majd fogja és kiszipizi az orrát. A kétkedőknek jövök egy videóval!

Egyébként minden másban is nagyon jellemző rá, hogy önálló. Sokkal önállóbb, mint a lányok voltak. Öltözik-vetkőzik egyedül, ez utóbbit sajnos napjában többször, mint gondolnátok és többször, mint szeretném. (Persze pasi, miből lesz a cserebogár ugye…)
Ha valamit csinál, és azt mondom neki, hogy “majd én segítek”, akkor kijavít: “NEM. Én segítek.” És ide még kívánkozna több példa is, de majd egy másik bejegyzésben.

*Összegyűjtöttem ide néhány “hajtekergetős” posztot annak, aki esetleg nem olvasta/nézte még.

Vasalás helyett
Az első ovis élmény
A hajtekerő bajnok
Hajtekerés, már megint
Már nem tekergeti és képzeljétek el, hiányzik!

2013. október 26., szombat

Találós kérdés

“Enyém a kerek, Martináé a lapos. Tiéd a legnagyobb.”

Mondta Mincsike… Vajon mire gondolhatott, ha nem a hasunkra?

Annyit segítek, hogy éppen tökfaragás előtt álltunk, és a tököket formájuk alapján osztotta szét közöttünk, mert hasonlóságot vélt felfedezni.Mosolygó arc Na?

2013. október 24., csütörtök

A rádió

avagy fontos dolgok Miron életében (1. rész)

Egy rádiós magnóval kezdődött még a nyáron. (Igaz, akkor még “dágyió” volt.)  A teraszon mindig szólt  rajta a Music FM, mert azt szeretjük… Miron először még csak eltekerte más csatornára. Majd felfedezte, hogy az antenna kihúzható, betolható, és tekergethető. Egyszer csak izgatottan jött felém: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Kijavítottam, hogy nem eltörött, hanem eltörted, de ez akkor még részletkérdés volt. Sebaj, van egy másik rádiós magnónk, kicsit nagyobb ugyan, de célnak megfelel. 2 napig azt hallgattuk. Majd egyszer csak izgatottan jött felém: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Igen, ctrl-c és ctrl-v, de nem véletlen, a második rádióval is az történt, ami az elsővel. Nagyon megviselte, nagyon szomorú volt, és naponta 50x elmondta, hogy: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” A két rossz rádiót napközben állandóan cipelte magával. Martinával mindenféle alternatív megoldásokkal próbálkoztunk antenna helyett, pl. drót, de nem sok sikerrel. Közelgett Miron névnapja… Mit is vegyünk… olyat, ami nincs neki… és aminek nagyon örül… Apa hozakodott elő az ötlettel: vegyünk egy rádiót! Nem lelkesedtem, de megadtam magam, tényleg nem tudtam jobbat, aminek ennyire örülne. A Tescoban találtunk egy kis aranyosat, ami árából ítélve eredetileg kék-fehér csíkos lett volna, de végül úgy döntöttek feketében még gazdaságosabb lesz. Tényleg volt öröm, mi meg nagyokat pillogtunk egymásra apával, hogy igen, ezt megint jól kitaláltuk, boldog a gyerek! Első nap még vele is aludt, és tényleg egész nap minden akörül forgott nála. Egyszer csak: (ctrl-v) „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Igen, hiszen három a magyar igazság ugye?

IMG_5499

Az utolsó kis aranyos azóta is állandó tartozéka Mironnak, és a mai napig ha jön valaki hozzánk, így köszön: „Szia mami/doktor bácsi/Tomi/Andi stb… Eltörött a rádió antennája!”

Ezek után biztos kitaláljátok, hogy a csekély rajztudásommal - ami eddig lányos anyukaként kimerült cica, királylány, napocska és társai nem túl bonyolult ábrázolásában – milyen kihívásokkal kell szembenéznem nap, mint nap? Igen! RÁDIÓT rajzolok!

2013. október 11., péntek

Anyakori középsúlyos fogalmazástalanság

A konyhában matattam éppen. Egyszer csak eszméltem, hogy  pár perce te jó ég (hurrá!) nem tudok Mironról. Az előbb meg ott ütögette a kacsit (távirányító) az asztalhoz, de már nincs ott. És csend van. És most itt nem jön sztori, nem az a lényeg, hogy végül hol volt, mit csinált. (Szerintem egyébként sebtapaszokat ragasztgatott a tükörre.)

Az első gondolatom tudjatok mi volt? Hogy kiabálok egyet, hogy Miron nem szabad! És tudjatok miért? Mert ez nálunk szinte mindig aktuális! Miron nem szabad! Igen, ezzel nem hibázhatok nagyot.

Nem szabad! Elég volt! Tedd le! Vigyázz! Mássz le onnan! Legyél jó kisfiú! Le fogsz esni! Hagyd békén! Hagyd már abba! Miron! Add vissza! Odacsukod! Fejezd be! Ne verekedj! Egyél egy kicsit! Nem szabad! Az Minerváé! Engedd el! Lassabban! Ne bántsd! Miron! Miron-Miron… Vedd ki a cumit a szádból! Megmondom Apának! Fogadj szót! Hagyd már békén! Elég most már! Megütöd magad! Fogadj már szót!Nem! Nem mondunk ilyet! Ejnye! Jól viselkedj! Össze fogod törni! Gyere csak ide! Nem szabad! Ne csináld ezt! Csukd be! Teszed le! Ne nyúlj hozzá! Ne mássz oda fel! Egyél egy kicsit! Szólok Apának! Hogy néz most ki? Nem szabad! Miron! Add vissza! Vedd fel! Játsszál szépen! Tedd le! Le fogsz esni! Én szóltam. Ne tépd el! Fejezd már be! Ne rugdosd! Le fogod ejteni! Nincs több! Tedd el! Az anyáé! Nem szabad! Enni kellene! Apa mérges lesz! Ne mássz oda fel! Eltöröd! Bibis lesz a kezed! Ne beszélj így! Tedd a helyére! Ebből elég már! Nem Mironnak való! Ugye megmondtam! Nem szabad! Miért nem érted? Le fogsz esni! Tedd le! Na most már elég legyen! Nem! Mondom nem! Miron!

Kb. ezek hagyják el a számat egy átlagos napon órában, persze nem nagy merészség, ha mindezt tízes szorzóval kalkuláljuk.

Miért nem fogad szót? Miért nem fogad szót SOHA? Annyira okos értelmes ügyes, de ha valamit a fejébe vesz, én hiába beszélek. Miért csinálja ezt velem? A két lány után nekem ez annyira furcsa…

Csoda, hogy így nem tudok blogot írni? Szerintem még egy testnevelés-felmentőnek is háromszor kéne nekirugaszkodnom. Mondjuk a bevásárlólista az azóta megy.

Diagnózisom a címben. De azért majd időnként jelentkezem! Borogassam?

2013. március 18., hétfő

Az űrből nincs visszatérés

Mincsike rögtönzött meséje… Szeretettel ajánlom a hozzánk közel állóknak, minket szeretőknek. Másnak nem lenne nagy élmény, csak azért nem…

Őzike járt a vízbe, majd vihar volt és addigra már a falusiaknak ideje volt bemenni. Akkor egy gázt növelt ki a vízből valamelyik és bumm az őzike eltűnt a falusival együtt. A többiek csak ámultak és többi gáz növelt ki a föld alól és a többiek is eltűntek. Csak a gáz-föld méter miatt nem nőtt nem növelték ki a …. Ott ment az úton egy elefánt építette a fakunyhó utat. De megint jött egy hurrikátán csapás és az is lecsapta az elefántot. Az elefánt így hát a púposon lyukba kellett élnie hiszen mindenki tudja, hogy az űrből nem nincs visszatérés. És akkor egy falusi a szalmabálát kezelgette, hogy ne legyen beteg. De az közben jött egy hurrikáta a föld alól és eltemette örökre a földre és a lyuk  lett ott és aztán az űrbe zuhant. Mindenki tudja, hiszen az űrből nem lehet visszatérés hiszen mindenki tudja, hogy az űrből pont azért nincs visszatérés mivel térjünk vissza gondolkozzanak arról pár ideig és aztán megmondják.

De azért jól kezdődik a befejezése, igaz?

És a szalmabálákat az ember aki el akarta vinni úgy találta, mintha egy fakunyhó lomlott össze a föld alól. Jött egy szurikáta és az pedig leomlatta a bácsit és aztán sohase volt visszatérés … tudja megismételve hogy az űrből nincs visszatérés és mindenki tudja megint újra megismételve hogy az emberek akkor nem tudnak élni ha semmit se tudnak enni hazafelé.

Ne menjetek el!

Az közben egy bácsi aki vágatott le fákat, mert levágatnak találta a fákat, de még többi fát nem vágott le, de a hurrikáta jött és az összeset levágta még a bácsit is levágta, de úgy, hogy aztán sohase volt visszatérése két darabból. Egyszer egy bácsi ültetett el növényeket, azok hirtelen eltűntek és a bácsi a semmi ködből is eltűnt.

És a fákat eléggé törten találta mindenki. A törött üveget aztán nem törték el mégjobban. Mert a törött üveg már így is eléggé törött volt. Szegény szívük is eltört, de a szegény szívük kitalált valami jó ötletet mondta ők mondták, hogy semmi se állíthatja meg főleg a vörös bőrt. A vörös bőr nagyon ritka bőr, de még a vörös bőr is ritkább bőr a sima bőrnél.

Anya, adnál nekem egy másik könyvet, ez tök uncsi!

2013. február 20., szerda

Dicsekvős bejegyzés…

… melyben egyúttal arra is fény derül – piros 18-as sárga 16-os  karika–, hogy hova lehet visszavezetni azt az örök rejtélyt, hogy az a bizonyos alsónemű mikor került le, amikor az előbb még fent volt - ha értitek mire gondolok.

A dolog súlyára való tekintettel én most azon nyomban félreteszem minden feladatomat, és lejegyzem a nagyvilág és persze az utókor számára, hogy milyen ügyes és okos az én fiam.

1 percig került ki kb. a látókörömből, de neki ez az idő elég ahhoz, hogy meztelenre vetkőzzön. Már akartam erről írni, de most nem halogathatom. Először még megdöbbentem és persze jót nevettem – talán itt a hiba – de most már ez teljesen megszokott, hogy Miron napjában vagy 10x megjelenik természetes valójában és nagyon örül. Ilyenkor hosszas kergetőzés következik – hiba II – mire elkapom, és miután 10x – ide is jó ez a szám – magastartásban vergődik és szappanmódra kicsúszik a kezeim közül, valamint túl van néhány bukfencen – majd erről is írok -  végre sikerül ráadnom a pelenkát, majd a ruhákat.

Furcsa ez nekem, mert a lányok nem voltak ilyenek, Mincsinek sokszor még most is gondot okoz egyedül levetkőzni – persze ebben van egy hangyányi túlzás, de semmivel se több.

Miron tehát vetkőzik. Mint ma is. Épp a mosógépet pakoltam, amikor berohant csupasz kis testével, kezében pelenkát lobogtatva, majd undorral ledobva a földre:

- Szúj, kakás!

- Nem kakás csak pisis. De idefigyelj, ha ennyire undorodsz tőle, pisilj a bilibe és akkor nem adok rád pelust.

- Oké! – mondta és rohant a bilihez, ráült és belepisilt. Életében először. Úgyhogy most örülünk.

Jöjjön egy kép is a témában, amikor elbújik és vetkőzik.

IMG_2071333

2013. február 9., szombat

Dömpertől a fociig

Dömper kipipálva. Mert gondolom abban sokan egyetértünk, hogy egy kisfiúnak dömper az kell! Futvatolós, beleülős, pont olyan, mint ez ni:

IMG_8182

Gyerekkori vágyaim netovábbja volt mindig egy, de sose mertem mondani, elvégre én kislány voltam. Így maradt a vágyakozás, és az elhatározás, hogy ha majd egyszer lesz egy fiam… Ezek után gondolom nem meglepő, hogy előbb kinéztem Mironnak ezt, mint a babakocsiját.

Egyébként mindig is több jellemző befejezést el tudtam képzelni ennek a mondatnak, hogy “Ha majd egyszer lesz egy fiam…” Most hirtelen csak néhány jut eszembe, például:

… póló helyett kockás ingben fog rohangászni egész nap. – Ez mondjuk vicces és persze lejjebb adtam. Van neki kockás ing bőven, sőt nem kockás is, de azért itthon nem ez a jellemző.

… nem lesz játékfegyvere. – És tényleg nincs. Na jó, még csak 2 éves tudom, de ha rajtam múlik nem is lesz. Semmi dugóspuska, lézerkard, pisztoly, csúzli és egyéb lőfegyver, se tank, se semmi military feeling, nem játszunk gyilkolósdit. Na jó, vízi változat jöhet… És ha már itt tartunk, ezennel a már meglévő fakardunkat egyúttal más kategóriába* sorolom.

… nagyon szépen fog gitározni. – Ezzel még kicsit várnunk kell, de meggyőződésem, hogy így lesz.

… nem fog motorozni. – Pont. És ezt most itt le is zárnám.

… focizni fog. –  Apa pedig edzésekre jár majd vele. Na jó, néha én is és akkor nagyon büszke leszek.

És biztos tudnám még folytatni a sort, csak Mincsikémnek megengedtem, hogy majd este játszhat kicsit a számítógépemen. Ritkán kér ilyet, ritkán is engedem, de most megígértem. Azóta 2 percenként kérdezgeti, hogy mikor lesz este, mikor ülhet a gépemhez. Nagyon idegesítő volt már, hogy mást se hallok tőle, csak ezt, így megkértem, hogy legyen kicsit türelmes, ne kérdezgesse ezt folyton, majd szólok. Okos lányom van, megértette. Illetve nagyjából. Most ezt hallom 2 percenként, és úgy látszik nekem semmi se jó…

“Anyaaa! Türelmes vagyok, és majd szólsz, ha ideülhetek!”

Minervaaaa, gyere!

*ágy alól mindenféle odakerült tárgyat kikotró háztartási segédeszköz

2013. január 30., szerda

Semmi különös, csak újra írok…

- Ajajj, dolgoznak a szelek! – mondta Mincsike és nyögött egy tompát.
- Tessééééék? – kérdeztem, mert bár régen beszéltünk erről, fene se gondolta, hogy emlékszik.
- Mondom pukiztam! – magyarázza ingerültebben…

Mincsi változatlanul nagy mókamester,minden napra jut valami aranyosság tőle. De tudjátok mi a durva? Az, hogy lassan Mirontól fogok idézni, mert bizony beszél! Nagyjából mindent, nagyjából érthetően. Úgyhogy megfogadtam, innentől kezdve szigorúan a mennyiségre fogok törekedni és nem a minőségre, akarom mondani írok, amikor csak tudok, nehogy valamit ne rögzítsek, és elfelejtődjön. Mint pl. Mincsikém következő kérdése:

- Anya, amikor én születtem, akkor felvágták a hasad és ott vett ki a doktor bácsi, vagy adott egy szurit és azon a kis lyukon jöttem ki?  - Másodikat választottam, a lyuk közelebb áll a valósághoz, de azért maradt bennem némi bizonytalanság, hogy melyikre is gondolhatott, csak jobbnak láttam nem rákérdezni.

Ma egyébként Martina névnapja van, Isten éltesse sokáig az én nagylányomat, aki egyébként 4 nappal ezelőtt fogta magát és 16 éves lett. Még belefér, jöhetnek a jókívánságok, abból sosem elég. Ha van kedvetek, olvassátok el egy korábbi bejegyzésem - életem első nagy-nagy kalandjáról szól, aminek a végén anya lettem. http://mincsike.blogspot.hu/2011/01/szuletestortenet-i-martina.html