7 dolog rólam…

Egyik kedves, kedvenc blogtársam, Raindrop megajándékozott egy díjjal, amit nagyon szépen köszönök (irul-pirul).

A díj mellé feladatot is kaptam (ezt is nagyon köszönöm), miszerint írjak magamról 7 kevésbé közismert dolgot, amit talán még nem tudnak rólam a többiek…

7 dolog rólam…

1. Olykor hülyeségeket gyűjtök, és ez még boldoggá is tesz. Most például nagyon cuki manócskákat fedeztem fel Karoson, amiből 3-at haza is hoztam, és alig várom, hogy valahol rátaláljak a 4, 5…38. testvérükre is. De említhetem a facicákat, gyertyákat, angol kosztümös filmeket – kizárólag eredeti DVD-n –, karaoke DVD-ket… jajj a fenébe is, tuti kihagyok valami fontosat, de akkor majd utólag idebiggyesztem.
   Na jó, azt is bevállalom, hogy a kézzel festett kinderfigurákat is én gyűjtöttem, csak Martinára fogtam, hogy ne legyen ciki. De hadd legyen mentségem, hogy már tizenéves koromban kezdtem, és a szeretet valahogy nem múlt el… (Tényleg, nincs véletlenül felesleges Happy Hippo-ja valakinek?)
   
2. Póni, és Hercegnő allergiám van. A hideg kiráz, ha meglátok valamit, amit ezek egyike csúfít díszít és az sem érdekel, ha Mincsinek esetleg tetszik. Pónink már van, és sajnos Mincsikém imádja, de az tuti, hogy nem lesz hercegnős ágyneműnk, étkészletünk, labdánk, kifestőnk, szabadidőruhánk, kirakónk, kártyánk…stb.
   
3. Nem szívesen adok kölcsön semmit. A könyveimet és a DVD-ket különösen féltem, hiszen már mindkettővel megjártam. Vagy nem került hozzám vissza soha, vagy nem olyan állapotban, mint ahogy szerettem volna. Olykor kivételt teszek persze, mert a helyzet megkívánja és nem tudok nem-et mondani, vagy pedig olyan ember kéri, aki eddig nem okozott csalódást ilyen téren…de inkább maradjunk annyiban, hogy nem szeretek kölcsön adni.
   (Egyébként, ha valami nincs itthon, akkor tuti, hogy éppen arra lenne szükségem, biztos ez is Murphy…)
   Utólagos kiegészítés: Én sem szoktam kölcsönkérni semmit.
   
4. Utálom a kék színt. Mindenben kerülöm, egyedül talán a farmer, amin elviselem. (Még Domestost se veszek, ha nincs más, csak a kék színű, és ez igaz minden további használati- vagy dísztárgyra körülöttem.) Mostanában kicsit megengedőbb vagyok ugyan, néhány árnyalatát nem utasítom el, de alapban rühellem. A kék-sárga/narancs kombinációjától pedig egyenesen sikítófrászt kapok.
   
5. Képtelen vagyok teljesen leszokni a cigiről. 4 hónapig egyetlen szálat, egyetlen slukkot se szívtam, de mindvégig hiányzott. 4 hónapig minden nap ott bújkált bennem, hogy mégiscsak rá kéne gyújtani, egy szál még nem a világ. Aztán elszívtam egyet. Néhány napig semmit, aztán pár nap múlva még egyet. És ez azóta is tart. Van úgy, hogy egy hétig kibírom, aztán csak becsúszik néhány slukk… Dolgozom rajta, remélem végül én győzök.
   
6. Régen – nagyon régen – írtam verseket. Sőt, még egy könyvbe is belevágtam, amit persze nem fejeztem be azóta se, és valószínű már nem is fogok. Festettem is. Az alkotás öröme és vágya mindig kísért. Sajnos szép lassan rájöttem, hogy semmiből sem vagyok nagyon jó, csak átlagos, aki ha eleget foglalkozik a dologgal, akár jó is tud lenni. De nem nagyon jó, nem elég jó.
   
7. Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy felkutatom a családom eredetét, összegyűjtöm, rendszerezem az adatokat, és elkészítem a családfákat. Levéltárba jártam, plébánosokkal leveleztem, és bújtam az internetes adatbázisokat.  Nagyon sok kedves ismerőst, támogatót találtam, és nem utolsósorban új családtagokat.
   (Az egyik ágon igazán eredményes volt a kutatásom, az 1700-as évek elejéig sikerült visszavezetnem a családfát.)
   Nem tettem le róla, hogy egyszer még folytassam ezt a nagyon izgalmas és érdekes nyomozást a múltban, de azt hiszem az nem mostanában lesz sajnos.

Ennyi lenne a 7 dolog rólam… Nehéz volt elkezdeni, de abbahagyni is. Most Ti jöttök.
Akinek továbbpasszolnám a díjat és a játékot is: Edina  és Gigi.  Köszi, ha játszotok, és továbbítjátok majd.