Az idei nyaralásunk…

… az úgy néz ki, hogy sajnos elmarad…
A pénzt, amit ráfordítottunk volna, megtoldjuk még  1-2-3 nyaralás árával, és odaadjuk egy tetőfedőnek. Felesleges szépíteni, Minerva szobája cudarul beázott a nagy esőzések alatt. Nincs értelme tüneti kezelésnek, új tető kell és ez sajnos csak olyan áron lehetséges, hogy idén nem láthatjuk a tengert.
Nem valami jó érzés ez, pláne úgy, hogy a tavalyi nyaralás felejthetetlenre sikerült, de tudom, hogy ha meglátom majd az új tetőt, nagyon boldog leszek.

Új tető… Érdekes, mert választhattuk volna akár a hornyolt hódfarkút is, valamiért mégis mindkettőnknek az “Adria” fantázianevű tetszik – csak hogy ne kelljen teljesen lemondanunk róla ezen a nyáron sem?:)

Úgy gondolom, hogy  egy átlagos naptej árából 4-5 kúpcserepet biztos tudunk venni. Mivel nagytestű vagyok, így sok fér rám, tehát csak a magam részéről 15 kúpcseréppel tuti be tudok szállni a buliba.

Ezen kívül, az alábbi gondolat-elterelő, hangulatjavító, esélynövelő és vigasztaló intézkedéseket tettem, illetve teszem:

- Az utóbbi hónapok összegyűjtött utazási prospektusait átkötöttem spárgával, és kivittem a garázsba. Legközelebb az őszi iskolai papírgyűjtésnél válhat csak hasznossá, addig semmiképp.  Helyette tetőcserepes prospektusokat nézegetünk.

- Lemondtam a Hurrá Nyaralunk hírlevelét és töröltem a kedvenceim közül a Startutazást is.

- Amikor a rádióban megszólalt ma a Balatoni nyár, azonnal továbbnyomtam.

- Lecseréltem a telefonom háttérképét erről:
- Terveztem, hogy újraolvasom az Agatha Christie regényeket. Az biztos hogy a Nyaraló gyilkosok és a Halál a Nílusonnal szemben előnyben fogom részesíteni a Gyilkosság a paplakban, vagy a Holttest a könyvtárszobában címűt. Továbbá az is nagyon valószínű, hogy ugyan már régóta szerettem volna, nem most fogom megvenni a Napsütötte Toscanat.

- Minden nyereményjátékon részt veszek, ami külföldi utazással kecsegtet, vagy belföldi wellnesst ígér.

- Lottózunk is. Hátha…

- Nem veszem meg a magazint, amihez strandpapucsot csomagoltak, se a Story nyári különszámát.

- Kizárólag térségünk időjárás előrejelzését figyelem, nem fogom megnézni többé, hogy hány fok várható Gran Canarián, se azt, hogy hány fokos az Adria, mert teljesen mindegy.

- Próbálom meggyőzni magam, hogy Spanyolország – igen, végül mellette döntöttünk -  ott lesz még jövőre is, nem kell elsietnünk.

- Ha egy repcsi fehér csíkot húz az égen, igyekszem arra gondolni, hogy ezeknek is letelt a nyaralásuk,  leégtek, gyomorrontásuk van és holnap már mehetnek dolgozni.

- A Tescoban a csokisoron ha a Balaton szelethez érek, tüntetőleg a másik oldalra fordulok.

- Nem nézek utána, hogy milyen az idei fürdőruhadivat.

- Idén kihagyom a Sex on the Beach koktélt is, helyette majd egy kólát kérek Apa, ha megyünk vacsorázni. (Egyáltalán mindent kihagyok, aminek a nevében szerepel a tenger, medence, pálmafa stb…)

Hullámzó a hangulatom egyébként. A tető az alapvetően feldob, nagyon örülök majd neki, ha készen lesz. A nyaralás hiánya viszont lehangol. Martinát is. Mincsike pedig még nem is tudja, úgyhogy pszt!

Mincsike bikiniben

 

Nagyon bejön neki ez a nyaralás dolog. Minden nap emlegeti, és holnap is szeretne menni.
Hallod Apa???!

Kekakíni

- szólal meg Mincsike, miközben körbe-körbe ringatózunk a medencében élvezve, hogy végre beindult a sodrás. (20 percenként váltakoztak az élményelemek, de mindig a sodrást vártuk a legjobban.)
Mire eljut a tudatomig, hogy mit mondott, máris ismétli:
– Keekakíni.
Hoppá, jól hallottam. Odapillantok a wc-re - ami persze csak úgy megközelíthető, ha kívülről megkerüljük az összes medencét – épp most húzza be valaki maga után az ajtót. Kizárt, hogy odaérjünk. Az előző adag pisit is csak a wc ajtóig vittük. Mindegy, próba szerencse.
Mincsike a hónom alatt úszógumistól, egy nagy elrugaszkodás, és… áááá, ez nem sikerült, visz a sodrás, egyre távolabb a lépcsőtől. Úgy a harmadik kör után Martina megszán és valahogy kiráncigál onnan. Újra keresem a szememmel a wc-t, már egy kisfiú áll ott az ajtóban az anyukájával. Várakozik. Kizárt, hogy kibírja Mincsike. Nem tudok jobbat:
- Pisilj bele a vízbe Kicsikém! – súgom neki.
- Pisiljak bele a vízbe?? – kérdezi telitorokból kiabálva – Pisiljak bele??? – ismétli mégannális hangosabban. Mit tehet ilyenkor egy anya azonkívül, hogy paprikapiros lesz és keresi az off gombot a lármázó gyermekén?
- Eszedbe ne jusson Kicsikém, gyere gyorsan, anya elvisz wc-re. Még ilyet, belepisilni a vízbe…
Lépcsőn fel, úszógumiból ki, papucsba be, kicsit megtörlöm, mielőtt fürdőköpeny fel, mert annyit nem ér az egész, hogy megfázzon, wc ülőke kézbe, közben egyfolytában ordítja, hogy kekakíni, már szinte ritmusa van, és arra lépdelünk. Nem merek felnézni, hogy hány szem követi utunkat. Azon túl, hogy tényleg kellett pisilni neki, nagyon élvezte, hogy a medencetérben furcsán-hangosan hallatszik a hangja.
Láss csodát, odaértünk…

Megjegyzés 1:
Minervától már bocsánatot kértem – bár nem tudom hogy tudta feldolgozni hogy össze-vissza beszél az aja – úgy látom nincs harag.

Megjegyzés 2:
Még mindig azt mondja, hogy kekakíni, ha pisilnie kell.

Megjegyzés 3:
Aki húzza a száját, hogy micsoda anya az ilyen, jóra tanítja a gyereket, pisiljon bele a vízbe? Pfúúúj! Na annak azt üzenem, hogy nyugi! Csak rózsavíz. Ha az megnyugtatóbb, amikor egy gyermeken úszópelust látsz, akkor most foglak kiábrándítani: csak a sűrű cuccot fogja fel, a pisi kifolyik belőle, a víz pedig be, még ha ennek ellenkezője van a csomagolásra írva, akkor is.  Tehát minden édibédi tejszagú csöppség, aki pelusban pancsol fürdővíz-szennyező. Bocsi, de ez van.

Ketty! Örülök, hogy Te is rendszeresen olvasol! Nagyon édes a profilképed!

A MenDan-ban voltunk…

Jöjjön akkor a hétvégéről néhány mondat egy kisebb regény.
Péntektől hétfőig Zalakaroson voltunk a MenDanban.
3 évvel ezelőtt már nyaraltunk itt, de olyan jó volt, hogy visszavágytunk – és ez most sincs másképp.

Legyen az első kép egy montázs – Martina akkor és most, illetve most és akkor…
A hotel nagyon szép…

A szobánk fullos, egyetlen hibája, hogy…







…bizony nem a tengerre néz. :-(
A medencék, és az egész wellness-részleg hibátlan!
Akárcsak az ellátás… Huh, micsoda reggelik és vacsorák voltak azok…
Hiába na, ha fikázni akarnám, nagy gondban lennék – mondta Zsuzsi, de milyen igaza van.

Érkezésünkkor, ez a látvány fogadott a bejáratnál:
Azonnal kétségbeestem, úgy látszik, amilyen Zsuzsiéknak a rossz idő, nekünk olyan a céges rendezvény – nincs nyaralás nélküle. (Tavaly Siófokon a PWC-sektől volt hangos a hotel, tehát pontosan tudtam, hogy most mitől tartok.) A vándorgyűlésben kellemesen csalódtam. (Leszámítva azt, hogy B.G. is ott volt.) Hála érte, hogy a hotel szobakapacitásának jelentős százalékát lefoglalták, így míg ők napközben nem is akarom tudni, hogy mit csináltak, mi kényelmesen élvezhettük a finom vizet, zuhanyokat, szaunákat, szinte egyedüliként. Vajon hol lesz a 48.? Ott leszünk!

Minerva végig pörgött, nagyon vidám volt, jól érezte magát. Jesolóban hasonlóan viselkedett, de itt gondolom még az is tetézte, hogy volt társasága, “Eikő” személyében.
Enikő néha kicsit megrémült, mert Minerva túl intenzív volt neki. Ölelgette, fogdosta… Na jó, egyszer az is előfordult, hogy megrángatta a nyakát (két kézzel), de csak azért, mert Enikő nem nézett rá, pedig Mincsi hozzá beszélt. Utána teljesen magától bocsánatot kért Mincsike, úgyhogy összességében büszke voltam rá.
Persze “szagyit” is ettek…
… és néha 20 másodpercre megpihentek…
… de tényleg csak néha.

Vacsoránál élőzene volt mindig. Hol egy egész zenekar, hol táncosok is, hol csak egy zongorista. Minerva, amint meghallotta a zenét…







… kiment a placc közepére, és először egyedül…

…majd Enikő is vele tartott, végül csatlakozott hozzájuk egy nagylány is és “táncoltak”.
Volt egy nagyon klassz játszóház is a hotelben. Ezt a hintát pl. nagyon el tudnám képzelni itthon is, bár Mincsi annyira nem élvezte, csak azért ült bele egy-két kép erejéig, mert megfenyegettem a doktor bácsival könyörögtem.

Elsőre ennyi. Van még sok-sok élményem, és pár száz képem, szóval biztos mesélek még, de most mennem kell, mert kell a hajam az alváshoz.

Amire jó emlékezni – 2009 nyár

Nyáron történt néhány számomra kedves esemény, ami mindenképpen említést és "megmutatást" érdemel, úgyhogy jöjjön egy kis visszaemlékezés. Mert jó. :-)

Az első…
Martina bizonyítványa kitűnő lett. (Bocs Kislányom, nem hagyhattam ki, nagyon büszke vagyok Rád!) Ilyen szépen kezdődött a nyár.:-)

A második…
Gigi hazalátogatásának alkalmából mega-babatalit szervezett Zsu barátnőm. Nézzétek a képet mennyien voltunk!
Felejthetetlen volt, köszönjük Zsu! Mutatok még néhány képet…

Lizzy tüneményes volt, amint beléptünk, megfogta Mincsi kezét, és vagy 10 percig vezetgette, nem engedte el. :-)

Szerintetek melyik az én kislányom?

Ekkor kezdődött a hintaló imádata. :-)









Gigi másnap a meglepetésem volt. Fogta magát, vonatra, majd taxiba ült, majd egyszer csak itt volt, én meg nagyon bambán néztem. Hirtelen felfoghatatlan volt, hogy a barátnőm a messzi Cambridge-ből hogy kerül ide. :-)
Harmadnap még volt egy potyatalink Budajenőn egy nálunk felejtett mobil miatt. Ez a kép ott készült, nagyon szeretem.
Mincsikém kicsikét kölcsönvette Lizzy unokatestvéreit. Hihetetlenek ezek a gyerekek, pár perces ismeretség után milyen érzésekre képesek a másik iránt, ugye?

A harmadik…
Vicus barátnőmék meglátogattak, és csak másnap mentek el. Sajnos nagyon messze laknak tőlünk, nehéz megszervezni egy találkozást, és ritkán jön össze. :-(
Annyira édes volt ez a két csöppség! Annus maga a megtestesült jóság, nagyon kedves, aranyos, és szép kislány.

Ez a képet is imádom. :-)

Sajnos, amire igazán belejöttek a játékba, másnap lett, és búcsúzni kellett. :-(

A negyedik…
LIDO DI JESOLO!!! :-)

A szálloda katalógusképe.
Élőben is ilyen szép.

Ezt láttuk az erkélyről. Egy hétig non-stop napsütés, pizza pizzával, na meg az a sok pasta! Hmm, most azonnal indulnék vissza.

Ezért Apa kinyír… No de sebaj, előtte majd valamivel kiengesztelem, és hátha mégse…
Szeretem ezt a képet, nagyon boldog voltam ott.

Lehet, hogy a sok homok jobban tetszett Minervának, mint a sok víz. :-)
A mai napig emlegeti a tengerpartot, most is itt ül mellettem, meglátta ezt a képet, tapsol és mondja: “Itt van Mincsike a tengerparton.”


Természetesen Martina is velünk volt, de az engedélye nélkül nem merek képet mutatni róla, és most sajnos nincs kéznél. Na jó, bátorság! Keresek mégis. :-)
A szálloda terasza, itt reggeliztünk.
A képen mondjuk capuccinozunk éppen, a család másik fele pedig alszik. Csoda, hogy visszavágyom?

Néhány gyöngyszem a nyaralásról :-)

Elvileg ez egy “baba-blog”, néhány bejegyzés azonban nem kimondottan Minerváról szól.  Ne haragudjatok, abból indulok ki, hogy akit érdekel, hogy mi történik Mincsikével, annak mi sem vagyunk közömbösek. :-)

Jesolo sétálóutcáján, egy pizzéria bejáratánál készítettem ezt a fényképet. Nem mertük próbára tenni se a nyelvtudásukat, se a főztjüket. :-)

 

 

 

Ezt egy velencei árusnál szúrtam ki, muszáj volt lefényképeznem.
Óriási zöld táska a Tesco-tól – na de hogy még Olaszországban is? :-)

Minerva mondta...

Helyszín: Puha ágyikó - este fél 11 körül.

Mincsike, miután telitorokkal elénekelte a cirmoscicát, bocibocit stb, még mindig nem akar aludni. Kár, mert én már tudnék. Aztán mégsem, mert lezajlik az alábbi párbeszéd, és elkezdem megint annyira imádni, hogy kimegy az álom a szememből. :-)

Mincsike: - Voltunk a tengepaton.

Anya: - Igen, voltunk a tengerparton, de most már aludj Kicsim.

Mincsike: - Mincsike is volt a tengepaton.

Anya: - Igen, Mincsike is volt a tengerparton.

Mincsike: - Aja is volt a tengepaton. - ekkor eszembe jut valami, elkerülvén, hogy megemlítse, a felsorolásból még hiányzó Apát és Martinát is. :-)

Anya: - Igen, anya is volt a tengerparton. Nemsokára megint megyünk nyaralni, de most már aludj légy szíves!

Mincsike: - Tengepatra?

Anya: - Nem, most nem a tengerpartra. De itt is lesz sok-sok medence. - Felül, cumi kirepül a szájából, következő mozdulattal már ott terem Martinánál, egyenesen a hátára (vagy a hasára? nem is tudom sötét volt) veti magát és elkezdi gyömöszölni, rázni.

Mincsike: - Martina ébresztő gyósan! Mindjárt megyünk nyajani hip-hip hurrá! :-)))))))

A történethez hozzátartozik még, hogy másnap reggel, amint kinyitotta a szemét, az volt az első mondata, hogy "mindjárt megyünk nyajalni". :-)

Örülök nagyon, hogy ekkora élmény volt neki a nyaralásunk, hogy két hónap múlva is emlegeti. Remélem Zalakaros is tetszeni fog neki.

Ma reggel ez volt az első mondata: "Én nem kaptam szagyit." (szagyi = fagyi)

Fagyiról álmodott a drágám, és ő nem kapott. :-( A szívünk szakadt meg, úgyhogy apuka hozott bőven, és a reggeli után persze azonnal evett is. :-) Csak reménykedem, hogy ma éjjel nem egy sisakos kaméleon fog megjelenni álmában. :-)

Reggel kérdezem tőle: - Megfésülhetlek?

- Igen - majd megtorpan, mutatóujját fölfelé emelve folytatja: - De nagyon óvatosan!

Imádom, ahogy beszél. Olyan szókincse van, hogy minden nap megdöbbent. :-)

Buzsi! Már éppen ideje volt, hogy rendszeres olvasóm legyél. :-) (Buzsi egyébként Zsuzsi, csak Martina évekkel ezelőtt így becézte, és most eszembe jutott.)

A ma 2 éves Dodócinknak millió puszit küld az egész családunk!