2010. december 30., csütörtök

Tud valaki távgyógyítani?

Ha igen, légyszi sürgősen álljon neki, mert ELEGEM VAN!!!
Köhögök. Reggel, délben, este, de leginkább éjjel…
Ebből következik, hogy nem alszom, és a többieket se nagyon hagyom…
Orvos nem látott, illetve hazudok, mert a gyerekorvos itt volt ma, amikor megállapította, hogy Mincsikém szerencsére teljesen meggyógyult.   (Ez egyébként nagyon jó hír, tudom ezzel kellett volna kezdenem.)

Ízeket, és illatokat több, mint egy hete nem érzek.  Mára ez picit javult, de nagyon szelektíven. Elsőre a hagymatea illata jött át, és sajnos az íze is. A WC tisztító szaga is kitöltötte az orromat, de a kellemes illatokat továbbra sem érzem. 
A karácsonyi vacsora gusztusos volt itt is, ott is, de csak Miron miatt ettem, élvezet sajnos nem volt benne.

A náthám azért már sokat javult, de a köhögés egyáltalán nem akar múlni. Egész nap hagymateát iszom. (Pedig a Lady Gray a kedvencem.) Csak tudnám miért iszom egyébként, hiszen egyáltalán nem használ. Se a lámpázás, se a méz… Mit csináljak szerintetek?
Nagyon fáradt vagyok. Este azt várom, hogy reggel legyen, reggel pedig azt, hogy este. Semmi nem köt le, kizárólag a túlélés a cél. A lakás egy romhalmaz, és kb. a tükör is ilyen látványt ad vissza, ha véletlenül belenézek. Utálok ilyen lenni, nem akarok ilyen lenni, de semmire nem érek rá és semmire nem is jut erőm a köhögés miatt.
Most éjjel 1:42 van. Már felmentem aludni, de esély sincs rá, hogy egyhamar sikerülni fog. Inkább lejöttem, hogy legalább a többiek tudjanak a köhögésemtől. Nem tudom hányadik csésze teát kortyolom éppen, de már ott tartok, hogy a 1,5 óra lerövidült 1-re, amíg kibírom wc nélkül… Jó, tudom ez már igazán magánügy, de én most panaszkodni akarok!!! Nem lehetne, hogy valaki átvállalja minden nyűgömet úgy 1-2 napra? Elsősorban a köhögést passzolnám át, de hogy teljesen kipihenjem magam, mehet vele a nagy pocak, a gyomorégés, az aranyér, a nátha és a fejfájás is. Valaki vegye már át, hátha sikeresebben leküzdi, és csak a felét kell visszavennem. Léééégyszi!!!!

Na jó, nem fárasztok tovább senkit, inkább ránézek a farmomra, csak előbb még egy apró aranyosság:

Mincsikém az elmúlt hetek eseményei hatására, magából kiindulva, minden nagyobb köhögésemnél  kérdezi: “Most ide szogsz hányni?” vagy: “Nehogy idehánnyá”  Hiába mondom, hogy “Nyugi kicsim, nem fogok”, aggódva figyel.
A hányás nagyon beépült a mindennapjainkba egyébként. Már írtam róla, ha van hozzá gyomrotok kedvetek olvassátok el újra.
Eddig az orvosos játék abból állt Mincsikénél, hogy jött, tolta a dokikocsit, hozta a táskáját, és minden porcikánkat végigvizsgálta. Mára rutinos lett. Hozza a táskát, a dokikocsit, majd fordul még egyet és tolja a takarítókocsiját is. Az utolsó fázis úgyis mindig az, hogy hányást kell takarítani. :)

2010. december 29., szerda

A mi Karácsonyunk

IMG_8004

Elmúlt, túl vagyunk rajta. Bevallom, alig várom, hogy a következő ünneppel is így legyünk, és tiszta lappal – vagy legalábbis naptárral folytassuk, mert az év vége nagyon nem kényeztetett minket jóval. Persze mondhatnám azt is optimistán, hogy ennél rosszabb sose legyen, de én inkább azt kívánom telhetetlenül magunknak, és szeretteinknek, hogy ennél sokkal jobb legyen legközelebb! A sok kisebb-nagyobb rossz hír, és bonyolító körülmény bizony nem hiányzott. Nem részletezem, inkább mesélek, mert persze azért voltak nagyon szép pillanatok is, amiket kár lenne említés nélkül hagyni.

A szokásos rend szerint zajlott a Szenteste - kisebb újításokkal. Amíg Apa fent játszott az emeleten Mincsikével, mi Martinával feldíszítettük a fát. Még mindig nagyon nagy, és még mindig nagyon sokáig tartott. Martina meg is jegyezte - és milyen igaza van-, hogy mennyivel könnyebb volt, amíg ezt a melót Jézuska levette a vállunkról…

Csengő megszólalt, és persze a Mennyből az angyal is, majd Mincsike nekiesett az csomagolásnak. Először megilletődve, majd úgy, mint aki dobogós helyre pályázik a “ki tud többet kibontani 1 perc alatt” versenyen. Talán a Playmobilos tűzoltóautónak örült a legjobban, de nehéz lenne bármit is kiemelni a sok közül.
IMG_7996 IMG_7999Mincsike (?) ünneplő ruhájáról muszáj írnom pár sort. Vagy inkább mutatok még néhány képet… Ezek 11 éve készültek…

12-29-2009_21

12-29-2009_23

Ami rendhagyó volt az idei Karácsonyban, hogy az itthoni ajándékozás után nem Anyósomhoz mentünk, hanem a Sógornőméknél gyűlt össze a család. Bár, ha jobban belegondolok, már tavaly is így volt, csak akkor a másik Sógornőméknél bonyolódott az ünnep. Hoppá! Szerintetek kellene ebből valamire következtetnem a 2011-esre vonatkozóan? 3 gyerekkel??? Jájj, megtörtént! Drágáim, ha olvastok: Még azért egyeztessünk addig, de szeretettel várunk Benneteket a következő Karácsonyon. Egyúttal előre elnézést kérek - gyakorlatilag mindenért. Fogalmam sincs még hogy leszek úrrá ezen a feladaton, de meg fogom oldani, és jó lesz! :) Na de folytatom, csak keresek egy képet, mert úgy könnyebb…
IMG_8028 Tamás és Mincsike… Kölcsönösen imádják egymást. Mincsi részéről rajongást látok, Tamás részéről végtelen szeretetet, ami mindig meg tud hatni… (Karácsonyi vásár volt az iskolában például, és Tamás vett egy Spongyabobos telefontartót a saját kis pénzéből Mincsikének. Senkinek semmit, csak Mincsikének… Ugye, hogy ehhez kell papírzsepi?)
Ajándékcsomagolás közben:
IMG_8050 IMG_8055Kettynek (Sógornőm) ezúton is szeretném megköszönni az estét! Igazi terülj, terülj asztalkámat varázsoltak nekünk tele finomsággal.  Dominika vagy 10-féle saját készítésű süteményt vonultatott fel, megdöbbentő volt. (Domka, nagyon tudsz, köszönjük!)
Na és az ajándékok… Nagyon jól kitalált és eltalált meglepetéseket kaptunk, minden egyes darabnak tényleg szívből örültünk, köszönjük szépen!
Martinának az idei kedvence az itthoni fa alatt lapult, de a fénykép kedvéért felrepült felkerült a karácsonyfára… Ő Clemenceau a bagoly:
IMG_8182Nagyon örült még ennek a könyvjelzőnek is (A legjobb társaság: egy jó könyv, meg egy mackó…)
IMG_8233 … és a baglyos öröknaptárnak is:
IMG_8238 Mincsike nagy kedvence Alex, az oroszlán:
IMG_8192 
(Az “ottfelejtett” iPhone4 csak az arányok bemutatására szolgál, semmi dicsekvős “bibííí, nekem ezt is hozta a Jézuska” szándék nincs ám benne, ugye Martina?)

Az én számomra legkedvesebb ajándék részben az Apától kapott parfüm – aminek sajnos azóta sem éreztem az illatát, csak a nevéből kiindulva elképzeltem – és a Kettyéktől kapott két kis manócska, akik a bal szélen csücsülnek:
IMG_8220 Sajnos nálunk a 24-e mindig kész rohanás, de szerintem már úgy megszoktuk az évek alatt, hogy az lenne furcsa, ha másképp lenne… És bizony tényleg az a jó, hogy van hova menni! (Ezt Magdi néni írta nekem a minap, és milyen igaz…)
Jó lenne kicsit tovább maradni mindenkivel, jó lenne, ha ez a nap 48 órából állna, de ne legyünk telhetetlenek…
Tamás8Tamás karácsonyi dalt gitározott nekünk, nagyon hangulatos volt. (Eszembe juttatta gyermekkorom nagy ünnepeit, amikor Anyukámék a világért sem hagyták volna ki, a “Krisztike, zongorázzál valamit a vendégeknek!” részt, én pedig tessék-lássék módon nekiálltam, általában  a Für Elise-nek… Nagyon gyűlöltem szerepelni, és gyűlöltem, hogy utána jött a hosszas ajnározásom…)

Utoljára – ahogy mindig is szoktuk – Anyukámékhoz mentünk Szenteste. Apukám ezen a napon született, így dupla ünnep ez nekünk.

Itt, mintha valami rosszban sántikálna Mincsike, csak rajtakaptuk…

IMG_8140 
És egy utolsó kép, hármasban…
 IMG_8119

2010. december 24., péntek

Boldog Karácsonyt!

IMG_3315kicsi

KARÁCSONYI GONDOLATOK

Aranyosi Ervin verse

Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed".
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, “hozzád szalad".
Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
- mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.
Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.
Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.
Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?
Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz - szíved szavára
- mert teremtő minden szavad.
Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.
Öleld át ezt a nagy világot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!

2010. december 23., csütörtök

2010. december 22., szerda

Képek fekete-fehérben

IMG_3263kicsi

IMG_3269kicsi

IMG_3298kicsi

IMG_3295ff

Még mindig betegen…

Sajnos nem nagyon gyógyulunk, az egész család beteg. Mincsikém így kimaradt az ovis karácsonyból, ami miatt megszakad a szívem. Martina se ment suliba, szegényem ki se látszik a náthából. Apa csak javulgat, de még messze nem az igazi. Hogy én? Ááá, inkább ezt a részt ugorjuk át.

Visszatérve Mincsikére… Mivel 1 hét alatt csak minimálisan javult, ma újra nálunk járt a doktor bácsi. Elküldött mellkasröntgenre, amit hősiesen viselt a kislány. Újabb antibiotiumot kapott, reméljük ez hatásosabb lesz – amennyiben persze bekerül a szervezetébe.* Mi keményen küzdünk, de elképesztően nagy tortúra és idegi megterhelés minden gyógyszerbeadás.
Ordít, nem nyitja a száját – ha mégis, akkor nem csukja és kifolyik – ha mégsem, akkor pár perc múlva kihányja… Én általában remegek az idegességtől a végére és egyik kezemmel fogom le a másikat, hogy ne csapjak a fenekére.
Határozottan állítom, hogy MINDENT kipróbáltunk, úgyhogy légyszi ne írjátok, hogy keverjem bele valamibe, vagy tegyem érdekes kanálba/pohárba stb… mert harapok.

Úgy nagyjából röviden ez a helyzet velünk… És mindezek mellett 2 nap múlva Karácsony… Vagy inkább így: holnapután. Pocsékul hangzik és egyelőre nem is akarom tudomásul venni. Ajándékok ugyan kipipálva, de a csomagolás még hátra van. (Martina, nem szereted az ilyen jellegű kihívásokat?)

Ami jó hír, hogy megérkezett a tűzhelyem, be is van szerelve. Ami rossz, hogy innentől kezdve holnap nem foghatom a sütőre, ha nem sikerül a beiglim, úgyhogy szorítsatok!

*Az új antibiotikum esetében nem csak Minerva ellenállása az, ami nehezíti a beadást.
Az adagolásnál kezdődnek a gondok.  Figyeljetek és várom a javaslatokat!
9 mg-ot kell számolni testsúlykilogrammonként. Az orvos rákérdezett Mincsike súlyára, így 162 mg-ot írt fel. (18x9=162) Igen ám, de az adagolókanál csak a következő beosztásokat tartalmazza: 45 mg, 90 mg, 135 mg, 180 mg…
CedaxMaxi36-pbszu1Hogyan tudnék szerintetek ezzel a kanállal 162 mg szuszpenziót kimérni??? Első elkeseredésemben ráállítottam Mincsiét a mérlegre, mert reménykedtem, hogy rosszul tudom a súlyát és az majd megold mindent, de most le van passzolva így 18,3 kg laza öltözékben… Ezzel a kanállal viszont csak egy 15 kilós, vagy egy 20 kilós adagját tudom kimérni… Na, szerintetek? Saccperkábé legyen? Annál azért talán komolyabban kellene venni, mert antibigyó, neeem?

2010. december 20., hétfő

Új arculat

Ami egyúttal egy kis ízelítő is a mára elkészült karácsonyi képekből. (Szépen apránként majd csepegtetem a többit is – szebbnél szebbek!)

Blog design 1 Milyen lett így, tetszik?

2010. december 18., szombat

Kismamatorna - másképp

Megint gyönyörködtünk volna, ha Miron is úgy akarja. Ő azonban úgy döntött, hogy szunyókál tovább befelé fordulva –  mi meg csináljunk, amit akarunk. (Pedig aki éjjel úr, az legyen nappal is az – mondták volt a szüleim, igaz én akkor már a sokadik szülinapomon voltam túl.)

Gyönyörködés így nem nagyon volt, de több fontos dolog szerencsére azért kiderült így is.

- Minimanó egészséges!
- Minden a legnagyobb rendben ott bent a pocakban. (Lepény állapota, helyzete, magzatvíz mennyisége stb…)
- Mért méretei alapján a gép úgy kalkulált, hogy most kb. 2.194 gramm. (A szülés várható időpontja így a méretek alapján: 2011.01.31.)
- Sok haja van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A szonográfus hölgy mindent elkövetett, de a kisfiam – jajj, de furcsa még leírni – nem volt együttműködő. Volt pocakkopogtatás, simogatás, gyömöszölés, majd jöttek a “kíméletlen” utasítások, én pedig engedelmeskedtem újdonsült személyi edzőmnek: forduljak balra, na most hirtelen jobbra, megint hagyatt, köhögjek, köhögjek még (ez mondjuk kérés nélkül is ment), nyomkodjam oldalt a pocakom, na most újra hanyatt, most egészen jobbra, még jobban jobbra, gyorsan hanyatt, most hirtelen balra… (Hiába mondtam, hogy én néhány hete már semmit nem csinálok hirtelen…)
Egy órás küzdelem után azt mondta a hölgy, hogy próbáljuk ki, hogy elmegyünk picit sétálni, hátha felébred, és utána  folytatjuk. Mi azonban inkább megköszöntük, és hazajöttünk. Elvégre hamarosan úgyis megpillantjuk, a lényeget pedig megtudtuk így is: Minden a legnagyobb rendben van!

Azt pedig, hogy ezek a pici zsenge lábujjak hogy kerülnek a szemecskékhez, ne kérdezzétek, de alig várom, hogy megpuszilgathassam!
32 HETES_12 lábujjasÉs hogy a címre még egy kicsit visszautaljak: Martina humor, nem az enyém, de jó, ugye? “Anya, mondtad már a Dédinek, hogy tegnap voltál kismamatornán?”

Miért???


Junior a teraszon


Valami ismét kevesebb, valami megint nehezebb.
Valami csendben elparázslott, valaki rabolja a lángot.”
(Devecsery László)

2010. december 16., csütörtök

A diagnózis: Bronchitis…

Egyelőre Mincsikémé… Bár szerintem valami hasonló lehet Apánál és nálam is, sőt Martina is gyanús…

Hétvégén kezdődött az egész, és azóta néhány dolgot kipróbáltunk, amit azelőtt még soha.
Ilyen pl. a láz. Rájöttem, hogy Mincsikémnek a közel 3,5 év alatt még nem volt. Sőt, ha jobban lesarkítom, beteg sem volt, mert ehhez képes egy kis laza orrfújás, az semmiség.
Fülfájás…
Antibiotikum…
Köhög is szegényem, amiből egyenesen következik, hogy a sorozatos hányások is beépültek a napi rutinunkba…

Én a tehetetlenségtől ki vagyok borulva amellett, hogy fáradok is. Apa betegen, munka mellett segít, Martina pedig nem tud rendesen pihenni az éjszakai műsortól… Régen volt abban a luxusban részünk, hogy az éjszakát alvásra használjuk… Ja, és hogy 8 nap múlva Karácsony? Na ezzel most nem érünk rá foglalkozni bocsi…

Mert még valami…
Igyekszem igazi struccként csak úgy mellékesen közölni, nem éreztetni, hogy mekkora a súlya: A cicusunk kórházban van, infúziót kap, mert beteg és teljesen le van gyengülve. A következő 24 óra kritikus… Mindenkit arra kérek, hogy szorítson, még a kizárólag kutyabarát olvasóimat is!!!

Úgy röviden ez a helyzet velünk. Pedig jó hírekkel akartam jönni. Éppen arról készültem posztolni, hogy végre igazából ovis lett Mincsike. Szeret ott lenni, és nem tiltakozik, ha menni kell… Most egy darabig nem kell… :( Nagyon sok a beteg, és sok a tüdőgyuszkós ovis is sajnos.

IMG_7926 Itt éppen Szíj Melindát játszik, már betegen. (Ami a képen nem látszik: a produkció egy kiadós hányással zárult.)

IMG_7920Hogy valami érdekeset is mutassak: A tavalyi mikulásvirágom. Igaz, nem szakszerűen kezeltem, így piros levele nincs, de szerintem így is szép.  
IMG_7903 És hogy még egy szépet mutassak: Az orchideáim egy része teljes virágba borult. A másik fele még csak bimbós… Imádom őket, gyönyörűek! És így már nem is olyan borongós ez a bejegyzés…

2010. december 11., szombat

Az a fránya “V”…

Mincsikém még mindig nem tudja szépen kimondani. Ezt ő is tudja, így ha felhívom rá a figyelmét, mérges lesz. Általában valami más betűvel helyettesíti. Hogy tudatos, vagy csak így sikerül azt nem tudom, szerintem inkább az utóbbi.

Általában “H” lesz helyette, de néhány kivételes esetben más, pl. “B” (barázsló-varázsló, börös-vörös), vagy “M” (témé-tévé).

Van még egy mássalhangzó, ami olykor máshogy hallatszik, mint kellene. Ez az “F”, amit Mincsike “SZ”-nek mond.
A legszebb az, amikor a “V” és az “F” egyaránt előfordul egy szóban (szahonat – favonat)

Gyűjtöttem még néhány példát, csak hogy tudjátok miről beszélek, persze a felsorolás nem teljes…

Hasaló (vasaló), hillany (villany), han (van), hagyok (vagyok), hacsora (vacsora), herseny (verseny), ohi (ovi), hirág (virág), hahazik (havazik), hirslilehes (frankfurtileves), hoha (hova), hicces (vicces), halahol (valahol), szalhéta (szalvéta), szürdök (fürdök), teleszon (telefon), szénykép (fénykép), szog (fog), szésű (fésű), szarkas (farkas), szekete (fekete), szehér (fehér), szúj (fúj)…

Sokszor kijavítjuk - sokszor nem, de biztos hagyok vagyok benne, hogy menni szog fog ez neki, csak kicsit később.

Addig is, ha ebédelünk, és azt játszuk, hogy oviban vagyunk, Mincsike bizony így fogja mondani:

"Jó éthágyat kíhánok! Köszönjük szépen, hiszont kihánnyuk!”

2010. december 10., péntek

Szotózás

Kezdem néhány fényképpel…
IMG_7866
IMG_7863 
IMG_7870

IMG_7886IMG_7883

 

A ruháján ne nézzétek a pecséteket, amit kizárásos alapon az ovis gulyásleves hagyott – legalább tudom, hogy megkóstolta.  (A második fogás káposztástészta volt, az ugye nem piros.)

A fotók azért készültek, mert Mincsike kérte… Illetve nem pontosan így volt, kezdem az elején.
Tegnap Áginál voltunk. Nagyon féltem a fotózástól, mert Minerva mint tudjátok Ti is, félénk, és nehezen oldódik idegen környezetben. Mosolyogni pedig egyáltalán nem szokott. Eszembe jutott a tavalyi fotózás is, attól se nyugodtam meg.
Várta egyébként, mert eszébe jutott, hogy tavaly felmászhatott egy létrára, és erre készült most is. (Csalódnia kellett - létra az nem volt, hiszen unalmas lenne minden évben ugyanaz a díszlet. Magasban viszont ülhetett most is, úgyhogy Apukát kerülgette a frász rendesen, na de erről később…)

Ezúttal az autóban már közölte, hogy ő nem fog köszönni, mert “szélős hagyok”. Na ezt becsülettel be is tartotta. A stúdióban viszont, mintha kicserélték volna. Többnyire azt csinálta, amit mondtunk neki. Beszélni ugyan eleinte nem nagyon volt hajlandó, de legalább együttműködött. Sőt! Olyan pózokba vágta magát teljesen magától ösztönösen, hogy csak lestem.
Nagyon várom a képeket, szerintem szépek lettek. Lesz mosolygós, nevetős, és komolyabb is. Amiben biztosak lehettek: szinte mindet mutatni fogom. :)

Na és most kanyarodok vissza a fenti képekhez. Mincsike ma is el akart menni az “igazi szotósnénihez”. Úgy tudtam kárpótolni, hogy én fényképeztem egy kicsit.

2010. december 9., csütörtök

Kék

Már egy ideje gyanítottam, de próbáltam nem tudomást venni róla. Hol azzal magyaráztam, hogy ez csak a sors furcsa fintora, hol pedig a véletlenek extrém összjátékának tudtam be.
Aztán egyre több jel kezdett arra utalni, hogy önámítás az egész, és ideje lenne szembenéznem a valósággal.

A lányom kedvenc színe a kék!!!

Mikor lettem egészen biztos benne?
Talán amikor az egész doboz Smarties-t átválogatta és csak ezt az egy színt volt hajlandó megenni? Vagy amikor észrevettem, hogy ez a szín fogyott el a szívószálas dobozból először? Nem is tudom… De a napokban  feltettem neki a kérdést, hogy melyik a legszebb szín, és hiába néztem rá könyörgőn, azonnal rávágta: KÉK!
Mit mondhatnék… Kész trauma ez nekem. Nekem, aki azért preferálom csak a 2,8-as tejet, mert az nem kék. Mármint a csomagolása… Nekem, aki a lakásból már jóideje száműztem ezt a színt, és ha most körbenézek, semmi kéket nem látok, csak a monitoromon a Skype ikonját. Gyorsan ide is teszem ezt a képet, hogy hadd szokjam…

kék alma …mert valószínű én vagyok a hibás. Annyira kiéhezett Mincsikém szeme erre a színre, hogy azért lett rá hirtelen ilyen extra fogékony. Valamit tennem kell, mert ha így folytatom, pár év múlva így jön haza:
katy-perry-smurf-blue-hair--large-msg-128258473364Pedig én már korábban posztoltam is erről, és azóta sem sokat változott a helyzet… (7 dolog rólam, 4-es pont) Annyit mondjuk igen, hogy vásároltam több tucatnyi kék minirucit, és bizony tetszenek. A blog háttere is egyre kékebb… Valószínű a babakocsi is kék lesz, amit megveszünk. Hadd lássák már jó messziről, hogy a két szép lányom mellett van egy kisfiam is. :)

Addig pedig jöjjön még néhány kék kép innen-onnan, ami még szerintem is szép… (Jézuska, ha Te is olvasol: Még mindig nagyon jó voltam, és ha kiegészítenéd még a korábbi ajándékaimat az alábbiak valamelyikével, légyszi ne úgy tedd, hogy kalitkát kelljen vennem, sőt kék kontaktlencsét se szeretnék, a virág meg ugye elhervad…)

jazz_blue 
blue-525x406 blue_sky_with_clouds43365211 wallpaper.big-zCz.cs
Utólagos kiegészítés, mert persze, hogy eszembe jutott még két szép kék kép… ööööö vagy valami ilyesmi, ami nagyon idevág…
Bridget2Ez kinek ismerős? Kék leves… Megnézzük hétvégén Martina? Imááááádom!

A másik pedig, amit ha kihagynék, tuti kapnék Zsuzsi barátnőmtől… Évekkel ezelőtt egy reggeltől estig tartó pesti csajos bevásárlás után közöltem, hogy addig nem vagyok hajlandó hazajönni, amíg nem kóstolhatom meg a kék kólát…   (Nem találtam meg a képét sajnos, de nem is csoda, hiszen talán 10 éve is, hogy ez történt. A lényeg, hogy ugyanolyan íze volt, mint a barnának, csak ilyen élénk kék színben…)

41570_7107497342_1021_n
Kilométereket gyalogoltunk boltról boltra, mert persze előző nap láttam a tv-ben a reklámját, még nagyon új volt, és kevés helyen lehetett kapni. Lejártuk a lábunkat, hulla fáradtak voltunk, de sikerült! Vettem kék Pepsit. A gond csak az volt, hogy meg is ittam, tehát a hazaindulás előtt még wc-t is kellett keresnünk… Újabb kilométerek… Bocsi Zsuzsi, így utólag is! (Persze másnap itt helyben a kisboltban is kaptam, de az most mindegy.)

2010. december 7., kedd

Az ovis fotózások…

avagy a szülők pumpolása

Kezdem azzal, hogy rendszeresen havi több száz képet archiválok Mincsikémről. Lelkesen kihasználom a digitális fotózás nyújtotta lehetőségeket, és nagyon örülök neki, hogy eljutottunk idáig.
Anno, amikor Martina volt picike, csak havi 1, max. 2 36-os tekercsre futotta és bizony ezreket otthagytunk, amikor előhívattuk. Ehhez képest ma nagyon jól állunk, mert szinte csak akkor kerül pénzbe a dolog, amikor beruházunk egy masinára. (Tényleg Apa, nem időszerű ez mostanában nálunk?)

Évente egyszer profi fotóshoz is megyünk a lányokkal, hogy igazán szép képek is készüljenek. (Mire gondolsz?) Általában karácsonytájt, mint ahogy most csütörtökön is. (Vehetnénk egy új fényképezőgépet!)

Mincsikém sajnos egyre kevésbé partner ebben, az ideitől konkrétan már most előfélek… Mondjuk Martinától is megkaptam, hogy csak akkor engedi, ha nagyon muszáj. (Hallod, Apa?) Egyébként nagyon muszáj, punktum… Ja,hogy mondjam a lényeget?

Szóval van kép Mincsikémről bőven, amatőr is profi is… (Apaaaa!) Van bőven, de persze sosem elég.
Az év végi ovis fényképezésekről pedig…

Az első… Feliratkoztam, hogy kérek ezekből, de mindenképpen. A dolog úgy zajlott, hogy jött egy fotós egy gyönyörű havas vászonképpel, amire rátette a szánkót és Rudolfot. Mincsikémről 3 kép készült, abból az egyiken csukva volt a szeme, tehát egyértelmű volt, hogy a másik kettő közül kell választanom. Nem küzdött sokat a fotós, hogy mosolygós helyzetet teremtsen, futószalagon ment a dolog. Maradt tehát a hunyorgós és a grimaszolós. Ebből a két alapból csinált háromféle képet. Aki tud, az tud… (Apa, veszünk, vagy nem?) Én azt mondom, hogy köszönöm, de soha többet… Légyszi, erre emlékeztessetek jövőre!

A második… Hétfőn volt a Mikulás ünnepség, amin az Óvónénin kívül egy profi fotós is fényképezett. (Miért akarsz már megint újat?) A képeket még nem láttam, de egészen biztos, hogy nem bírom ki, és néhányat fogok venni, hiába fogadtam meg, hogy NEM. (Megint, megint… Már lassan 3 éves ez… És különben is. Minden gyermekszületésnél szoktunk venni!)

A harmadik… (De lehet, hogy ez volt a második, és a második a harmadik, nem tudom pontosan.) Ma mentem Mincsikéért az oviba, és látom, hogy az Óvónéni osztogat vmit. (Lehet, hogy 3 éves, de még mindig korszerű gép, miért kellene másik?) Jutott nekem is: Egy átlátszó tasak, tele képpel Mincsikémről. Juhéjj, hát ez meg? Mondta az Óvónéni, hogy nem muszáj megvenni, de ha szeretném, akkor 2.800 Ft. Hogy mikor készült, az rejtély, nem tudtunk róla, még Mincsike se mondta, hogy valaki valamikor lefényképezte. A kérdést nem tettem fel, csak magamban fogalmazódott meg: Ez afféle karácsonyi meglepetés, vagy inkább csak azért nem tudtuk előre, hogy mikor készül, mert akkor a mostani vásárlók jelentős része azt mondja, hogy nem kéri? – lehet… (Mert ezt utálom!) Én mindenesetre azonnal nyúltam a pénztárcámhoz, hogy is tudnám már otthagyni, és soha többé nem látni, amikor az én kislányom van rajta??? És szerintem ezzel még nagyon sokan így voltunk, biztos vagyok benne, hogy max. 1-2 pakk került vissza a fotóshoz. (Akkor mondjam meg a Jézuskának, hogy ne tűzhelyet hozzon, hanem fényképezőgépet?) Meg kell hagyni, jól csinálja… Én pedig nem haragszom ám. Igaz, hogy morcosan néz rajta Minerva, de ő így is szép, ugye?

beolvasás0001 (2)
beolvasás0001A negyedik… Gyanítom, hogy a karácsonyi ünnepségen készül majd. És ötödik talán nem lesz, mert utána kicsit bezár az ovi. :) (Neeeeeeee!)