2009. december 31., csütörtök

B.U.É.K!

Eredeitleg úgy terveztem, hogy a jókívánságokat majd elmondja helyettem Mincsike. Hiába kergettem azonban kamerával egész nap, nem volt hajlandó együttműködni. Úgyhogy íme a “bosszúm”:

18yh9-104-1

  Csak Jót Nektek 2010-re!!!

2009. december 29., kedd

Ha Mincsike szomjas…

A vízadagolót valójában már tavaly felfedezte… Odament a kis bizonytalan lépteivel, lenyomta, én pedig nem győztem feltörölni, hogy nehogy elcsússzon. Aztán szerencsére valahogy elfelejtette.
Mostanában újra sláger. Simán kiszolgálja magát. Amikor mondom neki, hogy várj, majd én segítek, ez a válasz:
- Majd én segítek magamnak!
De legalább nem kell neki a cukros lötty, mert így még a víz is szinom.

2009. december 27., vasárnap

A mi karácsonyunk…

Sajnos vége… Utálom, hogy vége… Hiányzik a készülődés. Ugyan még itt a karácsonyfa, így egy kicsit még itt a karácsony is, de azért ez már nem ugyanaz….

IMG_3101kicsi A karácsonyfánk…
10 sor ág, amit egyenként kell kihajtogatni, majd bedugni. 4 égősor, 400 égő…  Hmm… Élőben szebb. A fa alatt látszik az ajándékok egy része. Ami piros és rénszarvasos, az Mincsikéé. Martináé se kevesebb, csak kevésbé méretes.

 

IMG_3214kicsi Egy közelebbi…
Raindrop, Niki, hogyan kell szép képet készíteni egy karácsonyfáról? Vagy bármiről, ami világít???
Mincsike egyébként nagyon meghatóan boldog volt, amikor meglátta a fát. Azóta is minden nap újra örül neki, és gyönyörködik a díszekben.



IMG_3208kicsiSzüleim fája.  Előtte egy csodaszép fabölcső, amit Apukám csinált.

 

 

 


 

 

IMG_3136kicsi

IMG_3139kicsi

IMG_3164kicsi

Nem tudok kiemelni semmit, hogy Mincsike minek örült a legjobban. Mindennek.
Kapott babakocsit, dokikocsit, takarítókocsit. (Lehet, hogy lassan ki kell költöznünk a nappaliból, hogy elférjen minden játék.) Mesekönyv, Thomas, Spongyabob, fúrógép, pénztárgép, fajátékok… Persze a felsorolás nem teljes. Mindezek ellenére, ma  arra kért Mincsike, hogy öltözzünk fel, és menjünk el egy játékboltba, mert ő új játékokat szeretne! Elrontottam volna valamit???
Végezetül mutatom a nappali állapotát, ajándékbontogatás után:


 

2009. december 26., szombat

Karácsonyi mondóka

Jelentem, TÚLÉLTÜK!!!
Majd jövök élménybeszámolni, és képeket mutatni. Addig is egy kedves emlék… (Én mondtam a “hét hattyú…” részt a suliban. Legalábbis úgy emlékszem…)
IMG_2967 

KARÁCSONYI MONDÓKA

Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugra-bugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.

(angol népköltés, Tarbay Ede fordítása)

2009. december 23., szerda

Boldog Karácsonyt!

“…A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked…”
(Piramis)


BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

IMG_9771 copy

Megy az idő…

És most nem arra gondolok, hogy holnap karácsony.
Arra, hogy ez már a harmadik…

Az első…

Boldog karácsonyt emailA második…
IMG_4045 kicsi És a mostani, a harmadik…
IMG_9753 COPYkicsiEz pedig a 100. bejegyzésem!  
Köszönöm, hogy olvastok. :)

2009. december 21., hétfő

Nemes Nagy Ágnes: Csillagszóró

Sparkler
A barlangvasutat mindig szerettem.
Egy sárkány húzta a Városligetben.
Legalábbis sárkány volt a feje,
zöldből, aranyból minden pikkelye,
a sárkánytestben meg apró padok,
ott kuporogtunk a sötétben,
amíg a sárkány sínen ballagott,
mind sötétebb lett, vaksötét,
és a falból egyszerre csak
kiléptek a mesék.
Felgyúlt a fény, öblöt vetett a barlang,
s Hófehérkét láttuk, a Halhatatlant,
sohasem láttam olyan hófehéret,
mint akkor, ott, a vaksötét után.
Aztán fal jött, majd újabb bábmutatvány,
Jancsi, Juliska és mézeskalács,
s újra sötétség és szívdobogás,
és fény és fal és fény és fal megint,
olyan volt ez a vonulás,
mint egy szüntelen leküzdött veszély,
olyan volt, mint a nappal és az éj,
olyan volt, mintha évszakok között
vonulna lassan ez a sárkány,
és kétoldalt kísérné végtelen
a gyönyörűség és a félelem.
És épp ma délután
az utcán jártam, s láttam, hogy borul
a téli ég barlangja kőre, útra,
az emberkígyó hullámzott a járdán –
barlangvasút volt az az utca,
s láttam kétoldalt a kirakatok
nagy fényeit, amint kiugranak,
láttam talpig selyemben bábukat,
s bársonyra téve óriási tál
úgy fénylett, mint ezüst, barlangi nap.
És kiugrottak az illatok is,
és üdvözöltek: Jó napot!
Frissen pörkölt kávé vagyok.
Én meg olajban táncolok,
de tudhatod: lángos vagyok.
S kopár vadgesztenyék alatt,
ahol kezdődik a sötét,
egy zöld lámpás fényében áztak
jószagú szelídgesztenyék.
S mikor leszállt az éjszaka,
az aszfaltra telepedett
egy fenyőerdő illata.
S oly régi volt, s oly hirtelen jött
e réges-réges-régi szag,
mint nagy fenyőfa-oszlopokon át
az őskorból egy távirat.
S fönt a neonbetűk kigyúltak,
s végigégtek egymás után,
mint a csillagszóró a fán.
Megint kigyúltak és megint letűntek –
nem is tudom, mi szebb: az ünnep
vagy az ünnep előtti délután.

2009. december 16., szerda

Karácsonyi füzet

Az utóbbi időben minden nap arról szól, hogy készülök, vásárolok, rendezkedek, agyalok és csomagolok. (Most panaszkodok, hogy sok az intéznivaló, aztán hogy fog ez hiányozni mondjuk 28-án.)
Hogy el ne felejtődjön valami, nyitottam egy karácsonyi füzetet. Nem hülyeség, gondoljatok csak bele: Minden évben előveszem majd, és hozzáírom az aktuális dolgokat. Érdekes és hasznos lesz visszanézni például, hogy melyik évben mit főztem az ünnepekkor, kinek mit vettem, mennyit költöttem. Így tuti nem fog előfordulni, hogy ugyanazt az ajándékot vegyem kétszer ugyanannak az embernek.

Ami egészen biztos, hogy nem fog szerepelni a füzetemben:

Karácsonyfa vásárlás
A karácsonyfánkat már évekkel ezelőtt megvettük, így arra nem lesz gondunk. Plafonig Mennyezetig érő gyönyörű műfenyőre cseréltük a fenyőillatot, a gyantapucolást, a tűlevél porszívózást, a talpba faragás művészetét és a feszültséget, ami a fa kiválasztásával jár.
Szerintem ez utóbbihoz kapcsolódó élménye mindenkinek van. Nekem így hirtelen egy jut eszembe, a szülői ház utolsó igazi, valaha élt karácsonyfája.
Apukám mindig az utolsó percre hagyta a favásárlást. Ez már eleve feszültséget szült, hiszen nyilván nem a legszebb fák szokta a kereskedők nyakán maradni az utolsó napokra. A feszültség veszekedéssé fajult, amikor Anyukám meglátta Apu last minute szerzeményét. Nem emlékszem már konkrét mondatokra, de kb. ilyenek hangzottak el:
- ez nagyon ronda,
- én ezt nem díszítem fel,
- ennek alig van ága,
- akárhogy forgatom, ez formátlan
- mondtam én, hogy elkapkodták már a szépeket,
- elég lett volna ennek a fele is, stb…
Apukám fogta a fát, és kivitte.
Kis idő múlva büszkén mutatta, hogy sikerült átszabnia. Levágta kisebbre és a leeső ágakat a hiányos részek helyére fúrta és enyvezte.
Gyönyörű, dús és formás fácska lett az utolsó igazi fánk. A következő évben már műfát vettünk.

Szaloncukor kötözés
Csinálja még valaki? Évekig az én feladatom volt. Karácsony előtt pár nappal általában már megcsináltam. A Dédi 24-én órákig bogozta…

Karácsonyi üdvözlőlapok postázása
Bocsi, de én évek óta nem írok senkinek. Kör SMS se megy vicces, vagy szívhez szóló versikével. Tőlem max. egy telefonra, vagy egy e-mail-re számíthatsz, de az őszinte lesz.

Hal beszerzése
Szentestére nem főzök, mert szülőknél eszünk. A többi napra igen, még nem tudom mit, de nem halat.

Fodrászhoz bejelentkezni
Növesztünk, nem vágatunk. Frizurát pedig Martina is tud csinálni, úgyhogy magamat is rábízom. (Most akkor megkértelek, és időben szóltam, jó?)

Nem folytatom…
KARÁCSONY

Ho-ho-hóóóóangyal!

IMG_0787Pont akkora a hó, amekkorát még szeretek. Szép fehér a táj, kellemes a levegő, lehet szánkózni, de autóval se életveszélyes a közlekedés.

Mincsike nagyon élvezte. Segített letakarítani az autómat, közben énekelt, olykor táncolt.
IMG_0770 IMG_0784

Nem volt egyszerű meggyőznöm, hogy most már muszáj bejönnünk. Komoly ellenállást tanúsított, és úgy befékezett az ajtónál, hogy be kellett húznom.
Most várja a holnapot, mert akkor kimegyünk megint.
Úgyhogy légyszi - ha lehet, csak annyi mint ma, de - holnap is legyen hó!!!

2009. december 14., hétfő

A Mikilány és az Angyal…

Naponta nézegetem Ági honlapját, de még nincsenek fent a képeink. Nem bírom én ezt a várakozást.

Tudom, nem könnyít és nem is gyorsít a dolgon, de mutatok néhány tavalyi fotót, olyan szépek. 
És itt még mosolygott.
IMG_4045 kicsi
IMG_4049 kicsiIMG_4054 kicsi IMG_4044 kicsi
IMG_4078 kicsi  Angyalkám
IMG_4033 kicsi IMG_4036 kicsi
Niki! Köszönöm, hogy bejelöltél rendszeres olvasásra, és köszönöm, hogy ezzel felhívtad magadra a figyelmemet. :) Nagyon szépek a képeid!!!

2009. december 11., péntek

A zsákmány…

Mielőtt indultunk volna a fényképészhez, Mincsike még búcsúzóul itthon elesett és szerzett egy helyes kis piros foltot a homlokára. Nem sírt, csak panaszkodott, így nyugodt voltam, hogy nincs nagy baj. Meggyógyítottam néhány puszival, miközben mormoltam magamban egy áldást*.

Odaértünk. Szeretek Ágihoz járni, mert az igaz, hogy évente csak egy, max. két alkalommal teszem, mégis olyan, mintha hazamennék. Mincsike mondjuk nem így gondolta…
Míg tavaly folyton kiment a képből és fél percig nem állt meg nyugton, most annál visszafogottabb volt. El nem mozdult volna mellőlem, amíg Ági elmesélte, hogy ez mennyire nem az ő napja, hogy ma semmi nem sikerül neki és minden ma romlik el – többek között az egyik vakuja is.
Nagyszerű! A legjobbkor mentünk… Mondjuk én jellemzően akkor megyek fodrászhoz is, amikor épp ki van centizve az ideje, mert baromira fáj a foga és várja a fogorvos**. Milyen frizurára/képekre lehet számítani ilyen esetben? Érthető, hogy aggódva hallgattam a fényképezőgép minden kattanását – úgy hangzott ez a katt is, mint az előbb? Mert azt tudom, hogy a baj nem jár egyedül…

Szóval Mincsike kicsit félősen indított. Mosolyogni egyáltalán nem volt hajlandó. Még akkor sem, amikor Apa rénszarvas sapkát öltött és bohóckodott neki. Az egész stúdió zengett már, mi úgy nyihogtunk, de Mincsike továbbra sem.

Én: – Mincsike! Hol van Apa? (Éppen Ági mögött kukucskált, hol jobbra, hol balra…)
Minerva: – Szerintem rénszarvassá változott!
Na, erre még jobban nevettünk. Ez volt az első szóbeli megnyilvánulása és ez ott és akkor nagyon vicces volt.

Martinát is kínoztuk kicsit hiszen két szép lányom van, az nem járja, hogy csak a picikéről készüljön kép…

Díszített fát, mászott létrára, állt faláda tetején, tolt babakocsit, evett, ivott, pisilt. (Utólagos kiegészítés: Ez új bekezdés volt, Mincsikére vonatkozott!!!)
1,5 óra alatt végeztünk (tavaly fél) és nem volt hiszti egy játék után sem, sírás nélkül megúsztuk.
Az igaz, hogy lenyúlt egy csillagot…***
IMG_2927 
* Köszönöm Neked Photoshop, hogy létezel, így nem lesz megörökítve Mincsike bibije – vagy valami hasonlót.

** Szülni is ilyenkor szoktam. Mincsikénél például egy fogfájós szülésznő gondjaira voltam bízva, amíg nem ért be a sajátom. Szerintetek egy fogfájós mennyire türelmes egy 5 perces fájóssal?

*** Ági tudtával természetesen. :)

Fényképészhez készülve…

Anya: – Nemsokára felöltözünk szép ruhába, és elmegyünk egy nagyon aranyos nénihez, aki le fog fényképezni.
Mincsike: – Én nem akarok elmenni.
A: – De nagyon kedves az a néni, jó lesz ott neked.
M: – Nem kell félnem?
A: – Nem, dehogy kell félned. Ott lesz anya is, apa is, Martina is, és sok-sok játék.
M: – Jó… Elmegyünk… És majd mindet hazahozom…

Értem. Tehát Mincsikét sírva hozzuk majd haza… Esetleg holnap Apa visszaviszi a játékokat…
Jó tudni, hogy mire számítsak, köszi Mincsike.

Téli álomséta

Egy kis vidámság ebben a csúnya szomorkás időben, mielőtt elhatalmasodik rajtunk a rosszkedv.

Gigi! Holnap gondolok Rátok sokat! Zökkenőmentes utazást kívánok és nagyon vigyázz magatokra!

2009. december 10., csütörtök

Csuklós csocsó

Levezetésképp egy laza kis csocsó bajnokság. :)

Ahogy a pontozást nézem, nem egy vesztes-típus. :)
A háttérzaj a szokásos – Spongyabob.

Még mindig az ajándékozásról…

Megint régen írtam bocsi, de teljesen leköt a karácsonyi készülődés. A számítógépet jelenleg szinte csak ajándékvásárlásra használom, meg persze az azt megelőző keresgélésre…
Egész jól állunk…

18 személy szerepel a listámon, ebből  3 – csak 3??? – embernek megvettük az ajándékot. 11 embernek vagy már van ajándéka, de keveslem, vagy már meg van rendelve, de még izgulni kell, hogy ide is érjen időben… Mennyi maradt? Nééégy? Négy szerettünknek még egyáltalán nincs ajándéka???

Ja igen, + 1, mert a topikbarátnők a tavalyi mikihúzáshoz hasonló karihúzást szerveznek, ami úgy zajlik kb, mint a suliban. Mindenki húz egy nevet, és azt megajándékozza. Jó buli volt tavaly is és izgalmas. Jó lenne már tudni, hogy fiús, vagy lányos cuccokat kell vásárolnom – Zsu, mikor írja meg Jani az én nevemet??

+ még 1, juteszembe, mert van egy megbízásom is. De még mindig jobb, mint pár évvel ezelőtt…

Anyukám megkért, hogy vegyem meg Apu ajándékát, mert én úgyis járok olyan helyre. Apukám adott pénzt, hogy intézzem Anyu meglepetését. Dédi adott pénzt Martina és Minerva ajándékára, amit szintén mi vettünk meg és mi is találtuk ki, hogy mi legyen az. Anyósom dettó. :) Ez még mind semmi, de megvettem a saját ajándékomat Szüleim és Dédi nevében, és Apa ajándékát is. Dédinek vettem ajándékot Anyuék nevében. Tudtatok követni? :) Én egész decemberben csak vásároltam, ami nem is olyan rossz, ha más pénzét kell költeni - de kitalálni, hogy kinek mit? Na az nem volt egyszerű… És persze a lebonyolítás sem, hogy gyerekszem ne lássa, és legyen némi meglepetés a fa alatt. 
Ezúttal rutinosan kezdtem. A lányoknak vettem olyan ajándékokat, melyek kérésre  eladók, átadhatók. Szerintetek? Idén valahogy mindenki megoldotta.

2009. december 7., hétfő

Ajándékozni öröm (?)

Amit Mincsikének rendeltem az elfogyott. A második helyen is… És a tizenötödiken is.
Amit megvettünk már neki, azt észrevette, így megkapta és már unja is talán.
Amit a barátnőmnek vettem, azt közben ő is megvette magának.
Amit helyette rendeltem a barátnőmnek, annak a szállítása bizonytalan.
Amit a barátnőmtől kapott Mincsike, azt a másik barátnőm is megvette neki…
És hol van még a karácsony???
IMG_2884

2009. december 6., vasárnap

A hétvége képekben

IMG_2781Az ajándékok egy része…IMG_2784 És amikor meglátta. Édes volt, boldog volt… IMG_2857 Inkább videó készült, igyekszem majd azt is mutatni.
IMG_2764Körivel tegnap…
IMG_2715 
… és az új szuper-szerkó Tőlük.
IMG_2743 
Peti nyakában, amit nem lehet megunni…

Jó volt, de nagyon gyorsan el is telt a hétvége.
Mincsike pörgött végig, és estére jól kifáradt mindkét nap. Én is pörögtem, kikapcsolódtam, és néhány alkalommal bizony elérzékenyültem.
- Magdi néniék ajándékai miatt – mindig felkészületlenül ér a kedvességük és a meglepetéseik. 
- Elérzékenyültem akkor is, amikor Mincsike csomagolta Andiék ajándékait…
- Természetesen akkor is, amikor ma reggel észrevette az ablakban az ajándékokat és bontogatta…
- Raindrop, kedves blogtársam mikiajándéka miatt – aki olvassa a hozzászólásokat is, az tudja, hogy mire gondolok.
- Végül pedig akkor, amikor búcsúztunk Andi barátnőméktől… (sóhaj)

Csilla! Köszöntelek az olvasóim között! (Benézek majd én is Hozzád.) Köszönöm, hogy ezentúl  itt leszel Te is!

Tamás, az imádott unokatestvér! :) Ja igen, akkor is elérzékenyültem, amikor megláttam, hogy Te is rendszeresen olvasol. Puszillak, és köszönöm!

Meglesem a Télapót…

0450coca
Mentovics Éva:
Meglesem a Télapót

Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.
Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél.
Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem.
 

2009. december 5., szombat

Szürke patás

Írni most nincs időm, mert főzök, sütök, vendégeket várunk, majd eszünk, iszunk, dínom-dánom…
De egy videót beszúrok, mert vidám, szeretem, és mert holnap jön a MIKULÁÁÁÁS!
Szép hétvégét kívánok Nektek!

2009. december 3., csütörtök

Visszaszámlálás

Komoly luxusban volt részem tegnap este. Barátainkkal vacsorázni mentünk. A luxus persze nem ez, hanem az, hogy négyesben.
Bevallom, nem is volt kedvem elmenni. Mincsikével nem lehet étteremben nyugodtan vacsorázni, nélküle pedig nem szeretek. Martinára ugyanez vonatkozik. Illetve vele már lehet, de akkor ki vigyázna Mincsikére?
Hát így alakult. Kemény 2-2,5 óra gyermektelenül.

Őszintén? Nagyon jó volt! Végre kimozdultunk, beszélgettünk egy jót, megünnepeltük komaságunk első évfordulóját, finomat ettünk és persze ittunk.
Meg kell ismételni!!!

Ma a szokásos program volt: főztem, mostam, takarítottam.
Délután átjött a Sógornőm Tamással. (Domka! Legközelebb  Téged is szeretnélek látni!) Mincsi pörgött nagyon, elég régen látta “Tomást” ahhoz, hogy ne tudjon vele betelni.

Erről jutott eszembe egy aranyos apróság. Tamásnak és Dominikának hívják a két unokatestvért. Mincsike még a nyáron ezt leegyszerűsítette és a “Tominika” gyűjtőnevet használta. :)

Na megyek, csak még valami:

20 nap múlva karácsony!

12 nap suli, utána SZÜNET!!!

Martina, visszaszámlálás!

Hajtekerés – már megint

Mincsike jön felém könyörgő tekintettel, cumival a szájában délutá 5 órakor.
- Ajuka, tekergethetem a hajad?
Vasalok éppen, nem terveztem, hogy abbahagyom, mielőtt befejezném, ezért hárítok:
- Mincsike, menj oda Martinához, tekergesd kicsit az övét, mert anya most nem ér rá.
- Martina haja kakás.
- Tessék???
- Martina haja kakás – mondja Mincsike sírós hangon.

Sírjak, vagy nevessek? Így tudta elérni Martina, hogy Mincsike ne nyúljon a hajához… Egészen idáig. :)
IMG_2681

2009. december 2., szerda

Krisztié :)

Voltam a postán. Kicsit sokáig tartott.
IMG_0757

Nem mertem kiszállni.
Érthető, ugye?

 

 

 

 

 

IMG_0758

Aztán közelebb jött. Se póráz, se gazdi.
És hatalmas.
Egy idő után elmentek, érdemes volt várni, még akkor is, ha 20 percet vett el a napomból az idegenkutya-parám. (Igen, ilyenem is van.)

 

 

A postán sokan is voltak, lassan is ment a sor, meleg is volt - a büdös emberszagról és a sok vírusgazdáról nem is beszélve. Sajnos mind-mind problémás egyed volt, mint utóbb kiderült.

A férfi, aki alá tudta ugyan írni a nevét, de amikor mondták neki, hogy nyomtatott betűkkel is kell akkor láttam rajta, hogy bajban van. Minden egyes betűt megfontolt, végül amikor a keresztnevére pillantottam, ezt láttam: FERERC
A nő, aki a 48. heti lottószámokból hármat felfedezni vélt a 47. heti lottószelvényén és nem értette, hogy miért nem fizetik ki neki. És nem értette. És nem értette negyedszerre  sem.
A másik nő, aki a férje bankkártyájáról akart pénzt felvenni…
A harmadik, aki számlát kért…
És persze megszólalt a telefon is az üveg másik oldalán, a papír is kifogyott a szalagos számológépből, majd mielőtt rám került volna a sor, megjöttek az ügyintéző gyerekei is.

Hajszál választott el attól, hogy valakinek valamit beszóljak, vagy csak csendben felrobbanjak, de erős voltam, leküzdöttem.
Aztán egyszer csak, magam sem hittem el, de végeztem.

Ez a látvány fogadott, ahogy mentem az autóm felé:

IMG_0760 Köszönöm Neked kedves Ismerősöm, bárki is vagy, hogy bekoszoltad értem az ujjadat. Hirtelen elfelejtettem a kutyát, a várakozást és a többi bosszúságot. Köszönöm, jól esett, hogy garázdálkodtál kicsit. Vigyorogva jöttem haza.

2009. december 1., kedd

A kis méregzsák II.

Apaaaa, ezt látni kell!

Szeretet vagy érdekszövetség?

IMG_2693

Egy kedves szívet melengető kép, ezen a csúnya taknyos, de furcsamód meleg december elsején.
Sziszkó cica vendégségben Maja kutyusnál.

Este jövök, lesz videó, kép, történet – ígérem.
Addig is csak jót Nektek!

2009. november 29., vasárnap

Advent első vasárnapján…

IMG_2667

…a család együtt, vidáman, énekelve feldíszítette a lakást. Túl gejl így? És ez?
Apa dolgozott, Martina számítógépezett, én meg feldobáltam a díszeket, hogy ünneplőben találjon minket – illetve otthonunkat – advent első vasárnapja. Mindezt persze Mincsike segédkezésével, ami annyit jelent, hogy egy dísz fel, kettő le.
Egy idő után meguntam, a Kicsit megfenyegettem*, a Nagyot megbüntettem**, a Legnagyobbat pedig megkértem***. Előkerült egy karácsonyi cd is, így Mincsikéről le volt a gond, ugyanis egy plüssmikulással és egy rénszarvassal tucsogós izzadtra táncolta magát. Pihenésképp minifát díszített, így:
IMG_2647IMG_2660

 

 

 

 

 

 

Zsu, Jani mit szólna ehhez? A koncepció azt hiszem egyértelmű: minél több díszt feltenni a csúcsra.

Martina segített díszíteni, Apa fenyőágakat vágott a padlóvázába és vigyázón állt a létra mellett, amikor felmerészkedtem rá.

Elkészült. Annyira meleg, barátságos és ünnepélyes így a lakás. (És mennyire fog hiányozni, amikor januárban leszedem.****)

*Csúnyán néztem, és azt mondtam, hogy nagyon mérges leszek, ha még egyet leszed.
**Átmenetileg, úgy 1-2 órára eltiltottam a számítógéptől. Mivel nem találtam különösebb okot, ez olyan előrebünti volt, tehát jön nekem vagy egy rosszjeggyel, vagy egy kis szemtelenséggel. De azt se bánom, ha adósom marad…
***Félek a létrán, meg úgy általában a magasban. Bár a létrának az első fokán is félek, az meg nem mondható magasnak, úgyhogy mondjuk azt, hogy létraparám van. (Van még tankolásparám, fodrászparám, sáskaparám, jégparám is, de ezekről talán majd egyszer…)
****Igen Apa, megígérem ezúttal tényleg leszedem januárban.

2009. november 27., péntek

Okos enged…*

Martina és Mincsike vitatkoztak. Nem tudom már min, nem is érdekes. A beszélgetés végét idézem csak be. (Mondjuk, ha belegondolok, az eleje és a közepe is szó szerint ez volt…)

Minerva (M2): – Nem!
Martina (M1): – De!
M2: – Nem!
M1: – De!
M2: – Nem!
M1: – De
M2: – Nem!
M1: – De!
M2: – Na jó, akkor de.

* Bocsi Martina. :)

2009. november 25., szerda

Életjel

Egy hete nem írtam, ne haragudjatok. Az ok: időhiány és alkotói válság. Minden rendben van velünk, nem vagyunk betegek szerencsére és remélem ez így is marad.
Igazából semmi fontos eget rengető dolog nem történt és semmi érdekes, mesélhető. Készülünk a karácsonyra, hétvégén már lakásdíszítés.

Minerva nagyon várja a Mikulást és a karácsonyfát. Sokat beszélgetünk róla, mesekönyveket nézegetünk és olvasunk, na és ugye ott vannak azok a hangulatos karácsonyi filmek. Minden napra jut belőlük.

Ma jött meg az ünneplő ruhája, persze azonnal fel kellett próbálni. Gondoltátok volna, hogy egy 28 hónaposnak ruhával is örömet lehet szerezni? Nem fényképeztem, azt hiszem ezt idén is profira bízom, és majd mutatom.

Mincsike ma odajött hozzám a konyhába:
- Ajuka! Kérek valamit!
- Mit szeretnél Kicsikém?
- Öööö…. Valami fenségeset!
Őőőőzik. Mit szóltok? Politikai pályára készül?

Egy másik aranyos:
- Nemsokára jön a Mikulás és ajándékot hoz minden kisgyereknek, aki jó volt. – magyaráztuk.
Mincsike a fejéhez kapott és elkeseredve megszólalt:
- És én nem kapok semmit?

Dehogynem, nem győzöm dugdosni. A garázsban gyűjtögetem, gondosan letakarva, mert nem szeretnék úgy járni, mint egyszer.
Karácsony előtt 1 héttel történt. Én a konyhában serénykedtem telefonon pletyóztam a barátnőmmel, amikor feltűnt, hogy nagy a csend a szoba felől, gyanúsan nagy.  Bementem és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak.
Martina a karácsonyi ajándéknak szánt Chou-chou  babát vetkőztette épp. Már akkor is több, mint 10 ezer forint volt és az lett volna a főajándék. Megtalálta. Már nem emlékszem, hogy jöttünk ki ebből a helyzetből és végül mit tettünk a fa alá, illetve a Jézuska mit tett, mert akkoriban még ő hozta az ajándékokat. Mint ahogy most is egy pár évig - remélem minél tovább – újra.

Ja, Martina! Csak szólok, mielőtt feltúrnád az egész garázst, a Te ajándékodat nem oda rejtettük. Van néhány jól bevált helyem bent a lakásban is.
Apáét először egyik fazekamban tároltam, Martináét pedig Apa zoknijai között. Ki hova nyúl a legkevesebbet… De már nem ott vannak, csomagolás után új helyet kaptak! A csomagolópapír pedig nem átlátszó!!! Én meg nem vagyok gonosz!

2009. november 18., szerda

Karácsonyi ajándékötletek

 unas_290232
Apa azt mondta, hogy idén nem megyünk tolongani, kerüljük a tömeget, próbáljuk meg a karácsonyi bevásárlást elintézni az interneten. (Igaz is, a gépen legalább van vírusirtó.) Jól van, próbáljuk meg.

Az ajándékozandók listáján 18 nevünk van, a legkülönfélébb emberek. Egyetlen közös bennük, hogy szeretjük őket. Kizárt, hogy egy helyről tudjunk nekik ajándékokat választani. Ebből következik, hogy a posta és a futárszolgálatok se mennek most csődbe, ha rajtunk múlik. Sebaj, szeretteinkért mindent!

Néhány ajándék már csomagolásra vár. Néhány megrendelés alatt. A legtöbb embernek azonban gőzöm sincs, hogy mit vegyünk. (A női ajándékokat mindig hamarabb ki tudom pipálni egyébként, a pasikkal meg ilyenkor is csak a gond van bajban vagyok.)

Napok óta keresgélek a webshopokban, de nem találok semmit, ami alkalmas lenne örömszerzésre.
Martina mutatott azonban egy weblapot, ahol elég beírni az ajándékozandó személy nevét és máris bombáz a jobbnál jobb ajándékötletekkel, állítólag ismeri a titkos vágyakat. Ez az! Ez kell nekem!

Lássuk csak, hogy minek örülne a sógornőm, Ketty: roller és kaktusz. Hmm… Ez eszembe nem jutott volna, de legyen.
És Andi barátnőm? Fakard. Micsoda? Fakard vagy horgászfelszerelés??? Ez baj, mert mást vettem, ennyire félreismertem volna?
Anyukám: betonkeverő és kínai nyelvtanfolyam,. Nem lesz könnyű…
Vicus: állólámpa vagy salsa-tanfolyam,
És Reni? Csak úgy kíváncsiságból, ígérem nem veszek Neked semmit. Úszószemüveg és egy zacskó fűmag! Hoppá! (Remélem nem bírod ki hozzászólás nélkül.)
És még néhány név, bocsi, ha ezek után nem lesz meglepetés.
Gigi: jégcsákány vagy vízisí-tanfolyam,
Zsu: papagájmintás asztalterítő, létra,
Martina: piros locsolókanna és tengerimalac. Illetve ez utóbbi biztos nem, szerintem elírtam egy betűt, legyen csak annyi, hogy Tina… Morzsaporszívó és vadkakaópálma. Ööö, jól van, megpróbáljuk. Te ajánlottad Martina, úgyhogy nem reklamálni!!!
Apa: nagy flakon fenyő illatú habfürdő (de hiszen tusolni szokott!!!) és fésülködőasztal (épp tegnap toltam le centisre neki, minek arra a kis időre asztalhoz ülni… bár szereti a dolgoknak megadni a módját az igaz…)
Minerva: svájci bicska és egy üveg barackpálinka. Ez mondjuk felháborít, úgyhogy marad az eredeti elképzelésem.

Na és Te nagyokos program, azt is tudod, hogy én minek örülnék???
Delfinmintás WC ülőke?????? Dekopírfűrész???? Neeeeeeeeeeee!!!!

Min(i)csike szemszögéből…

Martina ma lesüllyedt Mincsike szintjére. Na nem szellemileg, magasságilag. Azóta valahogy másképp tekint rá. Azt hiszem sajnálja.
- Anya! Mincsi feje fenékmagasságban van. Ha nem fölfele néz, akkor egész nap a te fenekedet kénytelen bámulni? Szegééény…

2009. november 17., kedd

Luszikeresés

Mincsikével kettesben voltunk itthon. Ritkán, de előfordul ilyen is.
Vannak bizonyos szükségletek, melyek azonban nem tűrnek halasztást ilyenkor sem. Mincsike velem tartott persze. Jófej, ugye? Ha neki kell, akkor kizavar, ha nekem, akkor jön velem. Pedig bevallom, én is jobban szeretem ezeket a dolgokat egyedül intézni.

- Tekergethetem a hajad? – kérdezte és már neki is állt. Vizualizálod? Igen, én ott ültem, Mincsi szorosan mellettem, és tekergette.
- Valami szagot érzek az orromban! – folytatta fintorogva. Na igen, ezt már vártam. Nem mentegetőzni akarok, de az Ambipurról beszélt, melynek jótékony hatását megelőzésképp használtam. Elmagyaráztam mit érez, közben próbáltam koncentrálni is, ő pedig tekert tovább, és persze beszélt:
- Ajuka megkeressük a luszimat?
Megígértem neki, hogy amint végzek, megkeressük a Fornettis lufit, amit tegnap felvitt magával aludni. Úgy tűnt belenyugodott. Fogta magát, és kiment.

Kb. 2 perc múlva én is ki tudtam menni, és azonnal kivert a víz, elkezdtem remegni, pánikolni, mert NEM TALÁLTAM MINCSIKÉT!!! Senkinek nem kívánom azt az érzést. Futkostam föl-alá a lakásban, benéztem mindenhova, a leglehetetlenebb helyekre is, de nem volt sehol. Először csak halkan szólítgattam, hogy nehogy megijedjen, végül ordítottam egy jó nagyot:
- Mincsikeeee!
- Ittagyok ajuka! – szólalt meg végre – Csak… Csak megkeresem a luszimat!

Hármasával szedtem a lépcsőket, attól rettegtem, hogy elindul lefelé az emeletről. Soha nem csinált még ilyet, és bár nagyon ügyesen, váltott lábbal lépcsőzik már, egyedül azért van veszélye a dolognak bőven.

Gondoljátok el,  felment egyedül az emeletre, és fent hancúrozott az ágyon, mire felértem. Esze ágában sem volt lejönni persze.
Hiába, meséltem már, hogy nem erőssége a türelem…

Őszi séta

IMG_0741

IMG_0743

IMG_0749

IMG_0752 
Nagyon jó buli az avarlevél rugdosása, nem tudott vele betelni.
Boltba mentünk egyébként, de mivel szép idő volt, és a jogsim is lejárt, kivételesen nem autóval. Odafelé végig énekelt, hazafelé pedig evett-ivott.

Este még jövök egy történettel, ha Mincsi is engedi, most még két kép, és megyek.
IMG_2530 IMG_2532

2009. november 16., hétfő

Minervátlanul

Vasárnap Mincsike Körianyujának (továbbiakban: Andi) az Anyujánál (továbbiakban: Magdianyus) töltött egy kis időt. Takaríthattam nyugodtan, de persze egyfolytában Náluk járt minden gondolatom.

Tudtam, hogy jó kezekben és jó helyen van, maximális figyelmet és törődést kap, olyanokkal van, akiket szeret – ilyen szempontból teljesen nyugodt voltam. Ha tehettem volna, mégis velük megyek bolha képében, vagy legalábbis bekamerázom Mincsi ruháját.

Hiányol vajon minket? (Nem.)
Szót fogad? (Állítólag igen.)
Nem tesz tönkre semmit? (???)
Nem csinál semmi rosszat? (???)
Mer szólni, ha pisilni kell? (Igen.)
És ha szomjas? (Igen.)
És ha éhes? (Igen.)
Nem folytatom.

A csend az megdöbbentő volt, nem is emlékszem mikor tapasztaltam ilyet utoljára. Őszinte leszek, 5 perc múlva már hiányzott a kisasszony.
Apa alvásba menekült, míg csemetéje távol volt – talán így gyorsabban ment az idő.* Tudjátok, ő igazi lányos apa, azok közül is a nehezebb eset. Szerintem ott legbelül még tőlem is félti Mincsikét, és meggyőződése, hogy akkor van a legnagyobb biztonságban, ha ő vigyáz rá. :)

Amikor hazaért Mincsike, ezerrel pörgött, izgatottan mutatta a szép játékokat, amiket Magdianyuséktól kapott.** Fél óra múlva – 6:50-kor – ez a látvány fogadott, amikor fürödni akartam vinni:

IMG_2613kicsiPersze, hiszen nem aludt ebéd után és gondolom a megszokottól eltérő délután is lefárasztotta.
Óvatosan felkapta Apa, hogy felviszi aludni, de sajnos felébredt. Felmentem vele, próbáltam altatni, de nagyon nem akaródzott neki.

- Lemegyünk? – kérdezte, ahogy reggel szokta.
- Nem akarsz aludni inkább Kicsim? 
- Már aludtam! – volt a válasz és már indult is a lépcsőhöz.
Döbbenet, nem? 10 perc alatt regenerálódott. Kb. annyit aludhatott, nem többet.
Lementünk. Bírta egészen fél 11-ig, akkor dőlt ki.

*Ne ijedj meg Andi, nem volt kifogása a program ellen, csak nincs hozzászokva, hogy elvigye valaki Mincsikét. Ismered. :)

**Nagyon jó érzés, és megható, ahogy Magdianyusék várják és szeretik Minervát. Nagyon köszönünk mindent!!!