2011. november 16., szerda

Rosszcsont a háznál

Egy darabig szó nélkül figyelgettem Apa papucsát a wc mellett. Szorosan, szabályosan egymás mellé volt helyezve, rajta a Digitális fotó legfrissebb száma (mondjuk ezen kiakadtam) - és gondosan betakarva egy még felbontatlan 8 db-os wc papírral. Nem nagyon értettem, de azon túl, hogy minden ottjártamkor túráztattam kicsit az agyam, hogy mit is kezdjek majd bosszúból a novemberi Pc Worlddel, nem foglalkoztam vele. Végül a kíváncsiság legyőzött, rákérdeztem Apánál. Szerintetek okosabb lettem? Persze, hogy nem. Aztán pár órára megint elfeledkeztem róla.

Tettem-vettem, rendezkedtem, de csak bosszantott a dolog, hogy a papucsnak nem ott van a helye. Martina fent tanult, Miron békésen aludt az ágyában, Minerva az asztalnál rajzolgatott… Hoppá, Minerva! 
Bár úgy őszintén, el tudjátok képzelni erről a gyönyörűről, hogy bármilyen huncutságot is elkövet?
IMG_7189m Ugye nem.

- Mincsikém, láttad Apa papucsát a wc mellett, ugye?  Nem tudod mit keres ott? – kérdeztem tőle, mire hosszas csendes révedezés következett, majd megszólalt:
- Azért van ott, mert kiabált velem. 
- Te azért dugtad el Apa papucsát, mert kiabált veled? – ismételtem és közben lassan fel is fogtam.
- Igen. Azért, mert NAGYON kiabált velem.

Mentegetőzésnek tűnik, de most az rész következik, hogy pedig nem is kiabált, csak határozottan rászólt, hogy ne mászkáljon papucs nélkül. Hibáztam, mert azóta se beszéltem ki vele ezt az esetet, így talán azt gondolja, hogy a papucsrejtegetés jó ötlet volt. Biztos ezt gondolja, mert pár napra rá, megjelent ennek továbbfejlesztett változatával.

Apa kiment a garázsba – lakásból nyílik közvetlen – és persze becsukta maga után az ajtót. Minerva felpattant, és odatolta az ajtó elé szorsan a bébikompot, de úgy, hogy Apa alig tudott bejönni. A miértekre itt rá se kérdeztem, átengedtem a terepet Apának.

Közeleg a Karácsony… Hamarosan elkezdjük a koszorúk és a díszek készítését, sütünk majd mézeskalácsot is és a CD lejátszóba is karácsonyi zene kerül. Számunkra mindezek mellett hozzá tartozik még a karácsonyváráshoz az is, hogy időnként megnézünk egy-egy karácsonyi hangulatú filmet. A Reszkessetek betörők ilyen tekintetben alapműnek számít. Talán mégis ki kellene hagynunk…?

IMG_7186mm

2011. november 14., hétfő

Kupáncsapva,

avagy tudjátok, hogy…

…miért gondolkozom azon, hogy holnap délelőtt keresek egy fodrászt, aki vágna nekem egy elhanyagoltnak tűnő frufrut?

Miért törekszem a pókerarcra, kerülvén a homlokráncolást, szemöldök felhúzást, hunyorítást, révedezést stb?

Miért írtam be az ebay keresőjébe, hogy: big, majd azt, hogy huge sunglasses?

Miért néztem utána, hogy hol lehet nálunk kapni azt az alapozót, amivel a tetkós csávóról minden csicsát eltűntetettek? (http://www.youtube.com/watch?v=9mIBKifOOQQ)

Miért nyomtam vezetés közben homlokomhoz Michael Bublé új karácsonyi cd-jét, majd amikor pirosat kaptam, miért bámultam ki úgy oldalra az ablakon, hogy hozzáérintettem szorosan a fejemet vállalva, hogy a járdán elhaladó gyalogosoknak beszédtémát biztosítok egész napra?

Miért vártam úgy a Martinát suli után, hogy kiszálltam az autóból, majd a hátsó üléshez mentem, és az ablakon keresztül bohóckodtam Mincsikének törekedve arra, hogy a homlokom minél nagyobb felülete folyamatosan érintkezzen az ablak még hűvös részével?

Miért örültem meg később, hogy a fagyasztóban nem csak csirkemellett és zöldségkeveréket találtam, hanem egy kis üveg jégert is, és örömömben egyből lehúztam az egészet a homlokomhoz nyomtam üvegestől?

Miért néz rám a család sajnálkozva, és mondanak olyanokat, hogy “jujj szegééény”, meg hogy “ez de durva” stb?

Miért döntöttem el, hogy KELL nekem végre egy jó sapka?

…….

Mert amikor elindultam Martináért a suliba, és kinyitottam a kocsiajtót - persze  kapkodva - a fejem valahogy ottmaradt. Izomból rántottam neki az ajtót, annak is a legsarkát… Egy darabig el se mertem indulni, úgy megszédültem. Aztán rámjött kínomban a röhögés, hogy ez mennyire gáz már… Kb. 2 centis felületi sérülés és egy igen nagy pukli díszít azóta, és persze fáj is.

Minerva az út felét végigsírta, és könyörgött, hogy úgy tartsam a fejem, hogy ő ne lássa a tükörben, vagy pedig használjam a sapkáját, azzal takarjam el.

Holnap délután a gimibe kell mennem Szülői Tanács ülésre. Pénteken pedig szintén oda terveztem, mert nyílt nap lesz. Holott ezzel nem kéne senkit riogatni szerintem.

Gigi szerint kezdjem azzal, hogy még nem szoktam meg, hogy az új Lamborghinim milyen alacsony, és ezért történt ez a baleset, de az is megoldás, ha odafésülöm a hajam. (NEM lehet odafésülni, tettem rá kísérletet másfél órában.) Akkor most mi is legyen???

A. Kérdés nélkül magyarázzam, hogy mi történt, vagy
B. Úgy csináljak, mintha semmi se történt volna – hahaha – és ha valaki megkérdezi, akkor mondjam el az igazat
C. Ne menjek sehova.

És úgy egyébként, Ti mire gondolnátok egy ilyen homlokdísz láttán?

A. Jól elverte a férje, mert részeg volt.
B. Jól elverte a részeg férje.
C. Jól elverte a férje.
D. Elesett, beverte a fejét, mert… be volt piálva.
E. Nekiment a sötétben valaminek, mert sokat ivott. 
F. A kocsiajtó sarkába verte be a fejét, amikor éppen kapkodva akart beülni.

Na? Milyen lesz a megítélésem szerintetek?

PS. Ja, és légyszi ne röhögjetek, ha találkozunk!!

2011. november 10., csütörtök

Gyöngyszemek Mincsikétől

Micsike:  Anyuci, mennyi az idő?
Anyuci megmondja. Mondjuk 6 óra, 4 óra, teljesen mindegy.  
Mincsike: Hát jó, akkor azt még kibírom.

***

- Minerva, ma már nem, majd holnap!
- Nagyon holnap?

Ehhez az első kettőhöz hozzátartozik, hogy mint a legtöbb 4 éves, Minerva sincs tisztában az idővel. Azt tudja, hogy hétfőn jön a dédi, pénteken pedig nem kell az oviban aludnia, de hogy ezek mikor vannak, és mikor van holnap, mikor volt tegnap, azt még nem nagyon tudja. Persze már dolgozunk rajta, de addig is, ami  nem most történik, hanem később, az neki “holnap”, ami pedig sokkal később történik, az a”nagyon holnap”

***

- Mincsike, miért van a földön a rágóspapír?
- Mert nem gondoltam, hogy észreveszed…

***

Amikor melege van és ki szeretne takarózni:
- Anya, kidughatom az egyik részemet?

***

Mincsike: – Ááá, megkarmolt a saját körmöm!

***

- Anya, nevess Te is! – mondta Minerva, amikor éppen a hócipőm volt tele a világgal.
- De most nem tudok nevetni kicsim, mert nincs olyan jó kedvem.
- Jó, akkor mosolyogjál szomorúan! –
kérlelt és láss csodát, sikerült.Mosolygó arc

***

Minerva egyik este mondta az aktuális monológját, amire bevallom sokszor már nem is figyelek, mert se vége, se hossza, de egy aranyosság nagyon kihallatszott:
“nagyjából közepes szinten” Ekkor már bántam, hogy az elejéről lemaradtam, így a szövegkörnyezetet nem ismerhettem meg. Mindenesetre azóta szívesen használom én is.

***

- Mincsike, ne feleselj!
- Én nem feleselek, – mondja olyan igazi “pörölősen”, szinte kiabálva – hanem mondogatok!

***

És amit Martina tuti el fogok mesélni Mincsinek, ha kicsit nagyobb lesz:
- Mincsike, tudod mit jelent az, hogy “I don”t know”.
- Mit jelent?
- Nem tudom.
- Naaa, mondd el!
- Nem tudom!
- Naaa, mondd el!
- … és ez még kb. 5x
- Mondom, hogy nem tudom!
- Azt jelenti, hogy nem tudom? –
kérdezte végüli a kis drágám, amikor épp közbe akartam avatkoztni.

***

És egy utolsó, amihez egy rajz is tartozik.
IMG036

“Tessék anya, ezt neked rajzoltam. Ez a te sejted. A te baktériumod. Csak a tiéd kicsit kisebb. De messziről kell nézni, és akkor ez is kicsi.”