Az űrből nincs visszatérés

Mincsike rögtönzött meséje… Szeretettel ajánlom a hozzánk közel állóknak, minket szeretőknek. Másnak nem lenne nagy élmény, csak azért nem…

Őzike járt a vízbe, majd vihar volt és addigra már a falusiaknak ideje volt bemenni. Akkor egy gázt növelt ki a vízből valamelyik és bumm az őzike eltűnt a falusival együtt. A többiek csak ámultak és többi gáz növelt ki a föld alól és a többiek is eltűntek. Csak a gáz-föld méter miatt nem nőtt nem növelték ki a …. Ott ment az úton egy elefánt építette a fakunyhó utat. De megint jött egy hurrikátán csapás és az is lecsapta az elefántot. Az elefánt így hát a púposon lyukba kellett élnie hiszen mindenki tudja, hogy az űrből nem nincs visszatérés. És akkor egy falusi a szalmabálát kezelgette, hogy ne legyen beteg. De az közben jött egy hurrikáta a föld alól és eltemette örökre a földre és a lyuk  lett ott és aztán az űrbe zuhant. Mindenki tudja, hiszen az űrből nem lehet visszatérés hiszen mindenki tudja, hogy az űrből pont azért nincs visszatérés mivel térjünk vissza gondolkozzanak arról pár ideig és aztán megmondják.

De azért jól kezdődik a befejezése, igaz?

És a szalmabálákat az ember aki el akarta vinni úgy találta, mintha egy fakunyhó lomlott össze a föld alól. Jött egy szurikáta és az pedig leomlatta a bácsit és aztán sohase volt visszatérés … tudja megismételve hogy az űrből nincs visszatérés és mindenki tudja megint újra megismételve hogy az emberek akkor nem tudnak élni ha semmit se tudnak enni hazafelé.

Ne menjetek el!

Az közben egy bácsi aki vágatott le fákat, mert levágatnak találta a fákat, de még többi fát nem vágott le, de a hurrikáta jött és az összeset levágta még a bácsit is levágta, de úgy, hogy aztán sohase volt visszatérése két darabból. Egyszer egy bácsi ültetett el növényeket, azok hirtelen eltűntek és a bácsi a semmi ködből is eltűnt.

És a fákat eléggé törten találta mindenki. A törött üveget aztán nem törték el mégjobban. Mert a törött üveg már így is eléggé törött volt. Szegény szívük is eltört, de a szegény szívük kitalált valami jó ötletet mondta ők mondták, hogy semmi se állíthatja meg főleg a vörös bőrt. A vörös bőr nagyon ritka bőr, de még a vörös bőr is ritkább bőr a sima bőrnél.

Anya, adnál nekem egy másik könyvet, ez tök uncsi!

Gyöngyszemek Mincsikétől

Micsike: – Anyuci, mennyi az idő?
Anyuci megmondja. Mondjuk 6 óra, 4 óra, teljesen mindegy.  
Mincsike: – Hát jó, akkor azt még kibírom.

***

- Minerva, ma már nem, majd holnap!
- Nagyon holnap?

Ehhez az első kettőhöz hozzátartozik, hogy mint a legtöbb 4 éves, Minerva sincs tisztában az idővel. Azt tudja, hogy hétfőn jön a dédi, pénteken pedig nem kell az oviban aludnia, de hogy ezek mikor vannak, és mikor van holnap, mikor volt tegnap, azt még nem nagyon tudja. Persze már dolgozunk rajta, de addig is, ami  nem most történik, hanem később, az neki “holnap”, ami pedig sokkal később történik, az a”nagyon holnap”

***

- Mincsike, miért van a földön a rágóspapír?
- Mert nem gondoltam, hogy észreveszed…

***

Amikor melege van és ki szeretne takarózni:
- Anya, kidughatom az egyik részemet?

***

Mincsike: – Ááá, megkarmolt a saját körmöm!

***

- Anya, nevess Te is! – mondta Minerva, amikor éppen a hócipőm volt tele a világgal.
- De most nem tudok nevetni kicsim, mert nincs olyan jó kedvem.
- Jó, akkor mosolyogjál szomorúan! – kérlelt és láss csodát, sikerült.

***

Minerva egyik este mondta az aktuális monológját, amire bevallom sokszor már nem is figyelek, mert se vége, se hossza, de egy aranyosság nagyon kihallatszott:
“nagyjából közepes szinten” Ekkor már bántam, hogy az elejéről lemaradtam, így a szövegkörnyezetet nem ismerhettem meg. Mindenesetre azóta szívesen használom én is.

***

- Mincsike, ne feleselj!
- Én nem feleselek, – mondja olyan igazi “pörölősen”, szinte kiabálva – hanem mondogatok!

***

És amit Martina tuti el fogok mesélni Mincsinek, ha kicsit nagyobb lesz:
- Mincsike, tudod mit jelent az, hogy “I don”t know”.
- Mit jelent?
- Nem tudom.
- Naaa, mondd el!
- Nem tudom!
- Naaa, mondd el! - … és ez még kb. 5x
- Mondom, hogy nem tudom!
- Azt jelenti, hogy nem tudom? – kérdezte végüli a kis drágám, amikor épp közbe akartam avatkoztni.

***

És egy utolsó, amihez egy rajz is tartozik.

“Tessék anya, ezt neked rajzoltam. Ez a te sejted. A te baktériumod. Csak a tiéd kicsit kisebb. De messziről kell nézni, és akkor ez is kicsi.”

Mincsiszáj és egyebek

A cím duplán találó, hiszen többnyire étkezéssel kapcsolatos szösszeneteket hoztam, de a bejegyzés közepétől csapongok is egy kicsit.
Kezdem egy monológgal. Mincsike a fürdőszobában vetkőzik, de mint a lassított felvétel. (Sóhajt.) Fáj a picike pocikám… (Még egyet sóhajt.)  Mitől fájhat? (Elgondolkozik.) Talán, mert sokat dobogott a szívem… (Nem, nem attól.) De annak kell dobognia, hogy éljenek az emberek! (Elmondom hát: most az egyszer tényleg ráfoghatod a nyuszira! Meg kicsit rám, ugyanis nem figyeltem eléggé, hogy mennyi csokit vételezel egyszerre a csokiskosárból.)
Egyébként nálatok is úgy értelmezik a minimanók a “még egyet vehetsz”-et, hogy még egy marékkal?

Sajnos nem mindig vagyok elégedett az evészetével, még szerencse, hogy ez nem látszik rajta. Sokszor könyörögni  kell neki, és ilyenkor szoktam a kamutelefonokat is lebonyolítani. (“Doktor bácsi? Itt a Mincsike anyukája beszél…”)
Általában van kifogása, most a legújabb az, hogy enne ő szívesen, de nem akar kövér lenni. Egy - azóta a családban már szállóigévé vált - párbeszéd:

Apa: – Mincsike éhes vagy?
Mincsike: – Azt korogja a gyomrom, hogy nem!

Tonhal = Tomhal (Erre nincs sztori, csak feljegyeztem, mert aranyos.)

A tejcit sosem szoktam neki hűtőhidegen adni, pár másodpercre mindig beteszem a mikróba. Egyik alkalommal ez elfelejtődött, amire így reagált:
Ki akar megmérgezni hideggel???

A tejről egy ideje mindig az jut eszembe, hogy kb. 3 decivel megkínáltam a notebook-om, meséltem? Jajj, de nagyon rossz élmény volt. Felemeltem, és ömlött belőle a tej. Előző este még én pöröltem Mincsikémmel, hogy a gépem közelében ne igyon, mert mi lesz, ha véletlenül kiborul a pohár… Erre tessék, másnap velem történik meg. Persze akkor is kapkodtam, mint mindig. Általában több dolgot csinálok egyszerre, vagy legalábbis szeretnék. Félbehagyok valamit, mert eszembe jut egy újabb tennivaló, ami fontosabbnak tűnik, elindulok, hogy csináljam, de mire odaérek, elfelejtem, hogy mit akartam. Miközben gondolkodom, eszembe jut egy harmadik dolog, amibe szintén belekezdek és ez így megy szinte egész nap. Tudom, Cavinton, vagy cetli… Ez utóbbival az a baj, hogy hová is tettem??? Remélem kinövöm. Na de mire is akartam kilyukadni? (Jujj ez már olyan nagyis…) Jut eszembe: neten találtam, felirat egy zoknin: “Vigyázat nyugdíjas! Mindent tud, és van ideje elmondani!” Erről meg 79 éves Dédikénk jut eszembe, aki viszonylag friss és aktív, Mincsikének első számú kedvence és akit mi is szeretünk nagyon, de…
Én: (Martinának) – Olyan vagy, mint Apád!
Martina: – Te meg olyan, mint a Dédi!
Erre Mincsike rámnéz, sajnálkozva, együttérzőn, majd megszólal: – Ez  nem volt szép tőle!

Mincsiszáj

Meglepő
”Anyaaaa! Nem kérem a kenyeret, mert morzsa van benne!”

Izgatottan
”Kiesett Mironból a cumi!”

Kávé-cigi szindróma
”Nem hagyom abba a cumizást, mert cumi nélkül nem tudom tekergetni a hajam!”

Amikor csúnyán beszél
- Hú, rohadt hangya! – mondta mérges hangon, mérges pofival. Kitört belőlem a nevetés, bár tudom nem kellett volna, de nem tudtam uralkodni magamon, mert váratlanul ért és mert extra édes volt. – Röhögsz? – kérdezi még mindig mérgesen, én pedig igen röhögtem, egyre jobban. – Megőrülök, ha röhögsz! – folytatta, miközben két kézzel fogta a fejét.

Két halmaz metszete
”Martina egy nagy felnőtt kislány.”

Búcsúzóul jöjjön Miron egyik imádnivaló része:

Papucs???

A téma másfél éve is aktuális volt, most is.

– Mincsike, miért nincs rajtad papucs? – kérdeztem. A válasz azonnal jött:
– Mert ez a feltétele, hogy megnyerjem a papucsnélkül futkosók fesztiválját!

Barbinő

Mincsike is sokat Barbie-zik  (továbbiakban: barbizik) mostanában, mint a többi hasonló korú kislány.
Nem tudom ki, hogyan szokott velük játszani, nálunk nagyjából úgy megy az egész, hogy amit én felöltöztettem, azt ő levetkőzteti. Később megint rá kell adnom valamit, nehogy “megszázzon”, de végül az is lekerül róla, tehát az egész csapat többnyire meztelen.

A játék további részében általában a jobb kézben lévő barbi beszélget a bal kézben lévővel. Hangosan. Legalábbis hangosabban, mint ahogy a vonal túlsó végén beszél hozzám a barátnőm, és annál is hangosabban, ahogy még elviselhető az Apa által nézett hírműsor. Na, de nem is ez a lényeg.

Jöjjön egy kép, utána folytatom:

A fotózás közben elhangzott szöveg:
“Héé, hellószia, ki jön helem csajozni?” – kérdezte az egyik fiú a többitől. (A többi nem látszik a képen.)

Majd picit később, Mincsike ismét megszólalt:
”Légyszi adj egy barbinőt, mert nem érem el!”
Igen, BARBINŐT! Nem babát, nőt.

Számomra nem kérdés, hogy melyik képen látunk babát. Tehát akkor őszintén: teljesen jól látja a dolgokat, ugye?

***

Közben véletlenségből Mincsike ovis barátnőjéről Laráról tudtam meg “titkokat”…
Náluk minden családtagnak, rokonnak, ismerősnek van egy barbi megfelelője, tehát minden barbinak neve. Ezt a képet ma kaptam, ez a mi családunk. :) (Illetve a mi családunk a jövőben.) Édes, ugye? Bár lehet, hogy ha sokat barbiznak majd együtt, akkor csak két kategória lesz nők és pasik. Előre bocsi érte. :)

Az a fránya “V”…

Mincsikém még mindig nem tudja szépen kimondani. Ezt ő is tudja, így ha felhívom rá a figyelmét, mérges lesz. Általában valami más betűvel helyettesíti. Hogy tudatos, vagy csak így sikerül azt nem tudom, szerintem inkább az utóbbi.

Általában “H” lesz helyette, de néhány kivételes esetben más, pl. “B” (barázsló-varázsló, börös-vörös), vagy “M” (témé-tévé).

Van még egy mássalhangzó, ami olykor máshogy hallatszik, mint kellene. Ez az “F”, amit Mincsike “SZ”-nek mond.
A legszebb az, amikor a “V” és az “F” egyaránt előfordul egy szóban (szahonat – favonat)

Gyűjtöttem még néhány példát, csak hogy tudjátok miről beszélek, persze a felsorolás nem teljes…

Hasaló (vasaló), hillany (villany), han (van), hagyok (vagyok), hacsora (vacsora), herseny (verseny), ohi (ovi), hirág (virág), hahazik (havazik), hirslilehes (frankfurtileves), hoha (hova), hicces (vicces), halahol (valahol), szalhéta (szalvéta), szürdök (fürdök), teleszon (telefon), szénykép (fénykép), szog (fog), szésű (fésű), szarkas (farkas), szekete (fekete), szehér (fehér), szúj (fúj)…

Sokszor kijavítjuk - sokszor nem, de biztos hagyok vagyok benne, hogy menni szog fog ez neki, csak kicsit később.

Addig is, ha ebédelünk, és azt játszuk, hogy oviban vagyunk, Mincsike bizony így fogja mondani:

"Jó éthágyat kíhánok! Köszönjük szépen, hiszont kihánnyuk!”

Félreértés, pomping és a titoktartás

Félreértés

Este Éjjel az ágyban:
Mincsike: – Martina!
Anya: – Mincsike! – suttogom - Martina már alszik!
Mincsike: – Jaa! – mondja meglepetten, majd folytatja, ahogy csak kifér a torkán:
- Martinaaaaaa!

Pomping

Andi: – Mivel játszottál ma az oviban?
Mincsike: – Pompingeztem.
Andi: – Pomping?
Mincsike: – Igen! Pomping.
Andi: – Ping-pong, nem?
Mincsike (mérgesen): – Nem jól mondod! Pomping!
Hogy tényleg ping-pongozott-e az oviban azt nem tudom. Azt sem, hogy van-e egyáltalán ping-pong az oviban. Azt viszont igen, hogy tutira erre gondolt, mert később elmagyarázta, hogy a pici labdához van ütő és az a pomping.

Titoktartás

Mincsikém keresztszüleivel sajnos idén is korábban kellett Mikulásoznunk és Karácsonyoznunk. Sőt, ha jobban belegondolok, a múlt heti gyros-party – jelzem tudok mást is főzni, de amikor ez olyan finom – egyúttal előszilveszter is, Martina szüli-névnap, Miron szülinap és Nőnap is volt egyben… (Nem hagytam ki semmit?) Na de a lényeg most nem is ez. Becsomagoltam az ajándékokat, persze Mincsike is látta. Amikor megjöttek a vendégek, Mincsikém szinte azonnal ezzel indított:
- Anya csomagolt nektek ajándékot! Egy könyvet és egy társasjátékot!
(De tanultam az esetből, úgyhogy Martina nem érdemes faggatnod!)

Barbapapa

Az én korosztályom talán emlékszik még Barbapapára… Egy ideje az egyik üzletben felfigyeltem rá, hogy nem csak az agyonunt macsek díszíti a gyerekruhákat, hanem a Barbacsalád tagjai is. Hiába kerestem a neten, nem találtam magyar nyelvű mesét, hogy Mincsikének megmutathassam. Ha bárkinek birtokában van, vagy csak tud egy jó lelőhelyet, légyszi mindenképpen ossza meg velem!
Mincsikém ebben az üzletben beleszeretett egy pizsibe. Előfordul nála ilyen. Legutóbb pont ugyanitt jártunk ugyanígy, amikor egy tüllszoknyás csodával kellett a pénztárhoz mennünk. Akkor kicsit visszafogottabb volt, mint most. Most ugyanis határozottan, ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő ezt bizony AKARJA.
Oké, végülis nekem is tetszett, bár nem pont az, hanem egy ugyanolyan, de világosabb színű. Lehetetlenség volt le, illetve rábeszélni. Leakasztotta a neki tetszőt, és fél órán keresztül hurcolta utánam, amíg én nézelődtem. Egy idő után ráeszmélt, hogy neki ez annyira tetszik, hogy vehetnénk akár kettőt is, és akkor egy ideig két egyformával követett. 
A legaranyosabb mégis akkor volt, amikor meglátta, hogy egy kislány közeledik felé. Odarohant hozzám, majd izgatottan ezt mondta:
- Nem fogom engedni, hogy ez a kislány elvegye tőlem! :)
Persze én nem láttam ilyen szándékot a kislányon, de igaza van Mincsinek, sose lehet tudni…
Ez az a pizsi:

Perölin, Májköri és Sziszari

Mincsikém ezeket a neveket adta a babáinak.
Gondoltam egy bejegyzést megérdemel. Májköri fiú, a másik kettő lány… Úgy tudom, egyelőre egyik sem anyakönyvezhető Magyarországon. :)

Köszönjük szépen a sok ránkgondolást, Mincsike sokkal jobban van, hétfőn már megy oviba is.
Ezen a képen éppen az ovis fényképezésre indultunk… Tartok tőle, hogy az aznapi képek közül ez sikerült a legjobban.

Életjel és a királynő története…

Újra itthon… Valójában már péntek óta, csak nem jutottam idáig.
Először is szeretném megköszönni a sok sms-t, e-mailt, rámgondolást és segítség-felajánlást, nagyon jól esett. Minden rendben van Mironnal is, velem is - túlestem a műtéten, most teljes erővel gyógyulok… 
Azt nem tudom, hogy a köhögéssel és tüsszögéssel járó megfázást ki küldte rám, valószínű ugyanaz, mint aki a hasmenést, de sebaj, rá fogok jönni, és számolunk! (Varratokkal mindhárom tevékenység finoman szólva kellemetlen, de sebaj, ezt az akadály is veszem - csakazértis!)

Mincsikém viszonylag jól viselte, hogy nem voltam itthon, persze az is közrejátszott, hogy voltak lelkes segítőink, akik próbálták maximálisan lefoglalni és elterelni a figyelmét. Martinának Mincsike már megköszönte, méghozzá úgy, hogy este elalvás előtt ezt mondta neki: “Te olyan vagy nekem, mintha az anyukám lennél…” 
A reggeli ébresztés az úgy történt, hogy Martina fülétől 2 centire kiabálta Mincsike: “Martina, nekem most már nagyon hiányzik az anyukám!” De mindezek ellenére tényleg jól viselte. Néha kesergett, hogy nem vagyok itthon, de beletörődött és nem kérdezett semmit.

Martina feljegyzett és elmesélt két aranyos Mincsi-beszólást…

Martina labdázni akart Mincsikével, de ő inkább olvasni szeretett volna.
Mincsike: – Jó, akkor te labdázol én pedig ómasok.
Martina: – De hogy lehet egyedül labdázni?
Mincsike: – Hát… használd a képzelőerődet!

Ehhez van egy videóm is… Bár nem ekkor készült, de nagyon idevág…

A másik Mincsiszáj:
Mincsike meg akarta szólítani Martinát:
- Dédi… vagy Mama… vagy… nem tudom én ezeket a neheket!

Végül köszöntöm 36. rendszeres olvasómat, és Nikit is, mert azt hiszem ez elmaradt… Remélem jól fogjátok itt érezni magatokat és gyakran visszajöttök!

 

Mincsiszáj

Egy kis vidámság az előző rossz hír után – mert nagyon önző dolog lenne tőlem,  ha megtartanám magamnak és csak én nevetnék rajta.

A délelőttöt gyakorlatilag teljes egészében a laborban töltöttem, mint a nap hőse, aki úgy itta a glükóz-koktélt, mint jobb időkben a pina coladat. Mire hazaértem, szinte mehettem is Mincsiért, tehát főzésre idő nem jutott.
Mincsikém ugyan kap ebédet az oviban, de megenni nem szokta, így nem csoda, ha farkaséhesen hozom haza. Ma ugyan evett levest, de mi az a leves… Tehát a lényeg, hogy kaja kellett, de villámgyorsan. Ilyenkor vagy csirkepöri van, vagy pizzát rendelünk, vagy előkotrom a szekrény mélyéből a maggifixeket. Pizzát tegnap ettünk, a csirkehús fagyos volt, maradt a carbonara spagetti. Tettem bele egy kis zöldborsót is, így gazdagabb lett és nagyon finom.

Mincsikének megmutattam, majd megkérdeztem, hogy csak csupasz tésztát kér, vagy tésztát sajttal, esetleg tehetek rá a szószból is? Ahogy sejtettem, csupasz tésztát kért.
Nekiállt enni, majd miután dugig lett vele, erősen gesztikulálva megszólalt:
”Ezt nevezed te ebédnek???”

Ez az én saram…

Mincsike: – Anya! Én is elmegyek az X-Faktorba… de nagyon fogtok hiányozni!

Hajrá Non Stop!!!

Mincsiszáj és egyebek…

Sajnos az ovit még mindig kerüljük, de talán jövő héten már tudom vinni. Jelenleg 7 ovistárs pöttyös, nem kockáztatunk.

Kicsit tartok tőle, hogy milyen lesz az újrakezdés, de bízom benne, hogy nem nehezebb, mint eddig. Talán addigra már nem lesz sírós ovistárs reggelente, mert a csoport zöme már megszokja az új helyzetet. Az óvónénik pedig teljes erőbedobással tudják majd Mincsikémet segíteni.

Sokat változott egyébként Mincsike, és most nem csak a negatív dolgokat emelném ki, mint korábban.
Nagyon szépen eljátszik egyedül, és ugyan igényli, hogy foglalkozzunk vele, de már egyre többször önállóan is feltalálja magát. Kedves, aranyos, bújós, és ragaszkodó.

Bár az ovikezdéssel egyidejűleg 1-2 hétig visszaszokott a délutáni alvásra, sajnos nem vált be, mert mindig sírva ébredt, és onnantól kezdve nyűgösen telt a nap hátralevő része. Este persze nem tudott időben elaludni - 10-ig meg se kíséreltük felvinni, mert teljesen esélytelen volt.

6-kor vacsora, 7-kor fürdés, 8-kor alvás… Ez a legújabb kialakult rend, és ebből nem engedek, hétközben semmi nem zavarhatja meg, pláne amikor ovi van másnap reggel. Olyan aranyos, mert fürdés után még néz egy kis rajzfilmet, majd amikor úgy érzi, hogy elálmosodott jön, és hív: “most már mehetünk aludni”.

Az elalváshoz még mindig kell a hajam és sajnos  cumi is. Ez utóbbi nem akárhogyan. Újabban úgy cumizik, hogy kell hozzá papírzsepi is, lehetőleg több.  Időnként kiveszi a cumit, megtörölgeti, mert ugye nyálas lett…
Másik – szintén ehhez hasonló – új szokása: Egy étkezéshez nem elég egy kanál/villa… Egy idő után cserére szorul, mert “olyan lett”. (pöris, husis, leveses stb…)

Az evésről jutott eszembe…
- Mincsike, kérsz a husihoz uborkát?
- Nem anya. Nem szeretem a…. – gondolkozik – … a keserűséget!
(Ami amúgy savanyúság és szereti, de mindegy.)

És még néhány apróbb Mincsiszáj:

tankoló – benzinkút
meccspálya – focipálya

Dédinek mondta a múltkor:
“Neked olyan csontházas a bőröd.”

Martina kérdezett tőle valamit, amire ez volt a reakció:
”Ne aggódj kisposzám!” És bele is csípett Martina pofiijába. (Azóta se tudom, hogy kitől hallotta és látta ezt, így ráfogtam az óvónénikre és a dadusra.)

Nem Mincsiszáj, de jellemző…
Mincsikémnél a darab, mint mennyiségi egység egyenlő a marékkal. Ha azt mondom neki, hogy még egyet vehetsz, akkor ő azt úgy értelmezi, hogy még egyszer vehet. Rendszerint annyira tele van, hogy már potyog a markából az a bizonyos utolsó “még egy”. Persze, ha már az utolsónál tartunk, nála általában létezik még egy(?), ami ezt követi.

Végezetül egy kép Apa archívumából…
Igen, ő Mincsike, kicsit kócosan -  de esküszöm józanul. A háttérben wc papír darabok. Persze nem szúrtam le érte, inkább lefényképeztem.
Mint ahogy anno Martinával is tettem, amikor egy flakon naptejet kent magára…
 
Vagy amikor a fehér falra szörnyecskéket rajzolt..

És ezt a pillanatot is sikerült elcsípnem:
 
Na tényleg az utolsó  – Mincsike és a hacci virág…

Póni, gyurma, dánkesőn

Jajj, hogy megint nehogy elkiabáljam….
Úgy néz ki, hogy lassan, de biztosan lélekben is ovis lesz Mincsikém. Mesélek…

Pénteken gondoltunk egy merészet, és úgy döntöttünk, hogy az egyik rémséget pónit is elküldjük oviba Mincsikével. Benne volt a pakliban, hogy rosszul sül el a dolog és az is, hogy szúrós szemekkel fogadnak majd az óvónénik délben, mivel Starsong bizony “énekel”, de szerencsére semmi gond nem volt, sőt… (Óvónénik előtt egyébként így utólag is le a kalappal és ezer köszönet, hogy elviselték… ööö akarom mondani elviselik… mert ugye azóta is visszük.) Póni azért kellett, mert reméltem, hogy így nem lesz olyan magányos és egy szelet az otthonból megnyugtatja majd. Azt hiszem így lett. Ezen a napon mondta először az óvónéni átadás-átvételnél, hogy “alakulgat”. Imádom a pónikat, mondtam már? Hétvégén a kezdeti sikereken felbuzdulva egyébként 4-re bővítettük Mincsike pónicsaládjának létszámát, ki se bírtam volna… (Pónikról korábban már írtam, itt és itt, csak hogy az is értse, aki nem követi a blogot kezdetektől.)

Tegnap, amikor mentem Mincsikéért, már láttam, hogy valami történt, mert a cserefelső volt rajta, a másik a radiátoron száradt. Kezet mosott a drágám, és könyékig vizes lett. Milyen jó, hogy észrevették az óvónénik… Amikor öltöztettem, felhúzta a nadrágját és mutatta mindkét térdén a horzsolást. Esett egyet az udvaron, de azt mondta, hogy nem sírt.
Az első mondtatot majdnem elfelejtettem, amivel fogadott: “Jó volt itt lenni!” Kérés, kérdés nélkül, teljesen magától: "Jó volt itt lenni!” Egész délután vigyorogtam, olyan boldog voltam ettől. Véééégre!

Estére még egy meglepetést tartogatott Mincsikém. Ugye az a megszokott, ha folyamatosan beszél, be nem áll a szája. Így történt ez tegnap is, de valami nem stimmelt mégsem. Én, az anyja sem értettem a szavát. Hiába, angolt és spanyolt tanultam a gimiben, Mincsike pedig olyanokat mondott, hogy kinder és dánkesőn. :) Szegénykémnek szerintem azonnal kiment az álom a szeméből, akkora örömujjongást csaptam. Az emeletről telefonáltam Apának, aki a földszinten volt a dolgozó szobájában, hogy “Apaa, németül beszél a lányod!” (Jó, oké, belátom, hogy nem mindig vagyok komplett.)

Ma reggel, amikor kiszálltunk az ovi előtt az autóból, Mincsike rámnézett szomorú szemekkel és ezt mondta: “Nagyon szogsz hiányozni az óhodában.” Megöleltem, és elmagyaráztam neki, hogy ha megette az ebédet, már ott is leszek érte. Semmi gond nem volt, simán bement ezek után. Én itthon még rágódtam ezen a mondaton egy darabig, és ismét rá kellett jönnöm, hogy ez a kislány egy igazi csoda… Annyira okos. Nem sír, nem hisztizik. Bár rossz neki, hogy otthagyom, hiányozni fogok neki, de beletörődik. Imádnivaló, nem?

Ez pedig az első ovis alkotása. Alma és sárgarépa. :) És tudjátok mit mondott, amikor kezembe vettem?
”Neked csináltam, hogy boldogabb legyél, amikor tüsszögsz és szújod az orrod. Tedd oda a téméhöz*.” (elég durva allergiás időszakon vagyok túl) Hát nem imádnivaló? Vagy már kérdeztem?

Hogy az örömöm teljes legyen, az óvónéni azt mondta ma, hogy az udvaron sokat mesélt Mincsike.
Próbáltam délután faggatni, hogy miről, de azt mondta, hogy “eszelejtette”. Azt állítólag nem mesélte, hogy lesz kistestvére, így megnyugodtam, hogy egyelőre a kuki-kérdés nem került elő…

*téméhöz-tévéhez
szejemön-fejemen
asztalnél-asztalnál
Több nincs, de ezt a hármat rendszeresen így mondja, hiába javítjuk.

Mincsiszáj…

…mert már régen volt.

Martina biciklizni indult. Mincsike így búcsúzott tőle:
- Aztán kerüld ki az autókat és jól nézzél szét!
(Hozzá kell tennem, hogy ezek saját intelmei, nem minket ismételt. – Ehhez pedig hozzá kell tennem, hogy nem azért, mert mi nem féltjük Martinát, de én spec. részemről egy vigyázz magaddal el szoktam intézni, mert bízom benne és ismerem.)

***

Banánt majszolt:
- Jóízű ez a banán. Ez epres?

***

Martina: – Te miért vagy ilyen aranyos?
Mincsike: – Azért, hogy szeressenek anyáék!

***

Még mindig előfordul, hogy mond valamit, és nem értjük. De az is lehet, hogy értjük, csak nem reagálunk azonnal. Mincsikére pedig nem jellemző a türelem. Először így reagál:
- Süket hagy? – majd így:
- Te nem érted a szahakat?

***

- Kekakíni! – kiabál, és rohan. Én utána. Ráül a bilire. Pisil. Pár perc múlva:
- Kekakíni! – kiabál, és rohan. Én utána. Ráül a bilire. Eredmény semmi. Pár perc múlva:
- Kekakíni! – stb… Úgy ötödikre megunom, és kicsúszik:
- Minek járunk ennyit vécére? – Mincsikének kikerekednek a szemei, és döbbent hangon megszólal:
- De ez nem hécééé! Ez bili!
És végülis igaza van. :)

***

Az ugye ismerős, amikor megy a reklám a tévében a rajzfilmek között, és a folyamatosan ezt hallani:
- Ilyet akarok! – vagy:
- Anya, gyere gyorsan, nézd! – vagy:
- Anya, nekem is lesz ilyenem? – vagy:
- Majd később szerzünk ilyet? - mostanában: 
- Kinek lesz még ilyen?
Erre egyébként egyetlen helyes válasz létezik, mégpedig:
- Neked kicsikém!
Néha, nagyritkán, más csatornára is át tudunk mostanában kapcsolni, és persze ott is van reklám.
Mincsike pedig nagyon jószívű és kedves.
Borotvareklám…
- Majd anyukának is lesz ilyen borotválása a hóna alatt!
Mosóporreklám…
- Majd neked is szerzünk ilyet!
Stb, stb… És persze mindezt kedves, vígasztaló hangon, mert magából indul ki.

***

Főz. Műanyag konyhában, műanyag edényekben, műanyag kajákat. Én pedig lelkesen kóstolgatom. Van azonban, ami még nekem is sok. A legutóbbi menü, cukros vajaskenyér és vaníliás ketchup volt…
Igazi gasztro-ínyenc. :)

***

Fürdéshez készülődtünk. Martina már átöltözött fürdőruhába, Mincsike még nem.
Martina: – Megyünk pancsolni Mincsike?
Mincsike: – De én még szobaruhában hagyok!!!

Kicsibarbi, lábkönyök és egyebek…

Mindenkitől ezer bocsi, aki eddig hiába várta tőlünk az életjelet. Be fogom pótolni az e-mail adósságaimat, írok majd hozzászólásokat is mások blogjához, és újra elérhető leszek a csevegőkön is majd… majd nemsokára. Minden rendben van, csak melegem van és tüsszögök, hogy az alkotói válságot ne is említsem. De írhatnám azt is, hogy jelenleg itthon nyaralunk - sokat pihenünk, fürdünk, játszunk, jó nekünk.

Mincsike mostanában sokat barbizik. No ne arra gondoljatok, hogy az itthon fellelhető több tucatnyi Mattel termékkel játszik, neeem…
Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak megszólalt, hogy “anya/anyuci/anyucikám te olyan vagy, mint egy barbi!” Természetesen azonnal elismételtettem vele még vagy 83-szor úgy, hogy Apa is hallja. (Hát nem csodálatos, hogy ő ilyen szépnek lát?)  Később bővültek a szerepek. Mincsike lett a kicsibarbi, Apa az apabarbi, Dédi az öregbarbi és így tovább – azóta is minden nap.
Még néhány aranyosság Mincsitől, amit még eddig nem írtam:

Megelőztünk egy autót. Mincsike boldogan felkiáltott:
- Legyőztük az autót!

***

Néha összekeveri az igekötőket és bár a kezdetektől hibátlanul ragozott, mostanában előfordulnak érdekes újítások. Most ugye jöhetnének erre a példák, de nem írtam fel, mert biztos voltam benne, hogy álmomból riasztva is kapásból fel tudok sorolni minimum 10-et jegyzetek nélkül is. Nem így van. Egy jut eszembe hirtelen…
A lányoknak van egy majdnem egyforma nadrágjuk.
Martina felvette a sajátját, Mincsike meglátta és felkiáltott mérgesen:
- Hé! Az én nadrágomat cserélted föl!!!?

Igen, így, hogy “hé”… Mostanában gyakran előfordul, hogy így kezdi a mondókáját, nem túl bájos, és nem túl nőcis, de vicces.

***

Kimondott gondolatok a vasárnapi ebédnél:
- Anya egy golyó… Szép kerek feje van.

***

Végezetül az új kedvencem.
Lustiztunk kicsit hármasban. Mincsike egyszer csak kiakadt, mert útban volt neki Martina térde.
- Jajj Martinaaa! Nem férek el… Vidd innen a lábad könyökét!

Mincsiszáj és szülinap

Nem túl változatos az utóbbi pár bejegyzésem. Kezdtem a bibikkel, majd jött a megfázás… A mostani poszt első fele szintén egy bibivel kapcsolatos. Hiába, mondtam én, hogy szezonja van…

Mincsike nagyon kesergett, mert felfedezett magán egy pár mm-es bibit. Egyszer csak megszólalt:
- Majd jön az Andi és a Peti, és azt fogják mondani: Jajj szegény Mincsike, mutasd csak, majd én megpuszilom!

És még egy -  más témában, de ugyanabban a stílusban:

Felöltöztettem Mincsikét egy új ruhába. Nagyon tetszett magának, el se mozdult a tükörtől. Egyszer csak megszólalt:
- Majd jön a Dédi, és azt fogja mondani, hogy: Jajj, de milyen szép vagy Mincsike!

A dőlt betűs részél mindkét esetben elváltoztatta a hangját, eljátszotta a szerepet. :)

Köszönjük szépen mindenkinek az érdeklődést, Mincsike sokkal jobban van! Én annyira nem, de majd kialakul…

Ma van Apa szülinapja. Nem vettem ajándékot, nem főztem finomat és még puszit se adtam. (Ez utóbbit azért, hogy ne adjam tovább a bacit.) Nagyon bánt, de annyira pocsékul éreztem magam egész nap… Apa, jelöljünk ki egy esőnapot jó???

Szeretlek és Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!!!

Valamit akarok!!!

Elegem van ebből az esős időből. Hideg van és sötét.
Mincsike nyűgös. Egész nap csak nyafog, hisztizik, vagy eszik. Olykor párhuzamosan csinálja ezeket.

A leggyakrabban ezt a mondatot hallani tőle: “Valamit akarok!”. Ilyenkor próbálok a gondolataiban olvasni, de többnyire kudarcot vallok. “Nem erre gondoltam” – a válasz, ha adok neki “valamit”. Hogy mi az a "valami”, amit szeretne, az legritkább esetben derül csak ki. Néha mázlim van, és kapok egy kis segítséget, mert hozzáteszi: “találd ki mit!” (Köszi!!!)

Pár napja együtt voltunk bevásárolni. Itthon, miután elpakoltam mindent a helyére, megjelent Mincsike, és kért “valamit”.
- Mi az a valami, amit szeretnél? – kérdeztem tőle.
- Valami, amit a boltban vettünk.
Elővettem csokit, pudingot, joghurtot, ropit, pogácsát, de egyik sem felelt meg neki.
- Valami gömbölyűt, amit a boltban vettünk!
Gömbölyű, gömbölyű… Keresgéltem, találgattam, majd Apa kisegített:
- Kindertojás! Azt add oda neki!
Odaadtam. Illetve odaadtam volna, ha megfogja, nem pedig seggre vágja magát a hisztitől.
- Nem erre gondoltam! Ez háromszögletű! Én gömbölyűt akarok!!!

Na itt adtam fel, mert elveszítettem az egyetlen támpontot, ami a “valami” alakjára vonatkozott. Ha Mincsikémnek a tojás az háromszögletű, akkor milyen alakú “valamit” keressek, ami számára gömbölyű??? A színére ezek után rá se mertem kérdezni.

Mincsi a szerény…

Apuka: – Majd hétvégén elmegyünk egy játékboltba és választhatsz magadnak valami szép játékot. Milyen játékot szeretnél?
Mincsike: – Én nem szeretnék játékot. Inkább egy szép nadrágot szeretnék!*

Szegény kislány, sajnáljátok Ti is ugye? :)

*Na jó, némi valóságalapja van a panaszának. A 98-as nadrágok derékban túl szűkek, vagy össze se érnek, és a száruk rövid. A 104-es derékban jó, de nagyon hosszú még a szára. De ettől még VAN nadrágja.
Legyen már jóidő, hogy ezt a két méret közötti időszakot átvészeljük rövidnaciban!