2012. március 15., csütörtök

Spórolni így is lehet…

Tescos vásárlás, valamikor mostanában...
Ami jár az jár alapon, na meg a hidegre való tekintettel, amikor az apróságok is velünk vannak igyekszünk kihasználni a kedves multi gesztust és a kisgyerekes parkolóba törekszünk. Leggyakrabban hiába, mert mindig vannak nálunk kisgyerekesebbek. Ezúttal sem sikerült, mert egy nő Audival megelőzött. (Azt megfigyeltétek egyébként, hogy ezzel a márkával mindig csak a baj van? Na nem motorikusan, hanem vezetéskultúrailag.) Gyerekek száma nulla, gyerekülések száma is pont annyi. Lehet, hogy késik a mensije és már ezért azt gondolta, hogy ő jogosan foglalta el azt a helyet, de szerintem csak egyszerűen pofátlan volt. Jó, mindegy kettővel mellette meg tudtunk állni egy "sima" helyen semmi gond.
Tesco bejárat, az első fotocellás ajtón túl, biztonsági őrtől innen... Bőséges pénznyelő választék: Italautomaták, helikopter, és valami kutyaforma mosógéphanggal. 1,5 perc 100 Ft, igazán baráti, nincs ezzel semmi baj. Mincsi nem akar beleülni, Mincsi mást akar, és nagyon határozott.
Vannak ugye a bóvlis automaták, nem jut eszembe jobb szó, biztos tudjátok mire gondolok. Kinézte az egyiket és oda húz de nagyon. Jó majd kifelé választhatsz valamit ha lesz apropónk! - Húzom ellenkező irányba és eszembe jut, hogy ide most mennyire nem passzol az “aki időt nyer, az csatát nyer” mondás.
A vásárlásra most nem térnek ki nagyon. Persze minden drágább volt mint legutóbb, de ezt már kezdjük megszokni.
Többnyire élelmiszereket vettünk, meg egy szép piros kést. (Adhatnák az ilyet szettben sebtapasszal, mert még annál is élesebb volt mint gondoltam.).
Bevásároltunk, a kijárathoz közeledve Mincsi az aprót kérte. Hát persze… Bóvliautomaták...
A "mi" Tesconkban ebből 3 fajta van.
1. Be kell helyezni 100 Ft-ot,  izomból eltekerni a gombot és véletlenszerűen kidob valami szarságot, mondjuk egy gumilabdát, ami a parkolóban pattog egy darabig majd legtöbbször szem elől tévesztjük.
2. Plüsskiadó automata, de csak a neve ez, ugyanis ez a szerkezet szerintem nem adott ki még soha semmit az idegesítő hangokon kívül. Persze ezt hiába magyarázom egy majdnem 5 évesnek és azt is, hogy az a kar amit ő gombokkal irányíthat 1 percig, az olyan gyenge, hogy egy pillecukrot se tudna megtartani, nem még egy plüsskacsát.
3. A legkorrektebb, viszont a legdrágább is egyben, és persze, hogy Mincsinek ez kellett. Plexi mögött látszik a választék, azt kapod amit választasz, minden játék alatt pénzbedobási lehetőség. A mi esetünkben ez 2x200 Ft-ot jelentett, mert Mincsi egy karórába szeretett bele. Biztos Kicsim? Biztos. Nagyszerű! Gondolkodás nélkul tudok otthon hármat,  ami működőképes és ezerszer különb ennél, de nem baj.
És most jön a sztori, amit kötelező vizualizálni is.

Dobnám be az első kétszázast, de nem megy. Nem fért be! Persze, hogy nem, mert valami nagyon okos 100-as érmét dobott be a 2x200 Ft-os felirat alatti lyukba és az a 100-as az se ki, se be, ottragadt félúton.
Apa mondja, hogy a mellette lévő lyukban ugyanez a helyzet. Igen akkor ezt valahogy meg kéne mondani Mincsikének. Várjunk, ne mondjuk meg, kipiszkáljuk valahogy. Kulccsal esélytelen, az olló a másik táskámban maradt. Mi van meg nálam? Iratok, pzs, cumi, pénztárca, toll ez az! Jordi Labanda, eléggé kedvelem és vigyázni kéne rá, mert Martina azt se tudja, hogy lenyúltam, de legyünk pozitívak, még mindig jobb, mintha Apa Montblanca lenne nálam. Piszkálom, de nem megy, túl vastag a toll. Na most van itt az idő, hogy meg kell mondani Mincsinek. Illetve nem kell, mert felmérte a helyzetet és potyognak a könnyei. Oké, még egy próba nehogy már szomorú legyen az én kislányom. Apa takarj - mert ne felejtsük el a biztonsági őr és a vevőszolgálati pult közelségéből adódhatnak kellemetlenségek.
Szétkaptam a tollat, és a betéttel küzdöttem. Tisztára olyan feeling volt, mintha az egészet fel akarnám törni. Legalábbis gondolom, hogy az ilyen lehet. Éééés nagy sokára sikerült! Kijött  a 100-as! Bedobhattuk a 2x200-at az órára. Mincsike boldog  és nem utolsósorban még az én renomém is nőtt egy kicsit, legalábbis a lányom szemében.
Mehetünk?
Igen! Vagyis… Állj vissza egy kicsit! Hallod Apa? Állj vissza egy kicsit!  
Csak azért, 
- hogy a következő kisgyerek ne sírjon,
- hogy a bóvliautomatás ne bosszankodjon, hogy semmi haszon, mert beragadt a 100-as,
- mert az óra 200 Ft-nál nem  ért többet,
- mert néha kell egy kis sikerélmény… Szóval csak ezért szedtem ki a másik 100-ast is.