2010. január 31., vasárnap

Bogádi vidi

Egy korábbi videót feltöltöttem, lejátszottam, majd felhívta a figyelmemet a Youtube, hogy választhatok: megnézem újra, vagy nézek valami hasonlót.
A hasonlók között bukkantam erre – nem is mondtad Vicus -, és igen megörültem, mert sajnos nekem ez elveszett a gépemről.

2008-ban készült, az 1 éves szülinapon innen, és néhány száz km-en túl Bogádon, Vicuséknál. 
Nagyon jó emlékezni arra a napra.

1 évvel később nálunk találkoztunk újra.
IMG_0840kicsi[3] Idén mikor és hol???

Jégcsap

IMG_3805

Mentovics Éva 
Tél van 
Jégcsapok csüngnek,
lógnak a fákon.
Zúzmara csillog
hűs téli tájon.
Jéghideg szél fúj,
járja a tájat,
megropogtatva
bokrokat, fákat.
Felhőkből friss hó
szálldos a tájra,
hófehér lett már
mindenki háza.


Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha Martina nem vitt volna magával fotómasinát, amikor este ment ki kutyát/cicát etetni. Köszi.

2010. január 30., szombat

Videók

Feltöltöttem még egy videót, mert Anyukám azt mondta, hogy az előző felháborítóan rövid.

Na jó, legyen még egy. :)
(Az első pár másodpercét egy másikból vágtam le, mert oda vagyok érte, ahogy kérdezi: játszadozunk?)

Interjú Mincsikével

A hóhelyzet fokozódott…

Piros riasztás a hó miatt….
Rászakadt a hó Budapestre…
Káosz az utakon…
Extrém behavazás…
Ferihegy leállt, a vonatok késnek…
Balesetek, nehézkes közlekedés…
Egyre több gondot okoz a havazás…

Ilyeneket olvasni ma a különböző hírportálokon. Azt nem írják sehol, hogy milyen gyönyörű nagy pelyhekben hullott a hó egész délelőtt és ugyan már nem esik, de a látvány így is elképesztő.  Azt se írják, hogy szép enyhe idő van, vagy hogy szánkózni, hógolyózni csudajó.
Na jó, tudom én könnyen beszélek. Nem terveztünk halaszthatatlan autós programot mára, és a hólapátolást is megcsinálja más, így belátom könnyebb a dolog jó oldalát nézni.
Az ablakból így láttam délelőtt:
IMG_3848IMG_3849

Ezt pedig már a délutáni sétánk során fényképeztem. Szánkódomb a Gerecse lábánál és egy szép utcakép: 
IMG_3891IMG_3896 
IMG_3890 Persze a lányokról is mutatok néhányat:
IMG_3882IMG_3909
IMG_3902IMG_3920
IMG_3907 IMG_3927
IMG_3932IMG_3934 Végezetül egy videó arról, ahogy küzd Mincsike, hogy feljusson a dombra:

2010. január 27., szerda

Minerva mondta…

Korábban már meséltem, hogy ha valamit elront, tönkretesz, leönt, eltör, stb… azt igyekszik eldugni, hogy ne vegyük észre.  A helyzet azóta csak rosszabb lett…

Sárgarépát hámoztam, és egy picike darab leesett a földre. Persze Mincsike észrevette.
- Ajuka! Leejtetted? – kérdezte mérgesen
- Igen, majd ha végeztem, felveszem.
Gondolkodott egy darabig, majd boldogan, kiabálva hozakodott elő a megoldással:
- Ráteszem a lábam, jó?
És rátette. És már nem is látszott a répadarab.

***

Az újságját nézegette, én szokás szerint a konyhában matattam. Egyszer csak jön hozzám:
- Aja, én nem csináltam semmit!
Hoppá! Ennek jobb, hamar a végére járni, úgyhogy követtem a nappaliba. Mincsike izgatott volt, és a kanapé alján a rést igyekezett takarni pici testével, nehogy bekukkantsak, közben ártatlanul nézett.
- Mit csináltál Kicsikém?
- Soha nem fogod megtudni! – hangzott a válasz.
A Micimackós újság közepéről kitépte a posztert és azt dugta be a kanapé alá, hogy ne vegyem észre. Amikor mégis észrevettem, és kivettem, nagyon meglepődött, hogy ez hogy került oda. Nem szidtam le, csak megkérdeztem:
- Ezzel mi történt, ki tépte ki az újságból?
- Nem tudom.
- Mincsike volt?
- Neeeem. A … Martina!

Hát persze. :) A Dédi pedig pizzát rág, azt mondtam? Megtaláltam a műanyag pizzáját Mincsinek, aminek az egyik csücske totál szét volt rágva.
- Mincsike, ezt ki rágta meg?
- Nem tudom. Szerintem a dédi.
Majd elővett még egy tucatnyi műanyag kaját, amivel szintén ez történt, és panaszos arccal mutatta, hogy azokat is megrágta.
Apára is volt panasz, mert tönkretett valamit, de most nem ugrik be, hogy mi volt az. Szép kis család, ugye?

***

Majdnem minden reggel erre a kérdésre ébredek:
- Ajuka, fölkelt a nap?
Majdnem minden reggel azt mondom, hogy még nem, de hiába…

***

Rajzoltunk.
- Aja, most kutyát rajzolj! – kérte, miután végeztem a cicával.
- Azt csak Apa tud Kicsim. – mondtam remélve, hogy felszabadulok.
- Apa, léccilécci rajzolj kutyát!
Apa fogta a ceruzát és rajzolt. Amikor elkészült, Mincsike elég furcsán méregette:
- Apa, ez miii?
- Kutya!
- Ez nem kutya! Ez … ez szőnyeteg!

***

A kedvencem, amitől ellágyulok és belezsibbad a szám a sok pusziba, amit adok érte nap, mint nap:
- Úgy szeretlek Mincsike! – mondom párás szemekkel naponta úgy 100x, amikor rácsodálkozok, hogy milyen szép, okos, ügyes, stb... Erre ő kedvesen visszamosolyog és ezt mondja:
- Téged is! – majd megölel és szorít, nagyon szorít.

***

Ma odajött hozzám, és csak úgy spontán minden előzmény és következmény nélkül megszólalt:
- Aja, nekem megáll az eszem!
Látszott rajta, hogy nem igazán tudja, hogy mit jelent, csak megtanulta, mert tetszik neki. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Anyósom volt ma itt, és ő szokta ezt mondani, főleg akkor, amikor Mincsikétől el van ragadtatva – tehát nagyon gyakran.)

***

Na még egy utolsó.
Mincsike papucs nélkül mászkált.
- Mincsike, hol van a papucsod?
Megáll, nézi a lábát, majd megszólal:
- Nem tudom! Biztos elcsavargott!

2010. január 26., kedd

Kinek van ma szülinapja?

Martina meghívta néhány barátnőjét egy kis szülinapozós, gyrosevős, tortaelfújós, szánkózós, szalmabálán ugrálós, wiizős vasárnap délutánra. Erről még nem is meséltem.
IMG_3698Képeket ne várjatok, csak ezt az egyet tudom mutatni, mert amint a kezembe vettem a fényképezőgépet, a 6 lány 6 felé futott.
Az eredeti terv az volt, hogy én majd Minervát lefoglalom az emeleten, hogy a csajok nyugodtan birtokba vehessék az alsó szintet. Na ez nem jött így össze, ugyanis Minicsike ezt az egészet úgy értelmezte, hogy a lányok azért jöttek, hogy vele játszanak, és nem volt hajlandó elmozdulni mellőlük. Nem erőltettem, mert úgy vettem észre, hogy a lányoknak sincs ellenére a dolog. Kézről kézre járt Mincsi, hol az egyik lány ölében ült, hol a másikban. Mindig volt valaki, aki játszott vele, de legtöbbször mindannyian.

Hatalmas sírással nyugtázta Mincsikém, amikor az utolsó kislány is elment, hogy ennek a jónak is vége lett. “Máskor is eljönnek a lányok?” – kérdezte bólogatva. Lányok, máskor is eljöttök, ugye?

Ez a szülinap egyébként egy komoly testvéri vitára adott okot, amit azóta sem sikerült tisztázni.
Kinek is van ma szülinapja… Mincsike szerint “Mincikének”. És a torta is az övé. Na meg ajándék is neki jár. Egy darabig próbálkoztunk, aztán ráhagytuk, mert reménytelennek találtuk, hogy meggyőzzük. Mi tudjuk, Ti is, és ezúton köszönjük a sok jókívánságot!
IMG_3723

13 éve…

Tudjátok, hogy mit csináltam 13 éve?
Szültem egy gyönyörű kisbabát és olyan boldog voltam, mint azt megelőzően soha.
IMG_9808ff kicsi 
M a r t i n á n a k…
”Amikor még egész pici voltál, egy puszival jobbá tudtam tenni számodra a világot. Vagy egy kanálnyi orvossággal. Meg tudtam javítani olyasmit is, amin még a puszi sem segíthetett - ragasztóval és szalaggal, tűvel és cérnával, kapcsokkal és madzagokkal. (...)
A felnőttdolgok meghaladják a képességeimet. Azt kívánom, bárcsak lenne olyan varázserőm, amivel helyre tehetném az ilyesmit is. De nem tehetek mást, mint hogy itt vagyok. Mindig itt leszek.”
                                                                                    (Pam Brown)

2010. január 23., szombat

Mincsit értelmező szótár

IMG_3513

Mincsike amint reggel kipattan a szeme megszólal – olykor még álmában is – és elalvásig nyomja folyamatosan. Tényleg folyamatosan. Ezért kicsit megváltoztak a tévénézési szokásaink is. (A mik???)Vagy rajzfilm megy a tévében, és azért nem tudunk mást nézni, vagy aljas módon átkapcsoljuk másik csatornára, de mivel azt úgyse halljuk Minervától, így előbb-utóbb visszakapcsoljuk a rajzfilmre. (Tartok is tőle, hogy a Jim Jam logó beleég a tévébe…)

Imádom, ahogy csacsog, egyre tisztábban, egyre választékosabban. Azonban pontosan ezért, egyre kevesebb jó beszólást tudok eltenni emlékbe.

Van néhány szó, amit nem jól mond, vagy nem jól használ. Tudom, az lenne a kötelességem, hogy minden esetben kijavítsam, elmagyarázzam, hogy is van helyesen… de amikor olyan édesen mondja a maga módján… 

Összegyűjtöttem néhány ilyet…

böket – bök (általában a ruhái, általában elalvásnál)
csukaszok – csuklok
témé, téméhöz – tévé, tévéhez
szőjemetes – félelmetes
hakacsa – halacska (tartok tőle ezt már jól mondja)
szúj – fúj
dósan – gyorsan
ómasok – olvasok
cussá, cutok – fussál, futok
mumikám – nunikám
Mijema, Mincike – a nevét így mondja
cimacs - szivacs
innike, ike – innivaló
kupakája – kupakja
Miszimakkó - Micimackó

Van még Martina? Apa?

Jut eszembe, Martina… Már csodatisztán kimondja, de mire idáig jutottunk:
Maa, Marta, Martija, Martina. :)

Végezetül, mielőtt még elfelejteném:

Szeretettel köszöntöm új olvasóimat!
Köszönöm, hogy olvastok! :)


2010. január 22., péntek

Hótigris

Tegnap hózott, de egész nap. Gyönyörű volt.
Apa délelőtt elment szánkót venni, mert ugyan van egy, de azon nincs háttámla… Joggal kérdezhetitek, hogy akkor miért nem háttámlát akartunk venni? Mert ez csak most jutott eszembe, és gondolom úgyse kapni. Mint ahogy háttámlás szánkót se nagyon…
Nem tudom pontosan mennyi ideig volt távol Apa, de soknak tűnt. Annyira, hogy már arra gyanítottam, hogy a szánkógyárban várja, amíg legyártják neki egyedi igény szerint. Aztán egyszer csak megjött, kezében egy műanyag izével. Arcán büszkeséget véltem felfedezni, és határtalan örömet, hogy bár nem volt egyszerű, de nem adta fel, és sikerült a 23. üzletben (szakbolt!) venni egy hótigrist. Igen, miután áttanulmányoztam a papírkupacot, amit adtak hozzá, megtudtam, hogy ez a fedőneve. Na jó, valójában snow tiger. De igazából nem is ezt akartam mesélni.

Délután szánkóztunk, Mincsike élvezte – melyik gyerek  nem élvezi. Szép idő volt, nem fújt a szél, kellemes volt a hideg is és hmm, nagy hó…
Képzeljétek el, ahogy elaludt este Mincsike, jött egy hirtelen ötlet, és Martinával elmentünk sétálni. Még mindig szép idő volt, sötét, de a hó világított, csend, és egy emberrel, sőt még egy autóval se találkoztunk. Csúszkáltunk, beszélgettünk, és egyszer csak… hogy is fogalmazzak… Martina kicsit megőrült. Valami csoda folytán, átváltozott kb. 5 évessé, de abból is a rosszcsont fajtává. Fogta magát, és egyszer csak elterült az út jobb oldalán. Majd átfutott balra, vetődött, és már megint feküdt. Ezt a sort folytatta "Z” alakban fél utcányi távon. Vicces volt, jókat nevettem rajta… Egészen addig, amíg egyszer galád módon magával nem rántott. Akkor ugyanis már nem csak simán nevettem, hanem fetrengtem a röhögéstől. Nem túl nagy sztori, de olyan jó volt és vidám, muszáj volt írnom róla. Ma is megyünk???
(Persze mindig ilyenkor jut eszembe, hogy hótaposót kéne venni, de most már biztosan tudom, hogy holnap lesz a napja.)

Mutatok pár képet is, ezek ma készültek hátul, a kertünk mögött. (Ha ráklikkelsz, nagyobb lesz.)
IMG_3627IMG_3611
IMG_3628IMG_3657
IMG_3614Szépen csillogott a hó, ahogy a nap rásütött. Talán ezen látszik picit. És az ég is csodaszép volt, azt se tudtam merre kapkodjam a fejem.

IMG_3670

IMG_3671 
Megmutatom azt is, hogy hol lakunk előlről-hátulról. (Csak hogy a csajok könnyebben idetaláljanak vasárnap, mert itt állítólag buli lesz!!!)
IMG_3677fff IMG_3667
Most pedig jöjjenek a szánkós képek:

IMG_3635
IMG_3599 IMG_3622
Martina megőrült elfáradt. (Na erről beszéltem.)
IMG_3630
IMG_3651

2010. január 20., szerda

Mit rejt a táskám…?

taskakerdes_kRaindroptól kaptam a minap még egy kérdést. Örültem neki, szeretek játszani.
Hogy mit rejt a táskám? (Címkéjét Gigi kedvéért tettem láthatóvá.)

Kézfertőtlenítő, sminkcuccok, egy zacskó ropi, tükör, pénztárca (puszi Gigi), bevásárlókocsi-érme (puszi Sógornőm), körömcsipesz, papírzsepi, tic-tac, 4 tisztasági betét, 3 tasak flector, 1 megkezdett levél algopyrin, sebtapasz, alkoholos szemüvegtörlő, telefonom, kézkrém, kedvenc illatom, toll, mekis kuponok, még egy tic-tac, cumitartó – benne két cumi, kocsikulcs elefánis kulcstartóval (puszi Martina) és Londonos kulcstartóval (puszi Gigi), fésű, iratok, cigi (öngyújtót nem találtam), szappanlapocskák, Domestos törlőkendő (nem nevetni!), két hajgumi Mincsikének, egy hajgumi nekem, egy gomb (fogalmam sincs miről esett le), 2 db csomagolt fogvájó,  még egy cukorka…
Ami nincs a képen, de a táskámban volt, csak kidobtam: 1 használt papírzsebkendő, 1 üres rágóspapír. 
IMG_3573 Akinek a táskájába belekukkantanék: Szilvi, Vicus és Andi.

2010. január 18., hétfő

7 dolog rólam…

Egyik kedves, kedvenc blogtársam, Raindrop megajándékozott egy díjjal, amit nagyon szépen köszönök (irul-pirul).

kreativbloggeraward1

A díj mellé feladatot is kaptam (ezt is nagyon köszönöm), miszerint írjak magamról 7 kevésbé közismert dolgot, amit talán még nem tudnak rólam a többiek…

7 dolog rólam…

  1. Olykor hülyeségeket gyűjtök, és ez még boldoggá is tesz. Most például nagyon cuki manócskákat fedeztem fel Karoson, amiből 3-at haza is hoztam, és alig várom, hogy valahol rátaláljak a 4, 5…38. testvérükre is. De említhetem a facicákat, gyertyákat, angol kosztümös filmeket – kizárólag eredeti DVD-n –, karaoke DVD-ket… jajj a fenébe is, tuti kihagyok valami fontosat, de akkor majd utólag idebiggyesztem.
    Na jó, azt is bevállalom, hogy a kézzel festett kinderfigurákat is én gyűjtöttem, csak Martinára fogtam, hogy ne legyen ciki. De hadd legyen mentségem, hogy már tizenéves koromban kezdtem, és a szeretet valahogy nem múlt el… (Tényleg, nincs véletlenül felesleges Happy Hippo-ja valakinek?)
  2. Póni, és Hercegnő allergiám van. A hideg kiráz, ha meglátok valamit, amit ezek egyike csúfít díszít és az sem érdekel, ha Mincsinek esetleg tetszik. Pónink már van, és sajnos Mincsikém imádja, de az tuti, hogy nem lesz hercegnős ágyneműnk, étkészletünk, labdánk, kifestőnk, szabadidőruhánk, kirakónk, kártyánk…stb.
  3. Nem szívesen adok kölcsön semmit. A könyveimet és a DVD-ket különösen féltem, hiszen már mindkettővel megjártam. Vagy nem került hozzám vissza soha, vagy nem olyan állapotban, mint ahogy szerettem volna. Olykor kivételt teszek persze, mert a helyzet megkívánja és nem tudok nem-et mondani, vagy pedig olyan ember kéri, aki eddig nem okozott csalódást ilyen téren…de inkább maradjunk annyiban, hogy nem szeretek kölcsön adni.
    (Egyébként, ha valami nincs itthon, akkor tuti, hogy éppen arra lenne szükségem, biztos ez is Murphy…)
    Utólagos kiegészítés: Én sem szoktam kölcsönkérni semmit.
  4. Utálom a kék színt. Mindenben kerülöm, egyedül talán a farmer, amin elviselem. (Még Domestost se veszek, ha nincs más, csak a kék színű, és ez igaz minden további használati- vagy dísztárgyra körülöttem.) Mostanában kicsit megengedőbb vagyok ugyan, néhány árnyalatát nem utasítom el, de alapban rühellem. A kék-sárga/narancs kombinációjától pedig egyenesen sikítófrászt kapok.
  5. Képtelen vagyok teljesen leszokni a cigiről. 4 hónapig egyetlen szálat, egyetlen slukkot se szívtam, de mindvégig hiányzott. 4 hónapig minden nap ott bújkált bennem, hogy mégiscsak rá kéne gyújtani, egy szál még nem a világ. Aztán elszívtam egyet. Néhány napig semmit, aztán pár nap múlva még egyet. És ez azóta is tart. Van úgy, hogy egy hétig kibírom, aztán csak becsúszik néhány slukk… Dolgozom rajta, remélem végül én győzök.
  6. Régen – nagyon régen – írtam verseket. Sőt, még egy könyvbe is belevágtam, amit persze nem fejeztem be azóta se, és valószínű már nem is fogok. Festettem is. Az alkotás öröme és vágya mindig kísért. Sajnos szép lassan rájöttem, hogy semmiből sem vagyok nagyon jó, csak átlagos, aki ha eleget foglalkozik a dologgal, akár jó is tud lenni. De nem nagyon jó, nem elég jó.
  7. Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy felkutatom a családom eredetét, összegyűjtöm, rendszerezem az adatokat, és elkészítem a családfákat. Levéltárba jártam, plébánosokkal leveleztem, és bújtam az internetes adatbázisokat.  Nagyon sok kedves ismerőst, támogatót találtam, és nem utolsósorban új családtagokat.
    (Az egyik ágon igazán eredményes volt a kutatásom, az 1700-as évek elejéig sikerült visszavezetnem a családfát.)
    Nem tettem le róla, hogy egyszer még folytassam ezt a nagyon izgalmas és érdekes nyomozást a múltban, de azt hiszem az nem mostanában lesz sajnos.

Ennyi lenne a 7 dolog rólam… Nehéz volt elkezdeni, de abbahagyni is. Most Ti jöttök.
Akinek továbbpasszolnám a díjat és a játékot is:
Edina  és GigiKöszi, ha játszotok, és továbbítjátok majd.

A MenDan-ban voltunk… II.

Újra itthon… Valahogy túl rövid volt ez a hétvége ahhoz, hogy együttérzően bólogassak, ha valaki most azzal jönne, hogy  “ugye, mindenütt jó, de legjobb otthon”…
Martina először mérges volt, hogy a suliból nem hazafelé jövünk. Szerintem attól tartott, hogy az Ikeában kell majd 3 órát bóklásznia egy 2,5 évest vonszolva maga után addig, amíg az anyja meg nem unja a vásárlást.
Gántnál nyomtam a kezébe a GPS-t, majd diktáltam az uticélt. Persze, hogy örült. :)

IMG_0870A szállodában még javában tartott a karácsony, legalábbis, ami a dekorációt illeti. Persze nem bántam, tőlem kitarthatna ez a hangulat az első kerti grillezésig is, sőt azzal is kiegyeznék, ha a húsvéti nyuszi, a mikulással küldené el az ajándékát.
IMG_3541Az étterem bejáratánál még karácsonyfa is volt. Alig tudtam lebeszélni Mincsikét, hogy ne vegye el, és ne bontogassa ki az üres papírdobozokat ajándékokat, amiket alá tettek tett a Jézuska.
Nem fotóztunk most sokat, hiszen voltunk már itt korábban, és valljuk be csak gond a fényképezőgép, pláne a medencetértben.
IMG_3434Mutatom is, ha már megemlítettem. Még mindig szép, és nagyon király!!! Jobb oldalt az a vaskos kövekkel kirakott “oszlop” az egyik lift, ami persze üveges, csak itt oldalról fényképeztem. Nagyon látványos. (Ha figyelmesen nézed, Martinát és Mincsikét is láthatod a képen.)


IMG_3463Ez a medencetér teteje közelről. Nagyon szép élőben. Efölött még van 2 emelet, ahol szobák vannak, csak azért ilyen világos, mert a legtetején is hasonló üvegezés van.

 
IMG_3480Ilyen, így fényből nincs hiány. Van is növény bőven a folyosókon, bár most kicsit viharvertek voltak, de szerintem csak a nagy meleg miatt.

IMG_3481

Nagyon meleg volt az egész hotelben, de hogy a szobánkban és a fürdőszobában mennyire, azt el se tudjátok képzelni. Nagyon. Túlságosan is. Nem volt ám órákig trónolás és újságolvasás, menekültünk ki. De legalább a fürdőköpeny megszáradt 10 perc alatt, és megfázástól sem kellett tartani.
A hotelt csak egyszer hagytuk el, miután megláttuk a minibár árlistáját úgy döntöttünk, hogy átsétálunk a boltba. Ezt leszámítva házon belül töltöttük a hétvégét, szigorúan pihenéssel.
IMG_3450 IMG_3469 IMG_3474

Mincsike nagyon boldog volt és végig nagyon vidám. Kb. óránként kérdezgette, hogy ugye még nem megyünk haza? Bajban is voltam szombat este, hogyan készítsem fel a hazaútra. Azt ugye nem mondhattam, hogy “holnap sajnos haza kell mennünk”, mert abból tuti világraszóló hiszti kerekedett volna. Végül, mintha örömhírt közölnék, kb. ezt mondtam neki: “Ma még nem megyünk ám haza, még egyet itt alszunk, és csak holnap kell hazamennünk." Így megúsztam a sírást és még egy finom öleléssel is megajándékozott, annyira örült.
Sokat fürödtünk és amint látjátok, még Mincsike is kipróbálta az élményelemeket. A vizet sajnos nyalogatta, hiába szóltunk rá. Ha nem a vizet, akkor a vizes úszógumit, vagy a vizes kezét.
IMG_3334Fürdőkádas szobát kaptunk sajnos. Elsőre megörültem neki, de aztán már bántam, hogy nem kértünk másikat.




IMG_3321

Nagyon csúszott. Mondjuk Mincsike ezt kifejezetten élvezte…




IMG_3499 …akárcsak a játszószobát. Igazi gyerekparadicsom, nem csoda, hogy nem akart hazajönni.



IMG_3513 IMG_3526 Nagyon tetszett neki a Mincsi-méretű wc és mosdó is. Bölcsiseknek, ovisoknak ez már megszokott tudom, de ő még nem látott ilyet. (A második képért bocsi, de annyira édes…)
IMG_3519 IMG_3518
Nagyon jókat ettünk – persze többet, mint terveztem, de egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a sok finomságnak. Büférendszerű volt a vacsora is, és én becsülettel végigkóstoltam mindent. Egy számomra ehetetlen étel volt, az a marhahús stroganoff-módra, de ennek valahol örültem is. Eddig ugyanis még nem találkoztam olyannal, ami nekem ne lenne finom, vagy legalábbis ehető.
Szombat este megint lementünk fürdeni de ezúttal csak Martinával, mert Apa vállalta, hogy elaltatja Mincsikét. 9-kor kezdődött a buli, a világítást lekapcsolták, csak diszkófények voltak, és zene, majd jöttek hastáncosok is. Hangulatos volt, kár lett volna kihagyni.
Jól érzetük magunkat, kicsit feltöltődtünk.
Mutatok még néhány képet a legkisebbről, aztán megyek, mert kezdődik az este.
IMG_3392 IMG_3368 IMG_3352 IMG_3365 IMG_3306 IMG_3308