2011. május 10., kedd

Babylight, avagy infók Mironról

Miron montázs 2mmmm

Néhány infó a Kislegényről:
A legfontosabb, hogy ahogy betöltötte a 3 hónapot a pocakfájást, mintha elvágták volna. Hurrá, hurrá!!! Azóta van egy tündéri kispasim, aki már nem sír egész nap azért, mert fáj a hasija. Most azért sír egész nap, mert megszokta, hogy ha sír, akkor felvesszük. (Nem sír ám, csak ez úgy ide passzolt. Jó kisfiú.)

Az éjszakákat végigalussza. Ha ébren van, sokat vigyorog és próbálgatja a hangját. Küzd a hasrafordulással is, nagyon ügyes. Úgy fejlődik, ahogy kell, azt csinálja, amit egy ennyi idős babuci szokott, nem részletezem.

Egy kép az én kis Szuperhősömről…

IMG_9999m

Azért is mutatom, mert a bejegyzés nyitóképét Apa nagyon leszólta. Szerinte sokkal-sokkal szebb Miron, és kifejezetten előnytelen szögből fotóztam. Hajlok rá, hogy igaza van (tudom, mint mindig…), de így összefűzve mégis szeretem. Egyébként mindkét kép hetekkel ezelőtt készült, úgyhogy időszerű lenne elővenni a masinát…

Ma volt 14 hetes, a mérleg 6,7 kilót mutatott. Nem rossz, főleg annak ismeretében, hogy az egyetlen dolog, amivel nem tudok dicsekedni vele kapcsolatban, az az étvágya. Tejcim sajnos nincs, a tápszert pedig utálja. Mondhatom, hogy mindegyiket, hiszen 6 félét próbáltunk, szerintem ebből már nyugodtan általánosíthatok. Nem volt mit tenni, elkezdtem a hozzátáplálást. Sütőtökmatyi a lelkem, abból még sosem hagyott egy fél kanálnyit sem, annyira imádja.

Hosszúságát nem mértem, én ahhoz túl béna vagyok, majd a védőnő megteszi. Az biztos, hogy sokat nőtt, ugyanis a babaváró fiókok tartalma már teljesen lecserélődött. Több tömött zacskóban vándorolt át Zsuzsi barátnőmékhez, mert neki is kisfia fog születni hamarosan. Számára most Miron az elrettentő példa. Eddig azért drukkolt az egészségen túl, hogy szép legyen, némi haj is jó lenne és persze ne álljanak el a fülei, de mára már sokkal lejjebb adta: Ne olyan legyen, mint Miron – nem baj, ha kopasz lesz, csak ne fájjon a hasa. Milyen igaz… Mondjuk Miron újabban mintababa, vagy - Gigi után szabadon - babylight, úgyhogy most már nyugodtan lehet irigyelni! Az első fogacskáig… Ugyanis az eddigiekből kiindulva számítok rá, hogy Kisemberrel az sem lesz egyszerű…

Ez a bejegyzés alvás terhére született, de már összefolynak a betűk, úgyhogy megyek.

Búcsúzóul egy aranyoska kép két leendő focistalábról, háttérben két gitáros kezecskével… (Apa szerint dobverők lesznek benne nem pengető, de én azt nem akarom!!!)

Puszilgatnivaló

2011. május 8., vasárnap

Mincsiszáj és egyebek

IMG_0025

A cím duplán találó, hiszen többnyire étkezéssel kapcsolatos szösszeneteket hoztam, de a bejegyzés közepétől csapongok is egy kicsit.
Kezdem egy monológgal. Mincsike a fürdőszobában vetkőzik, de mint a lassított felvétel. (Sóhajt.) Fáj a picike pocikám… (Még egyet sóhajt.)  Mitől fájhat? (Elgondolkozik.) Talán, mert sokat dobogott a szívem… (Nem, nem attól.) De annak kell dobognia, hogy éljenek az emberek! (Elmondom hát: most az egyszer tényleg ráfoghatod a nyuszira! Meg kicsit rám, ugyanis nem figyeltem eléggé, hogy mennyi csokit vételezel egyszerre a csokiskosárból.)
Egyébként nálatok is úgy értelmezik a minimanók a “még egyet vehetsz”-et, hogy még egy marékkal?

Sajnos nem mindig vagyok elégedett az evészetével, még szerencse, hogy ez nem látszik rajta. Sokszor könyörögni  kell neki, és ilyenkor szoktam a kamutelefonokat is lebonyolítani. (“Doktor bácsi? Itt a Mincsike anyukája beszél…”)
Általában van kifogása, most a legújabb az, hogy enne ő szívesen, de nem akar kövér lenni. Egy - azóta a családban már szállóigévé vált - párbeszéd:

Apa: – Mincsike éhes vagy?
Mincsike: – Azt korogja a gyomrom, hogy nem!

Tonhal = Tomhal (Erre nincs sztori, csak feljegyeztem, mert aranyos.)

A tejcit sosem szoktam neki hűtőhidegen adni, pár másodpercre mindig beteszem a mikróba. Egyik alkalommal ez elfelejtődött, amire így reagált:
Ki akar megmérgezni hideggel???

A tejről egy ideje mindig az jut eszembe, hogy kb. 3 decivel megkínáltam a notebook-om, meséltem? Jajj, de nagyon rossz élmény volt. Felemeltem, és ömlött belőle a tej. Előző este még én pöröltem Mincsikémmel, hogy a gépem közelében ne igyon, mert mi lesz, ha véletlenül kiborul a pohár… Erre tessék, másnap velem történik meg. Persze akkor is kapkodtam, mint mindig. Általában több dolgot csinálok egyszerre, vagy legalábbis szeretnék. Félbehagyok valamit, mert eszembe jut egy újabb tennivaló, ami fontosabbnak tűnik, elindulok, hogy csináljam, de mire odaérek, elfelejtem, hogy mit akartam. Miközben gondolkodom, eszembe jut egy harmadik dolog, amibe szintén belekezdek és ez így megy szinte egész nap. Tudom, Cavinton, vagy cetli… Ez utóbbival az a baj, hogy hová is tettem??? Remélem kinövöm. Na de mire is akartam kilyukadni? (Jujj ez már olyan nagyis…) Jut eszembe: neten találtam, felirat egy zoknin: “Vigyázat nyugdíjas! Mindent tud, és van ideje elmondani!” Erről meg 79 éves Dédikénk jut eszembe, aki viszonylag friss és aktív, Mincsikének első számú kedvence és akit mi is szeretünk nagyon, de…
Én: (Martinának) – Olyan vagy, mint Apád!
Martina: – Te meg olyan, mint a Dédi!
Erre Mincsike rámnéz, sajnálkozva, együttérzőn, majd megszólal: – Ez  nem volt szép tőle!

2011. május 1., vasárnap

Anyák napjára

Anyukámnak, anyukáknak…

“…Szaladnak az évek, és nem vagyok már gyerek.
S egy ideje azt is tudom, miért és hová megyek.
Mégis ha bánat ér, vagy nagyon boldog vagyok,
Tanácsodra, mosolyodra, szívesen gondolok…”*

Szép is ez a nap… Hát még ez a három gyermek! És mekkora mázli, hogy mind az enyém!!!!!!!!!

IMG_0364ffmvil

*Pásztorné Antal Magdolna: Édesanyám köszönöm