A következő történet, öööö… nem is történet valójában, nevezzük inkább problémának. Szóval a következő probléma szerintem elég vicces, mégis ahogy átgondoltam, nem fogom tudni elmesélni úgy hogy számotokra is térdcsapkodós legyen.
Már régebben is gyakran szólítottam meg Minervát Martinaként és fordítva. Olykor Martinát csak harmadikra találom el a Minerva, majd a Mincsike után. Nyáron, amikor sokat vagyunk kint az udvaron, még Maja a kutyusunk is bekever, de a helyzet mégis Miron születésével kezdett rohamosan súlyosbodni és bonyolódni.
Komolyan érdekelne hogy ez előfordul más helyeken is, vagy vizsgáltassam ki magam? (Apa, nem Téged kérdeztelek!) Bármi is a válaszotok, nálunk a legnagyobb igyekezetem ellenére is ez van, és bizony számtalanszor kerülök a következőhöz hasonló helyzetbe:
Miron éppen erősen nyekergett, miközben én Mincsikét fésültem. Hajfonást nem szeretek 5x félbehagyni, így gondoltam gyorsan befejezem és csak utána szüntetek nyekergést – addig valahogy kibírja ő is és mi is, bár ez utóbbiban nem voltam biztos.
Ember tervez, Apa Isten végez! Apa munkáját megszakítva úgy rontott ki dolgozószobájából, hogy megoldja a helyzetet és Miron szájába cumit, kezébe csörgőt adjon, mintha tűzoltásról lenne szó. Persze, ha a számonkérés elmaradt volna, nem róla beszélnék:
- Miért hagyod, hogy sírjon szegény?
Megkérdezhettem volna, hogy melyikre gondol? Ugyanis ekkor már Mincsi is rákezdett, hiszen kapkodva nem voltam túl gyengéd vele. Helyette, mivel már a nyekergésektől is feszültebb voltam a kelleténél, és még ez a kérdés is, hát reflexből rávágtam:
- Azért, mert két gyerekem van, és Mincsikémmel is szeretnék foglalkozni kicsit.
Alig, hogy kimondtam, megjelent Martina és csak úgy lazán odavetette:
- Egyébként három, de mindegy.
Felesleges lenne magyarázkodnom. UGYE(???), Ti tudjátok, hogy sosem feledkeznék meg egyikről sem. És itt van szükség a képzelőerőtökre, mert sajnos képi és hangi elemekkel nem tudom fentieket gazdagítani, hogy sztorisabb legyen, pedig szerintem családunk kalendáriumába tuti bekerülne, ha lenne olyan.
Azóta már nem csak Apát piszkálja Martina, hogy elhagyta Mincsikét, hanem engem is, hogy azt se tudom, hogy hány gyerekem van.
Fentiek fényében ezt a képet nem kell magyaráznom, ugye?
De nem csak ilyen homlokmatricákkal emlékeztet szétszórtságomra. Olykor “Középsőnek” szólítja Minervát, vagy “Harmadiknak” Miront, de volt már, hogy a születési dátumokat használta megszólításnak. Csupa jóindulat ez a lány, ugye?
Legutóbb ezt a monológot adta elő:
”Velem soha nem foglalkozol. Ha kérek innivalót, nem kapok. ha Mincsi kér, kap. Miron meg akkor is kap, ha nem kér.”
És bizony ez milyen igaz…
Zárógondolatként pedig egy fotó, csak hogy még jobban tudatosodjon bennem: