2011. június 22., szerda

Ők hárman…

A következő történet, öööö… nem is történet valójában, nevezzük inkább problémának. Szóval a következő probléma szerintem elég vicces, mégis ahogy átgondoltam, nem fogom tudni elmesélni úgy hogy számotokra is térdcsapkodós legyen.

Már régebben is gyakran szólítottam meg Minervát Martinaként és fordítva. Olykor Martinát csak harmadikra találom el a Minerva, majd a Mincsike után. Nyáron, amikor sokat vagyunk kint az udvaron, még Maja a kutyusunk is bekever, de a helyzet mégis Miron születésével kezdett rohamosan súlyosbodni és bonyolódni.
Komolyan érdekelne hogy ez előfordul más helyeken is, vagy vizsgáltassam ki magam? (Apa, nem Téged kérdeztelek!) Bármi is a válaszotok, nálunk a legnagyobb igyekezetem ellenére is ez van, és bizony számtalanszor kerülök a következőhöz hasonló helyzetbe:

Miron éppen erősen nyekergett, miközben én Mincsikét fésültem. Hajfonást nem szeretek 5x félbehagyni, így gondoltam gyorsan befejezem és csak utána szüntetek nyekergést – addig valahogy kibírja ő is és mi is, bár ez utóbbiban nem voltam biztos.
Ember tervez, Apa Isten végez! Apa munkáját megszakítva úgy rontott ki dolgozószobájából, hogy megoldja a helyzetet és Miron szájába cumit, kezébe csörgőt adjon, mintha tűzoltásról lenne szó. Persze, ha a számonkérés elmaradt volna, nem róla beszélnék:
- Miért hagyod, hogy sírjon szegény?
Megkérdezhettem volna, hogy melyikre gondol? Ugyanis ekkor már Mincsi is rákezdett, hiszen kapkodva nem voltam túl gyengéd vele. Helyette, mivel már a nyekergésektől is feszültebb voltam a kelleténél, és még ez a kérdés is, hát reflexből rávágtam:
- Azért, mert két gyerekem van, és Mincsikémmel is szeretnék foglalkozni kicsit. 
Alig, hogy kimondtam, megjelent Martina és csak úgy lazán odavetette:
- Egyébként három, de mindegy.
Felesleges lenne magyarázkodnom. UGYE(???), Ti tudjátok, hogy sosem feledkeznék meg egyikről sem. És itt van szükség a képzelőerőtökre, mert sajnos képi és hangi elemekkel nem tudom fentieket gazdagítani, hogy sztorisabb legyen, pedig szerintem családunk kalendáriumába tuti bekerülne, ha lenne olyan.

Azóta már nem csak Apát piszkálja Martina, hogy elhagyta Mincsikét, hanem engem is, hogy azt se tudom, hogy hány gyerekem van.

Fentiek fényében ezt a képet nem kell magyaráznom, ugye?
IMG_1701mk

De nem csak ilyen homlokmatricákkal emlékeztet szétszórtságomra. Olykor “Középsőnek”  szólítja Minervát, vagy “Harmadiknak” Miront, de volt már, hogy a születési dátumokat használta megszólításnak. Csupa jóindulat ez a lány, ugye?

Legutóbb ezt a monológot adta elő:
Velem soha nem foglalkozol. Ha kérek innivalót, nem kapok. ha Mincsi kér, kap. Miron meg akkor is kap, ha nem kér.”
És bizony ez milyen igaz…

Zárógondolatként pedig egy fotó, csak hogy még jobban tudatosodjon bennem:
Névtelen7

2011. június 20., hétfő

Mironnal mindig baj van - 127. rész

Most éppen az, hogy nem eszik. De tisztázzuk gyorsan: nem arról van szó, hogy rossz az étvágya, az eddig volt így. Most nem eszik. Szinte semmit. Tápszert egyáltalán. Gyümölcsöt keveset, főzeléket meg alig. Fogyott is. Szerencsére még nem olyan sokat, de ahhoz eleget, hogy a  kemény husija már a múltté. Ha megyek felé a cumisüveggel, vagy az etetőszékbe teszem, már ordít. Aggódás és idegbaj a köbön…

Ma torokváladékot vett tőle az orvos, holnap reggel labor – vérvétel és vizeletvizsgálat. Szóval ilyenek történnek mifelénk…

Ja, és róla beszélek:
IMG_1496mk

2011. június 14., kedd

Képes poszt

Mesélni akartam, de valahogy egy pillanat alatt elment a nap, úgyhogy majd talán holnap. Helyette mutatok gyorsan néhány sok-sok képet, hogy azoknak is kedvezzek, akik a a könyvesboltban az albumokhoz mennek oda, nem a regényekhez.

Martinával kezdem…
Tabló17-én ballag. Várom a javaslataitokat, hogy lehet egy ilyen eseményt száraz szemmel kibírni.  Vízálló sminket dobok majd fel, és a napszemüvegem is sokat takar, de jobb lenne, ha tudnám tartani magam. Persze tudom, hogy nem fog sikerülni, tavaly évzárókor sem sikerült, meg azelőtt sem, úgyhogy  ezúttal is egy gyenge törekvés marad szerintem.


Martináról még néhány kép, amik FB-n már voltak, de nem minden olvasóm van jelen a FB-n. (Miért? És hogy bírjátok?)
IMG_0927mvj
IMG_0946mmvj
IMG_1052mm3mmkIMG_04555m

Utóbbi kép nagyítható és dicsérhető, mert a földes írisz nem kontaktlencse, hanem PS.  Imádom őt fényképezni, és imádom, hogy mostanában egyre gyakrabban engedi is. Meg akarok tanulni nagyon szép képeket csinálni, és szerintem akkor hamarosan eljutunk odáig is, hogy majd ő kéri, hogy fotózzam.

De hogy ne csak szép képet mutassak:
IMG_1689
IMG_1693

Ő Csufi… Pontosabban nincs neve, de valamiért ez ugrott be róla, ahogy beszúrtam ide a képét. Csufi, a nagy túlélő. Kb. 2 éve van velünk, azóta többször megmenekült már, és csak azért nem végezte a kukában, mert Mincsi résen volt. Egyszer majdnem nem. Akkor lemostuk. A második képen jól látható az állapota. Mincsi választotta ezt a “kutyát” magának, hiába próbálták keresztszülei finoman egy kevésbé gusztustalan felé terelni választását, neki csak Csufi kellett… Azóta imádja.
Na nézzük mi van még, amit eddig nem mutattam…

Olykor felkerekedünk, és több száz képpel a memóriakártyán jövünk haza. Persze ennek a java része a kukában végzi, de azért néha egy-egy a szívemhez nő. Mint pl. ezek:
IMG_9106
IMG_9520mIMG_9154ffvjkIMG_0891ffvjkIMG_9345vjk

IMG_9379kMostanában egyre ritkábban fotózok, mert eljutottam odáig, hogy már látom a hibáimat, és nagyon zavarnak, de nem mindig tudok tenni ellenük.  Majd talán a Jézuska megszán, és tesz a fa alá egy olyan fényképezőgépet, amivel kedvemre gyakorolhatok.

Egy-egy ilyen fotós séta alkalmával természetesen Mincsikém is hozza az ő gépét. Sajnos az ár nem volt arányos a minőséggel, így amilyen nagy élmény a fotók készítése, olyan lehangoló visszanézni. Legutóbb többek között ezeket mentettem le az ő gépéről:
DC00070DC00076DC00311DC00161DC00234DC00238DC00327DC00165Az utolsó tenyérről – mely mögött éles szeműek felfedezhetik Martinát – eszembe jutott egy másik praclis kép. Nagy kedvenc, úgyhogy máris keresem…
Praclikák 2Eléggé kíméletlenül mutatja az idő múlását, ugye? Apropó, idő múlása. Ezt figyeljétek, ezt is most találtam (bocsi Martina):
P101000111Az első alkalom volt, hogy megfogta Minervát, még a kórházban.
De régen volt, mégis mintha tegnap lett volna…

A következő képet Giginek szánom…
IMG_1700A kedvenc hógömb volt… Aztán azt történt, hogy Miront tisztába tettem, összecsomagoltam a pelust és Martina beszólt… Én pedig még mindig nem tudok célozni, így megtörtént a baj.  Nem sírtam, de majdnem…

Ezt a képet Martina csinálta, és tette fel a FB-ra, ezzel a szöveggel:
“Sziasztok! Nálatok milyen az idő? Kiderült, hogy kevés naptejet hoztunk, és itt a Bahamákon nagyon drága...:P Ezek a képek most készültek Mincsiről..” – szerintem vicces, azért is mutatom.
Mincsi Bahamákon2

Végül néhány kép a “kuka” kategóriából:

IMG_0129

Addig-addig vártam a legjobb pillanatot, míg ez lett belőle… Most már csak azt kellene eldöntenem, hogy túl későn, vagy túl korán exponáltam, mert az világosan látszik, hogy nem a legjobbkor.





IMG_9953

Éppen Sziszkót, a cicánkat szerettem volna fotózni, de aztán jött Maja a kutyánk, és sutty… úgy kifutottak a képből, hogy meglepetésemben ezt lőttem.


IMG_0177Martina műve, amikor fotózás közben észlelte az idei első cserebogarat…




Megyek, mert aludni is kéne valamikor. A bejegyzésnek lesz folytatása, mert valamelyik nap a telefonomról is lementettem a képeket.

2011. június 2., csütörtök

Májusban történt…

Valami ilyesmi cím dukál egy olyan blogba, ahol nem született új bejegyzés közel egy hónapja. Na jó, most akkor megfogadom, hogy gyakrabban fogok írni. Sokkal gyakrabban. Nem mintha bárki is hiányolta volna a bejegyzéseimet… (Olvas még valaki vajon?)
Na de mi is történt májusban…

A blogírást szinte teljesen hanyagoltam. Nem, most nem fogom teljesen Mironra, vigye el a balhét a Facebook (továbbiakban: FB) és a Photoshop (továbbiakban: PS). Ha van két percem, az elsőn időzök, ha van több, akkor a másodikat tanulgatom. Biztos GYES-betegség, de FB függő lettem teljesen. Szinte látom, hogy olvasóim fele fogja a fejét, hogy atya ég, ez nem normális, a másik fele viszont bólogat és örül, mert magára ismer. FB azért is bloggyilkos, mert sokkal egyszerűbb ott 1-1 mondatban megosztani az épp aktuális történéseket, mint itt kibontani egy bejegyzésben. PS-ről pedig csak annyit, hogy egy viszonylag új szerelem, akárcsak a fotózás.
Na de mi is történt májusban…

Miron 4 hónapos lett és 7,2 kg. (Milyen jó, hogy csak bizonyos korig jár együtt az életkor és a testsúly közlése…) A hónapforduló igazán örömteli volt számunkra. Aznap voltunk újra könnycsatorna átfecskendezésen, és bár nem volt könnyű most sem végigcsinálni, ezúttal eredményes volt a macera. Délutánra már majdnem tökéletes állapotú szemecskék néztek rám. Most még 1 hét szemcsepp-kúra következik, és azt hiszem elfelejthetjük ezt az egészet végleg. Nagy megkönnyebbülés, el se tudom mondani mekkora, hiszen születése óta nyomasztott.
IMG_1303Mmmmmmmvjk

Volt még egy nagy esemény ezen a napon. Délután letettem aludni. Hasra fordítva, ahogy szoktam, és képzeljétek el, hanyatt ébredt! Látni kellett volna az arcát, mennyire örült neki, hogy sikerült. Igazán rendes tőle, hogy pont egy hófordulóra időzítette ezt a mutatványt, így könnyű lesz megjegyezni.
Egyébként nagyon jó kisfiú. Amióta nem fáj a pocija pont olyan kisbaba, hogy nyugodtan lehet irigyelni. Éjszaka alszik, nappal vidám és kiegyensúlyozott.  Csak enni nem nagyon szeret, de gondolom csak azért, hogy ne mondhassam azt, hogy tökéletes. (De melyik pasi az, úgy őszintén…?) Mironról úgy nagyjából ennyi.
Mi történt még májusban?

Mincsikémet felvették egy másik oviba, szeptemberben ott kezdi újra a kiscsoportot, mert ugye évvesztes.  Nem volt könnyű döntés, de tudom, hogy sokkal jobb lesz így, jobb helyen lesz ott. Martina régi ovijába fog járni ő is, kedves és aranyos óvónénikhez, akik szeretettel várják őt.
IMG_0022p (2)vjk

Mincsike továbbra is egy kis tündér. Olykor sértődős és türelmetlen, de kedvességével minden apró rosszcsontságot feledtet.
Ma nagyon fontos dolog történt, életében először köszönt! (Szűk család nem számít bele.) Mindig megígéri, hogy fog köszönni, aztán ez mégis elmarad. Magyarázat rá: “De anya, én még olyan széltékeny vagyok!” (Vagy “szélénk”, vagy ”szélős”.) Okozott pár kellemetlen pillanatot, de úgy vagyok vele, hogy ha valaki ilyenen megsértődik, az tegye nyugodtan, engem nem érdekel. Minerva egyébként nem csak hogy nem köszön másoknak, nem is szól hozzájuk. Nem a köszönésen van a hangsúly, hanem tényleg azon, hogy nem szólal meg, mert bátortalan. Ma itt volt a doktor bácsi, és amikor elment, hangosan köszönt neki, és integetett is. Igaz, a “csókolom” helyett “sziát” mondott. Nem lett volna mégis jobb, ha csendben marad? Lehet, de én inkább megdicsértem.

Martina: – Mincsi, szerinted én kövér vagyok?
Mincsike: – Neeem, te fiatal vagy sziatal hagy, mint én!

IMG_0904mvjk

És nem kövér… Hülye kérdésre hülye válasz, ugye?

Májusban egyébként nem történt semmi különös. Tényleg nem… Júniusban már fog. De remélem csak jó!