2013. február 20., szerda

Dicsekvős bejegyzés…

… melyben egyúttal arra is fény derül – piros 18-as sárga 16-os  karika–, hogy hova lehet visszavezetni azt az örök rejtélyt, hogy az a bizonyos alsónemű mikor került le, amikor az előbb még fent volt - ha értitek mire gondolok.

A dolog súlyára való tekintettel én most azon nyomban félreteszem minden feladatomat, és lejegyzem a nagyvilág és persze az utókor számára, hogy milyen ügyes és okos az én fiam.

1 percig került ki kb. a látókörömből, de neki ez az idő elég ahhoz, hogy meztelenre vetkőzzön. Már akartam erről írni, de most nem halogathatom. Először még megdöbbentem és persze jót nevettem – talán itt a hiba – de most már ez teljesen megszokott, hogy Miron napjában vagy 10x megjelenik természetes valójában és nagyon örül. Ilyenkor hosszas kergetőzés következik – hiba II – mire elkapom, és miután 10x – ide is jó ez a szám – magastartásban vergődik és szappanmódra kicsúszik a kezeim közül, valamint túl van néhány bukfencen – majd erről is írok -  végre sikerül ráadnom a pelenkát, majd a ruhákat.

Furcsa ez nekem, mert a lányok nem voltak ilyenek, Mincsinek sokszor még most is gondot okoz egyedül levetkőzni – persze ebben van egy hangyányi túlzás, de semmivel se több.

Miron tehát vetkőzik. Mint ma is. Épp a mosógépet pakoltam, amikor berohant csupasz kis testével, kezében pelenkát lobogtatva, majd undorral ledobva a földre:

- Szúj, kakás!

- Nem kakás csak pisis. De idefigyelj, ha ennyire undorodsz tőle, pisilj a bilibe és akkor nem adok rád pelust.

- Oké! – mondta és rohant a bilihez, ráült és belepisilt. Életében először. Úgyhogy most örülünk.

Jöjjön egy kép is a témában, amikor elbújik és vetkőzik.

IMG_2071333

2013. február 9., szombat

Dömpertől a fociig

Dömper kipipálva. Mert gondolom abban sokan egyetértünk, hogy egy kisfiúnak dömper az kell! Futvatolós, beleülős, pont olyan, mint ez ni:

IMG_8182

Gyerekkori vágyaim netovábbja volt mindig egy, de sose mertem mondani, elvégre én kislány voltam. Így maradt a vágyakozás, és az elhatározás, hogy ha majd egyszer lesz egy fiam… Ezek után gondolom nem meglepő, hogy előbb kinéztem Mironnak ezt, mint a babakocsiját.

Egyébként mindig is több jellemző befejezést el tudtam képzelni ennek a mondatnak, hogy “Ha majd egyszer lesz egy fiam…” Most hirtelen csak néhány jut eszembe, például:

… póló helyett kockás ingben fog rohangászni egész nap. – Ez mondjuk vicces és persze lejjebb adtam. Van neki kockás ing bőven, sőt nem kockás is, de azért itthon nem ez a jellemző.

… nem lesz játékfegyvere. – És tényleg nincs. Na jó, még csak 2 éves tudom, de ha rajtam múlik nem is lesz. Semmi dugóspuska, lézerkard, pisztoly, csúzli és egyéb lőfegyver, se tank, se semmi military feeling, nem játszunk gyilkolósdit. Na jó, vízi változat jöhet… És ha már itt tartunk, ezennel a már meglévő fakardunkat egyúttal más kategóriába* sorolom.

… nagyon szépen fog gitározni. – Ezzel még kicsit várnunk kell, de meggyőződésem, hogy így lesz.

… nem fog motorozni. – Pont. És ezt most itt le is zárnám.

… focizni fog. –  Apa pedig edzésekre jár majd vele. Na jó, néha én is és akkor nagyon büszke leszek.

És biztos tudnám még folytatni a sort, csak Mincsikémnek megengedtem, hogy majd este játszhat kicsit a számítógépemen. Ritkán kér ilyet, ritkán is engedem, de most megígértem. Azóta 2 percenként kérdezgeti, hogy mikor lesz este, mikor ülhet a gépemhez. Nagyon idegesítő volt már, hogy mást se hallok tőle, csak ezt, így megkértem, hogy legyen kicsit türelmes, ne kérdezgesse ezt folyton, majd szólok. Okos lányom van, megértette. Illetve nagyjából. Most ezt hallom 2 percenként, és úgy látszik nekem semmi se jó…

“Anyaaa! Türelmes vagyok, és majd szólsz, ha ideülhetek!”

Minervaaaa, gyere!

*ágy alól mindenféle odakerült tárgyat kikotró háztartási segédeszköz