2010. április 30., péntek

A mai posta…

Mindig nagyon várjuk a postásnénit. Igaz, ő hozza azokat a csúnya sárga csekkeket is, de sok mást is, aminek örülünk.
Szeretek az interneten vásárolni, amit csak lehet, innen szerzek be, így elég gyakran becsenget. Ilyenkor rohanok ki, aláírok, hozom be és bontom.

Mincsike ebből azt látja, hogy a szép ruhát, vagy játékot vagy könyvet stb… nem Apa és Anya vette, hanem a postásnéni hozta neki. Szeretjük, mert ha ő csenget, akkor az valami klassz meglepetést jelent, így közel egyenrangú pozíciót tölt be nálunk a Mikulással, vagy a nyuszival.

Ma is csengetett, és egy levelet hozott.
Feladó a helyi napköziotthonos óvoda és bölcsőde…
Tárgy: Határozat.
Addig még láttam, hogy Minerva felvételt nyert az oviba, de tovább már csak homályosan.
És innentől kezdve, az egész napom el volt szúrva…

2010. április 29., csütörtök

Poszt a teraszról

Ülök a teraszon. Ezt látom:

IMG_5078 Ha jobbra nézek, akkor pedig ezt:
IMG_5076

Persze ez utóbbi kép igen gyakran változik. Jó lenne Martinával helyet cserélni, de nem akarja. Mondjuk nem csodálom. Az én helyem kevésbé nyugis, ide futnak be a “halamit akarok”, a “kekakíni” és ehhez hasonló követelések. Innen könnyebb felugrani, ha egy hangyányi bogarat kell lesöpörni a csúszdáról, és a teraszajtó is közelebb van, ha meghallom, hogy “innikét akarok”.

IMG_5083 Csináltam egy kis stíriai metéltet, közben azt eszegetem. Szerintem isteni, de sajnos egyedül vagyok ezzel a véleményemmel. Apának mondjuk ízlett, de ő csak megkóstolta, és mivel húsmentes, két falat elég volt belőle. Martina megkért, hogy soha többet ne csináljak ilyet, Mincsike pedig kiköpte, és azt mondta, hogy “ez undorító”. Mivel a család cserben hagyott, hiába finom, valószínű holnap estére, mire elpusztítom az egészet, már én is utálni fogom.

Néhány kép még a mai napról:

IMG_4955

IMG_4994 IMG_5011 IMG_5040

IMG_5048

2010. április 28., szerda

Elalvás Mincsi módra

Este fürdés után megissza a kakaóját, még picit nézi a tévét, majd megegyezünk, hogy felmegyünk aludni. Odamegy Apukához, aki felveszi őt, én pedig Mikit és Minnie-t, a telefonomat, egy Agatha Christie könyvet, és irány az emelet.

Mincsike befekszik az ágyába, betakargatom, Apuka lemegy, én pedig leülök az ágya melletti fotelba. Innentől kb. a következők szerint alakul az elalvás menete:

Mincsike: – Elmeséled nekem a Három mackó történetét? igen, minden este ugyanez a kérés
Anya: – Hát persze!
és már fogom is a könyvet, ami magától kinyílik az 59. oldalon, a kért mesénél.* Miután elmeséltem:
M: – De jó mese volt! – és persze tapsol. Jó éjszakát kívánok neki, megpuszilom még egyszer, és megkérem, hogy aludjon.
Ilyenkor szoktam kinyitni az én könyvemet és olvasni, amíg elalszik. Tegnap inkább a telefonomat fogtam, és abba rögzítettem a “történéseket”, hogy hiteles legyen. :)
Kis idő múlva:
M: – Mi volt ez?
A: – Egy autó ment el az utcában.
M: – Akkor jó.
Kicsit később:
M: – Melegem van, kitakarózhatok?
A: – Igen.
– és kitakarózik.
M: – Majd holnap jön a Dédi?
A: – Nem, holnap nem jön a Dédi, majd pénteken jön.
Kb. 1 perc csend, majd:
M: – Szőcsúszott a nadrágom, lehúzod? – lehúzom.
Kb. 1 perc múlva:
M: – Nincsenek itt bogarak, meg pókok?
A: – Nincsenek Kicsikém, aludj nyugodtan!
M: – És hangyák se?
A: – Hangyák se.
Pár perc múlva:
M: – Anyuka, betakarsz? – betakarom
Kb. fél perc múlva:
M: – Nekem keekakíni!
Kimegyünk a fürdőbe, pisil. Visszafektetem, és megkérem, hogy most már aludjon, de gyorsan.
M: – Mi volt ez?
A: – Egy vonatot hallottál.
M: – Egy honatot? Akkor jó.
Pár perc múlva:
M: – Száj a kezem! Majd hamar meggyógyul?
A: – Igen, gyorsan aludj el, és reggelre már nem fog fájni.
M: – Anyucikám! Kérdezhetek halamit?
A: – Igen.
M: – Jó.
– és persze nem kérdez
Kicsit később:
M: – Nem tudok aludni, mert ugatnak a kutyák. Majd mindjárt abbahagyják?
A: – Igen.
– ilyenkor már szándékosan vagyok szűkszavú
M: – Melegem van. Kitakarózhatok?
A: – Igen.
Pár perc múlva:
M: – Mi volt ez a hang? Honat?
A: – Igen.
M: – Majd hamar elmegy?
A: – Igen.
Kicsit később:
M: – Ideteszed az arcomhoz a takarót? – odateszem
M: – Kösz!
Fél perc múlva:
M: – Nem jó a párnám! Megigazítod? – megigazítom
Fél perc múlva:
M: – Betakarsz? Százom. – betakarom
M: – Kérdezhetek halamit?
A: – Igen.
M: – Akkor jó… Inkább nem… Majd holnap.
Kicsit később:
M: – Majd máskor is jön a Dédi?
A: – Igen.
M: – Hallottam halamit!
A: – Egy autó ment el az utcában.
Pár perc múlva:
M: – Szehúzod a zoknim? – felhúzom
M: – Anyu, nincs itt bogár?
A: – Nincs!
M: – Meg oroszlán se?
A: – Nincs!
M: – Akkor jó!
Kicsit később:
M: – Anyucikám, nem tudom tekergetni a hajam.
Fél perc múlva:
M: – Most pedig alszom kicsikét.
Fél perc múlva:
M: – Anyucikám! Én buta vagyok?
A: – Dehogy Drágám, Te nagyon okos kislány vagy.
Kicsit később:
M: – Majd mindjárt lemegyünk?
A: – Persze, csak előbb aludj pár órát.
Fél perc múlva:
M: – Mi volt ez?
A: – Autó.
Kicsit később:
M: – Alszok!
Fél perc múlva:
M: – Nem alszok!
Fél perc múlva:
M: – Anyucikám!
Fél perc múlva:
M: – Kérdezhetek halamit?
A: – Igen.
M: – Majd később, jó?
Kicsit később:
M: – Anyucikám!
Fél perc múlva:
M: – Anyucika!
Kicsit később:
M: – Betakarsz? – betakarom
M: – Anyu!
Fél perc múlva:
M: – Anyucikám!
Fél perc múlva:
M: – Böcket a hátam! Meghakarod a hátamat? – megvakarom
M: – Most meg száj a lábam.
Kicsit később:
M: – Anyucika! Halamit akarok!
Fél perc múlva:
M: – Betakarsz engem? Mert lement rólam a takaró. – betakarom
Fél perc múlva:
M: – Anyuuu! Lement rólam megint a takaró! – megint betakarom
M: – Mi volt ez?
A: – Kaptam egy smst Gigitől.
Kicsit később:
M: – Anyucikám! Milyen színű a cumim?
Pár perc múlva:
M: – Mi volt ez?
A: – Semmi különös.
– még egy sms Gigitől :)
M: – Böcket a hátam! Nagyon böcket!!! – megvakarom
Kicsit később:
M: – Kitakarózhatok?
A: – Ki.
M: – És utána visszateszed a takarómat rám?
A: – Vissza.
Pár perc múlva:
M: – Anyucikám, nem tudok ásítani.
M: – Anyuka, betakarsz?
– betakarom
M: – De nem tudok alszikázni megfordulás nélkül, és akkor lemegy rólam a takaró! – megfordul.
M: – Anyucikám, betakarsz? – betakarom
Kicsit később:
M: – Nem tudok ásítani!
M: – Kitakarózhatok, és utána mindjárt betakarsz?

És itt volt vége. Elaludt. Kiosontam.
Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikerült, gondoljátok el, élesben milyen hosszú volt. (kb. 1 óra)

* Vicus, ez az a könyv, amit Tőletek kapott. :)

Életjel

Jöttem pár sorral, és egy új háttérrel. Aranyos, ugye?
Lassan ideje lenne a blognyitó képet is frissíteni tudom, de addig még nem jutottam.

Legutóbbi jelentkezésem óta túl sok minden nem történt velünk, semmi rendkívülit nem csináltunk, csak gyógyultunk. Mincsike jobban viselte, mint én, de azért nekem se volt vészes, csak tovább tartott.

Megrendeltük a szüli-névnapi hintacsodát Minervának, de még sajnos két hetet kell várni, míg elkészül, és telepítik. Utána lehet, hogy én is azt mondom majd, mint Timi, hogy szép kis öngól lett, mert hogy eleinte mi is kelleni fogunk hozzá, azt már most tisztán látom.

Lassan vége a sulinak. Kiszámoltam Martina, hogy már csak 32-szer kell menni. Abból egy nap osztálykirándulás, egy pedig az utolsó nap, amikor már csak nem lesz tanulás… Már én is nagyon várom, hogy vége legyen és jöjjön a jól megérdemelt pihenés.

Nézegetem a nyaralásokat, mert már igencsak időszerű lenne, hogy lefoglaljunk valamit, de egyelőre még csak az irányt tudtuk eldönteni. Horvátország, ha minden igaz, a többi még képlékeny. Valakinek valami ötlet, tapasztalat?

Mivel kb. három napja nyögöm ezt a semmitmondó bejegyzést, most inkább befejezem - egy fényképpel.

IMG_2004

2010. április 16., péntek

Mégis elkiabáltam…

Kellett nekem arról írni, hogy Mincsike soha nem beteg. Most az. Megfázott szegénykém. Az első két nap nagyon kemény volt, most már csak az éjszakák azok. A dolgot súlyosbítja, hogy én is egyre náthásabb vagyok, így egyre türelmetlenebb is.
De jöjjön két ezzel kapcsolatos pozitív dolog is, hogy ne legyen annyira panaszos ez a poszt:
1. Nem volt láza Mincsikének. Ettől nagyon rettegtem, mert a gyógyszerekkel hadilábon állunk. Ha szájon át próbálom beadni neki, és nem köpi ki azonnal, akkor pár perc múlva kihányja. A kúpot meg egyszerűen kinyomja, tehát esélytelen.
2. Megtanult orrot fújni.

IMG_4619

Itt még nem volt náthás.

 

 

 

 

 

 

 

IMG_4553

Nyuszi hozta.:)

 

 

 

 

 

 

 

 

IMG_4860

Itt már beteg, és nagyon “száj” az orra…

Erről jut eszembe, szerintetek mit vár tőlem Mincsike, amikor erre kér: “szeküggy ide”, vagy “ómass”?
Imádom a Mincsinyelvet. :)

2010. április 10., szombat

Hancúr a kertben

Végre tegnap eljutott hozzánk Zsuzsi barátnőm és kislánya. (Laci igazoltan maradt távol.)
Az idő kegyes volt hozzánk, kimehettünk az udvarra. A két ördögfióka mellett ugyan nem nevezném kimondottan teraszon ücsörgős, pletyizős délutánnak, de jó úton haladunk. Nagyon szépen eljátszottak, nem volt vita, hiszti, sírás, csak a végén, amikor elmentek. Szerintem már Enikő rég pancsizott otthon, Mincsikém még mindig vigasztalhatatlanul sírt.
Ezért Zsuzsi légyszi vagy sokkal gyakrabban gyertek, vagy soha többet, mert ezt én még egyszer nem akarom végighallgatni. :)

IMG_4563IMG_4582 IMG_4581 IMG_4593 IMG_4610 IMG_4612

2010. április 6., kedd

Kukileves

- Tesséééék? Mit mondtál Mincsike, szerintem nem jól hallottam. Hol van a… a kuki?
- Hát a nuniban! – vágja rá a legnagyobb természetességgel.
- ??? – Mi van??? Döbbent csend a részemről. Ennyire ne legyen már felvilágosult ez a kis Töpörtyű.
- Apuka nunijában van a kukija. – ja jó, így mindjárt más – Meg kell szereznünk!!!
- Micsoda?? Miért kéne megszereznünk?
- Hát, hogy elültessük!
- Elültessük?
- Igen! És aztán kinő ekkorára – mutatja közben a két kis kezével – és leszedjük a kukidarabot a kosárba.
- Miért is kéne kosárba tenni?
- Hát azért, hogy kevergessük, megfőzzük, és… és kész a kukileves!

2010. április 5., hétfő

Képek vegyesen

Azt már mutattam, hogy én milyen frizurával ébredtem egyik nap… Most jöjjön ugyanebben a témában egy másik kép. Mincsike altatta magát, aztán egyszer csak sírós hangon jelezte, hogy nem tudja elvenni a kezét a hajától.* Ezért:IMG_4424

Szerencsénk volt, megúsztuk olló nélkül, de nem volt egyszerű…

IMG_4452

Ez pedig egy nagyon Mincsis kép. Játszik, közben mesét néz, és eszik. Igen, minimum 3 dolgot mindig csinál egyszerre. Már most igazi nő. 

IMG_5364

Ez az OBI-ban készült. Nagyon be akart mászni, mi pedig betettük. (Zárójelben jegyzem meg, hogy később mindannyian bemásztunk – persze nem egyszerre -, mert tudnunk kellett, hogy mennyire lesz kényelmes.)

 

IMG_5367

Csokimikit Húsvétra? Igen, úgy látszik a Tescoban minden lehetséges. A kép, két nappal Húsvét előtt készült. Bizony-bizony. :)

 

 

 

 

IMG_4535

És ami a képen nem látszik, illetve hallatszik:
”Marha jó benne menni!” – hagyta el a pici száját, ahogy lépkedett benne.

 

 

 

 

IMG_4539

A mosás nálunk úgy zajlik, hogy én kiválogatom a mosnivalót, majd Mincsike bepakolja a mosógépbe. Néha mondja, hogy “nagyon nehéz munka”, de azért mindig jön, és nyüzsög a következő adagnál is. Ha végzett a gép együtt teregetünk. Ő a zoknikat, én a többit. Nézzétek milyen ügyesen csipeszelte fel, gondosan ügyelve, hogy az egyformák egymás mellé kerüljenek. (A balettcipős nadrágról a szárítón majd még mesélek.)

2010. április 4., vasárnap

Húsvét

Minden kedves olvasómnak nagyon szép, vidám, napsütéses, madárcsicsergős ünnepet kívánok!

IMG_4546

2010. április 3., szombat

Újra az oviban

Hétfőn ismét játszóház volt az oviban a leendő kiscsoportosoknak. Reménykedtem, hogy tekintettel a szép időre, ezúttal az udvarra megyünk és nem kellett csalódnom. Illetve igen, de csakis kellemesen. Azt tudtam, hogy szép és nagy az udvara, de hogy ennyire, azt nem gondoltam volna.
IMG_4521Egy képen nem tudom az egészet mutatni, akkora. Ez úgy készült, hogy balra néztem. (L-alakban még folytatása is van, amit nem fotóztam)

IMG_4519

Itt pedig jobbra kattintottam, de ezen se látszik teljesen minden. Igazi fullos gyerekparadicsom.

 

IMG_4464

IMG_4485

Zöld csúszda, kék csúszda, meg még rózsaszín is, na meg a legapróbbaknak egy kisebb méretű.
IMG_4496IMG_4495

Minden csoportnak saját kis játszótér, homokozó.

IMG_4494

Hatalmas élmény volt Mincsikének, azóta is emlegeti minden nap.

 

 

IMG_4490

IMG_4489

Édes a két kis copfos barátnő, ugye?

IMG_4516

IMG_4502

Jövő héten beiratkozás, szeptembertől pedig kezdődik élesben… Addig pedig a magam részéről NEM AKAROK BELEGONDOLNI!!!