2011. április 23., szombat

Nyuszira

IMG_0353 Húsvétk

Egy szőke kislány…

IMG_0045m5vj
“Egy szőke kislány várja a szüleit a zöldségespultnál!”
 - hallatszott az Interspar hangosbemondójából.

Apa gondolatai:
Milyen anya az ilyen? Arra nem képes, hogy vigyázzon a gyerekére. Tényleg elfogyott az összes Pick békebeli kötözött sonka? Fasza. Mincsike különben sem lehet, mert ő nem szőke, hanem szőkésbarna. Ez a Regnum milyen lehet vajon… Hmm… Mindegy, veszek kettőt, ha nincs jobb, aztán megkeresem Anyáékat…

Anya gondolatai:
Kiveszem Miront a babakocsiból, mert nagyon nyűglődik. Mit mondtak be? Egy szőke kislány várja szüleit??? Mincsike Apával van… Várjunk csak… Mincsike Apával van? Egy szőke kislány? Miért nem Sára/Kata/Lilla/Zsófi várja a szüleit? Vagy olyan kicsi, hogy nem tud beszélni, vagy csak nem hajlandó megmondani a nevét. Úristen, Mincském!!!!!!!!!!!!!!! Martina, szaladj a zöldségespulthoz. Addig én itt félrehúzom egy kézzel a babakocsit meg a bevásárlókocsit. Hoppá de ügyes vagy Mironkám, milyen nagyot böfiztél. Nem lehet, hogy Mincsike az, Mincsike Apával van. Mincsike Apával van. Mincsike Apával van. Mincsike Apával van. Na végre, ott jön Apa, és nem tűnik idegesnek, úgyhogy biztos minden oké. Martina is mindjárt jön Mincsikével, csak kicsit lemaradtak.
- Apa, Mincsike Veled volt, ugye?
- Velem??? Nem Veletek?

Miron gondolatai:
????????????????????????????

Martina gondolatai:
Kizárt, hogy Mincsike legyen, ő ugyanis nem ment volna oda az eladókhoz, hogy nem találja a szüleit. Mincsike Apával van, kötözött sonkát válogatnak. Egészen biztos, de mivel Anya kérte, megyek és megnézem azt a kislányt… Remélem szembetalálkozom Apáékkal, mert alig várom, hogy elmondhassam, hogy Anya milyen hülyeséget talált ki… Méghogy Minerva… És persze én fussak. Hoppá, micsoda csődület van itt. Egy jó nagy kupacban az eladók és körülöttük egy kisebb vásárlói csoportosulás is. Mindenki bámulja az eseményeket, nincs jobb dolguk???  “Van valakinél papírzsepi?” – kérdezi egy nő. Ketten guggolnak, az egyik eladó simogatja a szőke kislány hátát. Látnom kell azt a kislányt. Látnom kell, mert ha már előkerült az anyja - aki biztos tusfürdőket szagolgatott ahelyett, hogy a gyereke kezét fogta volna – meg akarom mutatni Anyának. Jajj, nagyon sír a kislány… Közelebb megyek… Basszus, ez Mincsi!!! 

2011. április 22., péntek

Mironról

IMG_0257mk

Akinek volt már része Miron által rendezett műsorban, az egészen biztos, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy ideje nem írok.
Pocakfájós a drágám, néhány súlyosbító tényezővel. Gondolok itt a türelmetlenségre, a hisztire és arra, hogy sajnos nagyon korán rájött: jobb kézben. (Kézben sem akárhogy, de ebbe most nem megyek bele.)

Az utóbbi két napot leszámítva kb. ott tartottunk, hogy ha ébren volt és nem evett, akkor sírt. Nagyon nehéz időszak ez, vége lehetne már!

Túlesett a könnycsatorna átmosáson. Senkinek nem kívánom ezt az “élményt”. Kiküldtek minket, de sajnos kint is hallottam, amit nem akartam. Megkínozták szegényemet, soha nem sírt még ennyire.  Úgy meg volt duzzadva a szeme alatt, hogy alig látszódott a szemecskéje. Akárhányszor ránéztem, elsírtam magam. Másnapra szerencsére a duzzanat lement, de a szeme csúnyább lett, mint a macera előtt. Most szemcseppezünk és reménykedünk, hogy nem kell megismételni. (Köszi minden telefont, smst és e-mailt ezzel kapcsolatban, nagyon jól esett!)

Hogy jót is írjak: szépen fejlődik - 11 hetesen 6,3 kg volt. Nagyokat vigyorog, próbálgatja a hangját, sokat “beszélget”. Mozgásban ott tart, hogy kézzel-lábbal kalimpál, hason kezdi kinyomni magát. A hasrafordulást nem fogja elsietni, ugyanis ahhoz hanyatt kellene feküdni. Ő vagy hason fekszik és alszik, vagy kézben van. Szerintem az “elkezdett mászni” mellé előbb kerül majd dátum a babanaplóban, mint ahhoz, hogy “hasra fordult”.

Most kint ülök a teraszon, Miron itt alszik mellettem.

IMG_0329m

Ha ez az csoda eltart még egy darabig, mesélek Mincsikémről is, de előtte még mutatok Nektek egy babaszagú videót. Miron Mihály így szopizza az ujjacskáját… vagy inkább a kezét?

2011. április 4., hétfő

Mincsi hilággá megy

Úgy nagyjából ezer éve nem írtam, amiért bocsi, de van mentségem: egy pocakfájós 2 hónapossal élek egy fedél alatt. Ebből például az következik, hogy az eddig napi szintű szükségleteim – pl. számítógép előtt ücsörgés – átmenetileg(?) átkerültek az “extrák” kategóriába. (Következik ebből persze más is, de ha mindet érinteném, fent említett Minimanó felkelne mire végeznék, és akkor ma sem születne bejegyzés.)

Na, a mentegetőzés már megvolt, most kéne jönnie a lényegnek. De miről is írjak… (Tele a hócipőm az ovival, elromlott a mosógépem, vérvételen voltunk Mironnal… hmm, egyik se túl hálás téma.) Martinára hallgatok, így a poszt címe: “Mincsi hilággá megy”…

Mincsikém imádja Miront. Puszilgatja, dédelgeti és segít a maga módján öltöztetni, tisztába tenni, etetni, fürdetni. Sokszor csak úgy játék közben megszólal: “Olyan jó, hogy hazahoztad a kórházból Miront!”, vagy “Annyira szeretem Miront!” – és ehhez hasonlókat. Mindezek ellenére féltékeny. Eddig ő volt a kicsike, akinek a kívánságát hárman lesték, most pedig hirtelen nagytesó lett belőle. Sokkal érzékenyebb lett, sokkal jobban oda kell figyelni, hogy mit és hogyan mondunk neki. Egy laza tiltás, vagy egy nem azonnal teljesített kérés is képes sértődést kiváltani nála. Néha előre szól: “Most duzzogok!”. Olykor zsarol: “Nem leszek a kislányod/testvéred többé!” Előfordul, hogy el akar költözni. Hol Ausztráliába, hol Skandináviába, hol egy másik bolygóra – legutóbbi úticélja a Szaturnusz volt. Általában úgy tudom lebeszélni róla, hogy határozottan kijelentem: én is megyek – ez többnyire nincs ellenére és a végén megegyezünk, hogy akkor inkább maradjunk itthon.

Ennyi a történet, nincs csattanó a végén, csak egy kép, ami most a kedvencem:

IMG_9769 old1