2009. november 29., vasárnap

Advent első vasárnapján…

IMG_2667

…a család együtt, vidáman, énekelve feldíszítette a lakást. Túl gejl így? És ez?
Apa dolgozott, Martina számítógépezett, én meg feldobáltam a díszeket, hogy ünneplőben találjon minket – illetve otthonunkat – advent első vasárnapja. Mindezt persze Mincsike segédkezésével, ami annyit jelent, hogy egy dísz fel, kettő le.
Egy idő után meguntam, a Kicsit megfenyegettem*, a Nagyot megbüntettem**, a Legnagyobbat pedig megkértem***. Előkerült egy karácsonyi cd is, így Mincsikéről le volt a gond, ugyanis egy plüssmikulással és egy rénszarvassal tucsogós izzadtra táncolta magát. Pihenésképp minifát díszített, így:
IMG_2647IMG_2660

 

 

 

 

 

 

Zsu, Jani mit szólna ehhez? A koncepció azt hiszem egyértelmű: minél több díszt feltenni a csúcsra.

Martina segített díszíteni, Apa fenyőágakat vágott a padlóvázába és vigyázón állt a létra mellett, amikor felmerészkedtem rá.

Elkészült. Annyira meleg, barátságos és ünnepélyes így a lakás. (És mennyire fog hiányozni, amikor januárban leszedem.****)

*Csúnyán néztem, és azt mondtam, hogy nagyon mérges leszek, ha még egyet leszed.
**Átmenetileg, úgy 1-2 órára eltiltottam a számítógéptől. Mivel nem találtam különösebb okot, ez olyan előrebünti volt, tehát jön nekem vagy egy rosszjeggyel, vagy egy kis szemtelenséggel. De azt se bánom, ha adósom marad…
***Félek a létrán, meg úgy általában a magasban. Bár a létrának az első fokán is félek, az meg nem mondható magasnak, úgyhogy mondjuk azt, hogy létraparám van. (Van még tankolásparám, fodrászparám, sáskaparám, jégparám is, de ezekről talán majd egyszer…)
****Igen Apa, megígérem ezúttal tényleg leszedem januárban.

2009. november 27., péntek

Okos enged…*

Martina és Mincsike vitatkoztak. Nem tudom már min, nem is érdekes. A beszélgetés végét idézem csak be. (Mondjuk, ha belegondolok, az eleje és a közepe is szó szerint ez volt…)

Minerva (M2): – Nem!
Martina (M1): – De!
M2: – Nem!
M1: – De!
M2: – Nem!
M1: – De
M2: – Nem!
M1: – De!
M2: – Na jó, akkor de.

* Bocsi Martina. :)

2009. november 25., szerda

Életjel

Egy hete nem írtam, ne haragudjatok. Az ok: időhiány és alkotói válság. Minden rendben van velünk, nem vagyunk betegek szerencsére és remélem ez így is marad.
Igazából semmi fontos eget rengető dolog nem történt és semmi érdekes, mesélhető. Készülünk a karácsonyra, hétvégén már lakásdíszítés.

Minerva nagyon várja a Mikulást és a karácsonyfát. Sokat beszélgetünk róla, mesekönyveket nézegetünk és olvasunk, na és ugye ott vannak azok a hangulatos karácsonyi filmek. Minden napra jut belőlük.

Ma jött meg az ünneplő ruhája, persze azonnal fel kellett próbálni. Gondoltátok volna, hogy egy 28 hónaposnak ruhával is örömet lehet szerezni? Nem fényképeztem, azt hiszem ezt idén is profira bízom, és majd mutatom.

Mincsike ma odajött hozzám a konyhába:
- Ajuka! Kérek valamit!
- Mit szeretnél Kicsikém?
- Öööö…. Valami fenségeset!
Őőőőzik. Mit szóltok? Politikai pályára készül?

Egy másik aranyos:
- Nemsokára jön a Mikulás és ajándékot hoz minden kisgyereknek, aki jó volt. – magyaráztuk.
Mincsike a fejéhez kapott és elkeseredve megszólalt:
- És én nem kapok semmit?

Dehogynem, nem győzöm dugdosni. A garázsban gyűjtögetem, gondosan letakarva, mert nem szeretnék úgy járni, mint egyszer.
Karácsony előtt 1 héttel történt. Én a konyhában serénykedtem telefonon pletyóztam a barátnőmmel, amikor feltűnt, hogy nagy a csend a szoba felől, gyanúsan nagy.  Bementem és nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak.
Martina a karácsonyi ajándéknak szánt Chou-chou  babát vetkőztette épp. Már akkor is több, mint 10 ezer forint volt és az lett volna a főajándék. Megtalálta. Már nem emlékszem, hogy jöttünk ki ebből a helyzetből és végül mit tettünk a fa alá, illetve a Jézuska mit tett, mert akkoriban még ő hozta az ajándékokat. Mint ahogy most is egy pár évig - remélem minél tovább – újra.

Ja, Martina! Csak szólok, mielőtt feltúrnád az egész garázst, a Te ajándékodat nem oda rejtettük. Van néhány jól bevált helyem bent a lakásban is.
Apáét először egyik fazekamban tároltam, Martináét pedig Apa zoknijai között. Ki hova nyúl a legkevesebbet… De már nem ott vannak, csomagolás után új helyet kaptak! A csomagolópapír pedig nem átlátszó!!! Én meg nem vagyok gonosz!

2009. november 18., szerda

Karácsonyi ajándékötletek

 unas_290232
Apa azt mondta, hogy idén nem megyünk tolongani, kerüljük a tömeget, próbáljuk meg a karácsonyi bevásárlást elintézni az interneten. (Igaz is, a gépen legalább van vírusirtó.) Jól van, próbáljuk meg.

Az ajándékozandók listáján 18 nevünk van, a legkülönfélébb emberek. Egyetlen közös bennük, hogy szeretjük őket. Kizárt, hogy egy helyről tudjunk nekik ajándékokat választani. Ebből következik, hogy a posta és a futárszolgálatok se mennek most csődbe, ha rajtunk múlik. Sebaj, szeretteinkért mindent!

Néhány ajándék már csomagolásra vár. Néhány megrendelés alatt. A legtöbb embernek azonban gőzöm sincs, hogy mit vegyünk. (A női ajándékokat mindig hamarabb ki tudom pipálni egyébként, a pasikkal meg ilyenkor is csak a gond van bajban vagyok.)

Napok óta keresgélek a webshopokban, de nem találok semmit, ami alkalmas lenne örömszerzésre.
Martina mutatott azonban egy weblapot, ahol elég beírni az ajándékozandó személy nevét és máris bombáz a jobbnál jobb ajándékötletekkel, állítólag ismeri a titkos vágyakat. Ez az! Ez kell nekem!

Lássuk csak, hogy minek örülne a sógornőm, Ketty: roller és kaktusz. Hmm… Ez eszembe nem jutott volna, de legyen.
És Andi barátnőm? Fakard. Micsoda? Fakard vagy horgászfelszerelés??? Ez baj, mert mást vettem, ennyire félreismertem volna?
Anyukám: betonkeverő és kínai nyelvtanfolyam,. Nem lesz könnyű…
Vicus: állólámpa vagy salsa-tanfolyam,
És Reni? Csak úgy kíváncsiságból, ígérem nem veszek Neked semmit. Úszószemüveg és egy zacskó fűmag! Hoppá! (Remélem nem bírod ki hozzászólás nélkül.)
És még néhány név, bocsi, ha ezek után nem lesz meglepetés.
Gigi: jégcsákány vagy vízisí-tanfolyam,
Zsu: papagájmintás asztalterítő, létra,
Martina: piros locsolókanna és tengerimalac. Illetve ez utóbbi biztos nem, szerintem elírtam egy betűt, legyen csak annyi, hogy Tina… Morzsaporszívó és vadkakaópálma. Ööö, jól van, megpróbáljuk. Te ajánlottad Martina, úgyhogy nem reklamálni!!!
Apa: nagy flakon fenyő illatú habfürdő (de hiszen tusolni szokott!!!) és fésülködőasztal (épp tegnap toltam le centisre neki, minek arra a kis időre asztalhoz ülni… bár szereti a dolgoknak megadni a módját az igaz…)
Minerva: svájci bicska és egy üveg barackpálinka. Ez mondjuk felháborít, úgyhogy marad az eredeti elképzelésem.

Na és Te nagyokos program, azt is tudod, hogy én minek örülnék???
Delfinmintás WC ülőke?????? Dekopírfűrész???? Neeeeeeeeeeee!!!!

Min(i)csike szemszögéből…

Martina ma lesüllyedt Mincsike szintjére. Na nem szellemileg, magasságilag. Azóta valahogy másképp tekint rá. Azt hiszem sajnálja.
- Anya! Mincsi feje fenékmagasságban van. Ha nem fölfele néz, akkor egész nap a te fenekedet kénytelen bámulni? Szegééény…

2009. november 17., kedd

Luszikeresés

Mincsikével kettesben voltunk itthon. Ritkán, de előfordul ilyen is.
Vannak bizonyos szükségletek, melyek azonban nem tűrnek halasztást ilyenkor sem. Mincsike velem tartott persze. Jófej, ugye? Ha neki kell, akkor kizavar, ha nekem, akkor jön velem. Pedig bevallom, én is jobban szeretem ezeket a dolgokat egyedül intézni.

- Tekergethetem a hajad? – kérdezte és már neki is állt. Vizualizálod? Igen, én ott ültem, Mincsi szorosan mellettem, és tekergette.
- Valami szagot érzek az orromban! – folytatta fintorogva. Na igen, ezt már vártam. Nem mentegetőzni akarok, de az Ambipurról beszélt, melynek jótékony hatását megelőzésképp használtam. Elmagyaráztam mit érez, közben próbáltam koncentrálni is, ő pedig tekert tovább, és persze beszélt:
- Ajuka megkeressük a luszimat?
Megígértem neki, hogy amint végzek, megkeressük a Fornettis lufit, amit tegnap felvitt magával aludni. Úgy tűnt belenyugodott. Fogta magát, és kiment.

Kb. 2 perc múlva én is ki tudtam menni, és azonnal kivert a víz, elkezdtem remegni, pánikolni, mert NEM TALÁLTAM MINCSIKÉT!!! Senkinek nem kívánom azt az érzést. Futkostam föl-alá a lakásban, benéztem mindenhova, a leglehetetlenebb helyekre is, de nem volt sehol. Először csak halkan szólítgattam, hogy nehogy megijedjen, végül ordítottam egy jó nagyot:
- Mincsikeeee!
- Ittagyok ajuka! – szólalt meg végre – Csak… Csak megkeresem a luszimat!

Hármasával szedtem a lépcsőket, attól rettegtem, hogy elindul lefelé az emeletről. Soha nem csinált még ilyet, és bár nagyon ügyesen, váltott lábbal lépcsőzik már, egyedül azért van veszélye a dolognak bőven.

Gondoljátok el,  felment egyedül az emeletre, és fent hancúrozott az ágyon, mire felértem. Esze ágában sem volt lejönni persze.
Hiába, meséltem már, hogy nem erőssége a türelem…

Őszi séta

IMG_0741

IMG_0743

IMG_0749

IMG_0752 
Nagyon jó buli az avarlevél rugdosása, nem tudott vele betelni.
Boltba mentünk egyébként, de mivel szép idő volt, és a jogsim is lejárt, kivételesen nem autóval. Odafelé végig énekelt, hazafelé pedig evett-ivott.

Este még jövök egy történettel, ha Mincsi is engedi, most még két kép, és megyek.
IMG_2530 IMG_2532

2009. november 16., hétfő

Minervátlanul

Vasárnap Mincsike Körianyujának (továbbiakban: Andi) az Anyujánál (továbbiakban: Magdianyus) töltött egy kis időt. Takaríthattam nyugodtan, de persze egyfolytában Náluk járt minden gondolatom.

Tudtam, hogy jó kezekben és jó helyen van, maximális figyelmet és törődést kap, olyanokkal van, akiket szeret – ilyen szempontból teljesen nyugodt voltam. Ha tehettem volna, mégis velük megyek bolha képében, vagy legalábbis bekamerázom Mincsi ruháját.

Hiányol vajon minket? (Nem.)
Szót fogad? (Állítólag igen.)
Nem tesz tönkre semmit? (???)
Nem csinál semmi rosszat? (???)
Mer szólni, ha pisilni kell? (Igen.)
És ha szomjas? (Igen.)
És ha éhes? (Igen.)
Nem folytatom.

A csend az megdöbbentő volt, nem is emlékszem mikor tapasztaltam ilyet utoljára. Őszinte leszek, 5 perc múlva már hiányzott a kisasszony.
Apa alvásba menekült, míg csemetéje távol volt – talán így gyorsabban ment az idő.* Tudjátok, ő igazi lányos apa, azok közül is a nehezebb eset. Szerintem ott legbelül még tőlem is félti Mincsikét, és meggyőződése, hogy akkor van a legnagyobb biztonságban, ha ő vigyáz rá. :)

Amikor hazaért Mincsike, ezerrel pörgött, izgatottan mutatta a szép játékokat, amiket Magdianyuséktól kapott.** Fél óra múlva – 6:50-kor – ez a látvány fogadott, amikor fürödni akartam vinni:

IMG_2613kicsiPersze, hiszen nem aludt ebéd után és gondolom a megszokottól eltérő délután is lefárasztotta.
Óvatosan felkapta Apa, hogy felviszi aludni, de sajnos felébredt. Felmentem vele, próbáltam altatni, de nagyon nem akaródzott neki.

- Lemegyünk? – kérdezte, ahogy reggel szokta.
- Nem akarsz aludni inkább Kicsim? 
- Már aludtam! – volt a válasz és már indult is a lépcsőhöz.
Döbbenet, nem? 10 perc alatt regenerálódott. Kb. annyit aludhatott, nem többet.
Lementünk. Bírta egészen fél 11-ig, akkor dőlt ki.

*Ne ijedj meg Andi, nem volt kifogása a program ellen, csak nincs hozzászokva, hogy elvigye valaki Mincsikét. Ismered. :)

**Nagyon jó érzés, és megható, ahogy Magdianyusék várják és szeretik Minervát. Nagyon köszönünk mindent!!!

2009. november 13., péntek

Mindjárt és társai…

IMG_2600

Mincsike nincs tisztában, illetve nem akar tisztában lenni néhány szó jelentésével. Konkrétan a “mindjárt”-ra és szinonimáira gondolok.
De fogalmazhatok másképp is: Mincsike nagyon türelmetlen!

A “mindjárt” neki annyit jelent, hogy hiába kér valamit, nem történik semmi, nem kapja meg, mert nem tudjuk vagy nem akarjuk megérteni, amit mond. Helyette folytatjuk a megkezdett tevékenységünket, csak közben egyre többször és egyre ingerültebben mondjuk, hogy “mindjárt”.

Mit tehet ilyenkor egy kicsit több, mint 2 éves?
Kérheti újra, erőszakosabban.
Könyöröghet.
Megfenyegethet, hogy sírni fog.
Sírhat.
Hisztizhet.
Duzzoghat.
Mincsi rendszerint fenti lehetősége mindegyikét kihasználja.

Az egészből nem azt érti meg, hogy a “mindjárt” azt jelenti, hogy amint befejeztem ami épp halaszthatatlan és folyamatban van, máris teljesítem kérését. Annyit ért meg belőle, hogy sírni kell és azzal mindent el lehet érni. Miért is? Mert ő már ordít, mire letelik a “mindjárt”.

De így talán szemléletesebb:
- Aja gyere ide gyósan! – kiabálja, mert mondjuk nem tudja egyedül ráadni a ruhát a babájára.
- Mindjárt kicsikém, csak anya előbb… – itt már közbevág sírós hangon:
- Lészilészi sírni fogok! – rendes csaj, szól előre. Illetve ezt már sírva kiabálja, miközben rohan a hisztisátorba.

Vagy:
- Aja, iket kérek!
- Mindjárt Minerva, csak… – itt vág közbe:
- Lészilészi inniket akarok! – ezt már sírva, hisztisátor felé… Megmosom a kezem, elkészítem az innivalóját (iket, inniket), odaviszem a sátorhoz, de csak nem jön ki… Büszke nő. Nem, könyörögni azért nem szoktam.

Szóval nem tudom hol a megoldás, de meg kell találnom, mert ez így nagyon gáz. (Ha azt mondjátok, hogy nem kell azonnal ugrani, ahogy kéri, az csak azért van, mert fogalmatok sincs, hogy milyen kínzó frekvencián bocsátja ki magából a hangokat.)

Epilógus:
Tudjátok mi a legszörnyűbb az egészben? Hogy pár év múlva, ha majd megkérem, hogy vigye ki a szemetet, pakolja el a játékait, álljon neki a leckéjének stb. mi lesz a válasza? Mindjáááárt!

2009. november 11., szerda

Ensaimadas - spanyol briós

IMG_2577Ez valami isteni! Sajnos nem 2 perc az elkészítése, bár lehet, hogy jobb is, mert akkor kétnaponta csinálnám. Próbáljátok ki, megéri, nem fogtok csalódni.

A receptet természetesen Limaránál találjátok - amit ezúttal is köszönök!  Én fahéj helyett a felét kakaóval, a másik felét túróval töltöttem meg (túró, tejföl, porcukor és egy kicsi búzadara).
Bárcsak még annyi lenne, mint a képen…

Mincsike és a(z) (nem)evés

Nem vesztünk el és betegek sem vagyunk, nagyon köszi annak – pl. Vicus –, aki aggódott értünk.
Minden rendben… Nagyjából. Bár utálom, hogy folyton esik az eső, utálom a H1N1 parát és utálom, hogy Minerva nem eszik rendesen.

Hány napig lehet bírni hasznos táplálék nélkül?
Hogyan lehet valakivel megszerettetni az evést?
Próbáltam én már mindent. Nem kérte az egyik félét, felvonultattam még vagy ötöt, persze hiába – egyik se tetszett neki. Az sem, ami előző nap igen.
Nem evett az ebédből? Sebaj, gyorsan nekiálltam valami mást készíteni.

Az az igazság, hogy nem most kezdődött ez, hanem még tavasszal, de akkor ráfogtuk a fogacskákra. Nyáron ráfogtuk a melegre. Mostanra elfogytak a kifogások, és nagyon nyomaszt ez a dolog.
Még az orvosunknak is bemószeroltam, aki szerint semmi baj ezzel a gyermekkel, egészséges, jó húsban van – 15 kg –, de végül írt fel Peritolt még a nyáron, mert látta rajtam, hogy nem tudott megnyugtatni. Kiváltottam, de nem adom neki, utálom gyógyszerezni. És persze úgyse nyelné le. Megkímélem az olvasóimat annak részletezésétől, hogy mi történik, ha megérzi bármilyen kanalas orvosság ízét a szájában. Szerencsére sose beteg, nem szokott hozzá.

Próbáltam azt is, hogy nincs alternatíva, nem tetszik neki az ebéd, nem kap mást. Semmi nasi, semmi cukros lötyi, csak víz. Hosszú órák múlva elkezd nyűgösködni. Éhes, és ezért rosszkedvű. Jön a hiszti, és hirtelen semmi nem jó. Persze ennivalót nem kér. Később már ordít mindenért, próbálom megetetni mégis, de nem kéri. Ha mégis kér valamit, az vagy kakaó, vagy kiszli*.
Mit lehet ilyenkor tenni?

Apa mondott olyat, hogy ki kéne találnom, hogy mit szeretne enni és azt adni neki. Persze ezt is próbáltam már sokszor, de úgy látszik béna vagyok hozzá, nem tudok ráérezni az ízlésére. (Zárójelben jegyzem meg, hogy valószínű az oviban nem lesz választék, az óvónénik se lesznek kiképezve gondolatolvasásából és eszközeik sem lesznek egyedi igények kielégítésére.)

Próbáltam már asztalnál ülve, próbáltam már tévé előtt, hintalovon, hintaszékben, próbáltam úgy, hogy mentem utána a tányérral és a kanállal, próbáltam trükkel, próbáltam viccesen, próbáltam játékosan és igen,  újabban már próbáltam zsarolva, fenyegetve és büntetve. Vettem neki új tányérokat, evőeszközöket, ehetett kézzel-lábbal, nagykanállal, de hiába.
Az első kanálnál még elhangzik, hogy “aja, ez nagyon szinom”, de 5-nél tovább ritkán tudom számolni a falatokat, mert elhangzik:
- nem kérek többet,
- elég volt,
- hmm, ez nagyon jól esett,
- eleget ettem - vagy ami a legjobban bántja a fülem:
- nagyon sokat ettem.
A hideg kajákkal egy fokkal jobb a helyzet, de az is nagyon rapszodikus.

Amit minden körülménye között megeszik, olykor meglepő mennyiségben:
- kígyóuborka nyersen,
- savanyúságok,
- alma,
- majonéz (amennyiben ez ide sorolható),
- levesek,
- rizs csupaszon,
- fagyi,
- eper (persze nem ilyenkor),
- tojás (bármilyen formában)

Sajnos több nem is jut eszembe.
Erősítsetek meg, hogy fenti összetevőkből nincs az a háziasszony, aki képes változatos heti menüsort összeállítani.

Minerva szerintem az egyetlen gyerek, aki utálja:
- a túrórudit,
- a tejbegrízt,
- a krémtúrót,
- a görögdinnyét és
- a pizzát.

Hát(tal tudom nem kezdünk mondatot) így állunk. :(

Bökszike és Ági!
Nektek még nem is köszöntem. Jó tudni, hogy Ti is olvastok, köszönöm szépen! :)

* Kifli – kenyérfélék és pékáruk gyűjtőneve Mincsikénél

2009. november 7., szombat

MINCSIllag születik

Ilyen hatással volt ma Mincsikére a Csillag születik.
Pár dologra felhívnám a figyelmet, mielőtt megnézitek:
- A videó elején az “elmúúúlt” többszöri említése Máté Péter: Ez majdnem szerelem volt c. számának köszönhető, ennyi rögzült belőle első hallás után Mincsikében.
- A szöveg egy részének fordítása: “megdádázom az aját, meg a Martinát, ha nem eszi meg az ebédet…”
- Az ének további részében ne törekedjetek rá, hogy megértsétek a szöveget, többnyire halandzsázik.
- Figyeljétek az alkalémi mikrofonját.
- A színpadi koreográfia a sajátja, szerintem vérprofi.
- Ha túl hangosnak találjátok, az nem feltétlen azért van, mert nagyon fel van hangosítva a gépetek. Mincsike ilyen mindig. Túl hangos.
Azt hiszem ennyi. Várom a véleményeket. Ugye, hogy született tehetség?

2009. november 4., szerda

A Twilight Saga és mi

IMG_2489A lányom az őszi szünetben kiolvasta az első (Twilight) és a második részt (New Moon), majd elkezdte a harmadikat (Eclipse). Ez durván 1200 oldal. Megnézte a Twilight-ot DVD-n is.
Emellett persze tanult és foglalkozott Minervával is.

Stephenie, mit tettél Martinával??? A HP összes része ott sorakozik a könyvespolcon, de feléjük se nézett.  
Komolyan mondom annyira megdöbbentett ez az egész. Szinte már bosszantott, hogy a lányom, aki a kötelezőkön kívül nem nagyon olvasott könyvet, önszántából meg pláne, most le se teszi ezeket.
Miért pont egy vámpíros történet hozza lázba?
Hova tettem az eszem, amikor megvettem neki?

Elhatároztam, hogy én is elolvasom, mert meg kell ismernem, hogy mi az, ami ennyire tetszik Martinának és rá kell jönnöm, hogy mi tetszik neki rajta ennyire.

Pár nappal később…
Twilight kivégezve. New Moon is félig. A könyv jó. Nagyon jó!!!
Nem azt mondom, hogy ilyen jót még soha, de kifejezetten élvezem és szeretem a történetet, ahogy az írónő stílusát is. Nehéz abbahagyni és letenni, nem gondoltam volna.

Esténként elhangzik a kérdés mostanában: Hol tartasz? És végre van valaki, akivel meg lehet beszélni egy könyvet.
Ugyan kicsit undok volt tegnap Martina, mert kifecsegte, hogy Jacob vérfarkas, de tudom, hogy csak bosszút akart állni, amiért a 3. rész kicsomagolása után az volt az első dolgom, hogy felolvastam hangosan a könyv utolsó bekezdését.
Igen, én ilyen csúúúnya, gonosz anya vagyok.

Bemásolok egy verset, ezzel kezdődik az Eclipse:

Robert Frost:
Tűz és jég
Mondják: jéggé fagy a világ,
Mondják, megég.
Tudom, ilyen a vágy, tehát
Vallom a tűz-teóriát.
De ha kétszeri lesz a vég,
Mivel volt dolgom gyűlölettel,
Én azt mondanám, hogy a jég
Is príma fegyver
És épp elég.

Így nem kezdődhet egy rossz könyv, olvassátok csak el!

Sajtos croissant

Megcsináltam! Köszönet érte Limarának a receptért, Esőcseppnek pedig azért, hogy felhívta rá a figyelmet.

Kicsit összenőttek a sütőben, a fene se gondolta volna, hogy ekkorák lesznek. Legközelebb erre jobban figyelek.

Az íze isteni! Én a belsejébe is tettem sajtot, egyszerűen tökéletes lett!

IMG_2497

2009. november 3., kedd

Fluvál P

Martina ma egy papírt  hozott haza az iskolából. Megszólítás “Tisztelt Szülők”, aláírás nincs rajta. Egy OEK logó felül és egy www.antsz.hu honlap ajánló úgy középtájékon. (OEK: Országos Epidemiológiai Központ, de bevallom rá kellett keresnem, mert fogalmam sem volt.) Az első oldal az 1. számú melléklet, a második oldal a 2. számú, de hogy minek, azt nem tudom.
A 2. számú mellékleten megkérnek rá, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a világjárványt okozó influenza elleni védőoltásban részesüljön a gyermekem.
Holnapra kell nyilatkoznom, és aláírni.

A gyerekorvosunk, azt mondja, hogy nem kell oltani. 
Olvasom a híreket, és erősen hajlok arra, hogy mégis kell.
Megijeszt ez a bizonytalanság. Kb. ugyanannyi érvet tudok felsorakoztatni ellene, mint mellette.
Hogyan kell úgy döntenem, hogy megóvjam és ne legyen beteg??? Annyira féltem őt. És féltem magunkat, és féltem a családot. És mindenkit, aki számít, aki fontos nekem.

Azt hiszem feldobok egy érmét…

Mi egyébként így védekezünk a bacik ellen:IMG_2459Ezt ragasztottuk a bejárathoz, és a fürdőszoba ajtóra. Azért találtuk ki, mert olyan kellemetlen rászólni valakire, hogy kezdje kézmosással, mielőtt bármihez hozzányúlna.
Szóval állandóan mossuk a kezünket, és mosatjuk/ mosatnánk másét is. Közben reménykedek, hogy ennek az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja, és nem lesz beteg senki, ha pedig mégis, sitty-sutty átvészeli szövődmények nélkül.

Közben ezt kaptam Gigitől:handwashing-31 Holnap azt hiszem ezt is kiragasztom. Köszönöm!!!

Amikor Minerva kiakad…

Keekakíni – futás wc – bugyi le – ráül – kiküld – kiabál – bemegyek.
Feláll a biliről, én meglátom amit alkotott, és azonnal játszom, hogy mennyire örülök. Ez általában kicsit harsányabb dicséret, amit olykor taps is kísér.
(Lehet, hogy már nem igényelné, de el se tudom képzelni, hogy máshogy töröljek popsit.)
Ma ez így történt:
- Jaj, de nagyon ügyes vagy Kicsikém, milyen szép nagyot kakiltál, anya nagyon boldog!
- Aja! – szól rám határozottan. – Ne kiabálj, mert megsüketülök.

Új olvasóim

Edina!
Jó, hogy Téged is látlak itt. Rádklikkeltem, mert reméltem, hogy egy eltitkolt bloghoz vezet a fényképed, de sajna nem.

Rainsnowgirl!
Örülök Neked is, köszönöm, hogy olvasol!

Nézzétek, Mincsike már fel tudja kapcsolni a villanyt:
IMG_2461Persze teljesen magától jött rá a hogyanra. Legközelebb majd igyekszem megmutatni, hogy mi mindenre jó még ez a többfunkciós lila pálca, ami eredetileg a csattogós lepke tologatója.

2009. november 1., vasárnap

Egy kis Zorán…

Minden évben meghallgatom ezen a napon…