2010. június 30., szerda

Bubizás a kertben

Izgatottan várta, hogy Martina fújja neki…IMG_5985Boldogan sikongatott, amikor meglátta a sok színes bubit…IMG_6001 Próbálta elkapni…
IMG_5983

Később elhatározta, hogy ezt ő is kipróbálja…IMG_6003 Elsőre persze nem sikerült…
IMG_5969 De milyen jó, hogy nem adta fel…
IMG_5984IMG_5977IMG_5980

2010. június 29., kedd

14…

14 évvel ezelőtt ilyenkor már túl voltunk az izgalmas “nehezén”. Talán már keseregtem is kicsit, hogy lassan vége a napnak, és soha többet nem lesz rajtam ez a szép ruha, pedig milyen jó lenne országnak-világnak megmutatni…

user_8027626_1149794248228_boxMa vacsorázni mentünk, farmerosan. Ezért is okozott némi dilemmát, hogy hova… Végül én döntöttem, de most utólag már tudom, hogy nem a legszerencsésebben.  Apa, jövőre ígérem nem szólok bele… (Bár szerencsémre, Apának ízlett, amit választott, és volt egy hatalmas kivetítő is, amin a VB épp aktuális meccse ment, úgyhogy nem méltatlankodott.)
IMG_2167 IMG_2172

A levessel minden rendben volt, bár amit én készítek, az azért valamivel ízesebb. Mondjuk én eddig még csak snasszul tányérban tálaltam, de kísérletezni fogok cipóval is.
(Mindig bajban vagyok egyébként a cipóban felszolgált levesekkel… A cipónak csak a “kupakját” illik megenni, vagy magát a “csomagolást” is? Gigi, kérdezd meg légyszi anyukádat, ő biztos megmondja a tutit…)
Főételnek, fokhagymás-baconos-sajtos-tejfölös grillezett csirkét választottam és rösztit. Ez utóbbit csak azért, mert valószínű nem olvastam végig figyelmesen  az étel nevét, ugyanis a krumplit egyedül ebben a formában utálom. Mindegy, legyűrtem úgy nagyjából. Rossz nem volt végülis, de felejthetetlen ízélménynek se mondanám.
A desszerttel megint befürödtem. Valami házi rétes volt fagyival, gyümölccssel és tejszínhabbal. A rétes nekem kizárólag túrós, esetleg meggyes-mákos. Igaz, megkérdezhettem volna, hogy mire számítsak, de éppen gondolatban már máshol voltam, amikor rendeltünk, ugyanis előtte elhangzott a “kekakíni”. A házi rétes almás volt. Magházastól, héjastól reszelve, számomra ehetetlenül. Valami rettenet volt. Az almát én csak egyféleképp tudom elképzelni -  nyersen, ropogósan, harapva.
IMG_2170Mincsikém hatalmas tál marhapörköltet kapott, tarhonyával. Természetesen csak ez utóbbit ette meg belőle, de legalább abból sokat.
Az én tányéromon görögdinnye volt az egyik dekoráció, Mincsike pörijén sárgarépa. Szerintetek melyiket választotta?

A dinnyét megkóstolta ugyan, de fintorogva kiköpte, majd felcsillant a szeme és megkérdezte, hogy megeheti-e a répát… Megette. :)
IMG_2166A kép kedvéért 1 percig egyhelyben maradt, egyébként ez nagyon nem volt jellemző rá. Be volt sózva, mert mindjárt mutatom milyen klassz  játszótér tartozott az étteremhez. Ismerte már, mert Köriékkel többször is járt itt. Látszott rajta a rutin, olyan magabiztosan vette birtokba a csúszdát, és a mindenféle mászókákat, hogy csak lestem.


IMG_2177 IMG_2180
IMG_2188 IMG_2204
Összességében jó volt egyébként, gyakrabban megérdemelnénk, de valahogy mégis ritkán szánjuk rá magunkat. Talán azért is, mert Mincsikével ez még mindig elég nehézkesen kivitelezhető… Vagy talán azért, mert Martina legjobban a hazait szereti. Tudjátok, a bizalom…

Erről eszembe jutott egy történet, nagyon idevág. Valami rendezvény volt a suliban pár éve, és megkérték a szülőket, hogy ha lehetőség van rá, mindenki vigyen 1-2 tálca süteményt. Főzni imádok, a visszajelzések alapján nem is csinálom rosszul, viszont a sütéssel hadilábon állok. Remélem nem marad ez így, mert tőlem aztán itt lehetne mindenféle cukrászdai csoda, ha mellette lenne egy kis kocka házi sütemény… Hmm, de jó is az… Tuti azt választanám. Tehát sulis rendezvény…. Zebrakekszet készítettem két tálcával, azt vittem be. Volt ott mindenféle sütemény, gusztusos és kevésbé az, már a látványuk is hízlalt. Volt zebrakeksz is, nem csak az enyém. Martinám mit csinált? Megkereste a két sárga tálcát, amit mi vittünk, és csak abból volt hajlandó enni – én pedig csak mosolyogtam.
Ennyi a történet, nincs nagyobb csattanója, de igaz, és jellemző.

Víz – Zene - Virág

A Patarán nem voltunk. (Majd jövőre.) A Sokadalmat is kihagytuk. A Víz-Zene-Virág viszont áll olyan közel a szívemhez, hogy pár órára mindig elmegyünk. Minden évben, június utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre a fesztivál, idén 17. alkalommal. (Kicsit megdöbbentő, hogy emlékszem az elsőre…)
És hogy miért kedves nekem? Napra pontosan ugyan nem, de 14 évvel ezelőtt, június utolsó szombatján házasodtunk össze. 29-e volt, és akkor is hangos volt a város a fesztiváltól.
Kicsit ez az ünnep, az az ünnep is nekem.

Évről évre egyre többen fedezik fel Tatát ilyenkor.  Idén már tulajdonképen a szombati napon, lehetetlen volt parkolni a városban. Ugyanilyen lehetetlen volt a kézművesek portékáit megcsodálni. Az út közepén, egy vékony sávban lehetett csak csoszogni, ahogy sodort a tömeg. Így vásárfiát sem vettünk, kivéve persze a szokásos luszit és még 1-2 apróságot Micsikének.

IMG_2103A műrepülő bemutató nagyon látványos volt, csak éppen fényképezni nem tudtam rendesen. Ez pl. egy violinkulcs. Nagyon szépen látszott, csak mire felfogtam, hogy mit látok… mire elővettem a telefonom… ennyi maradt belőle. A többi alakzattal ugyanígy jártam.


IMG_2114 IMG_2115
A két kép a tó partján jobbra, majd balranézve készült. Ha nagyban megnézitek, látszik, hogy kb. mekkora területen volt, és hogy milyen hatalmas embertömeget mozgatott meg.

IMG_2119 ODANÉZZ!!! :)
Itt éppen valaminek nagyon megörült Mincsike.
(Háttérben a vár…)

 


IMG_2126 IMG_2155
IMG_2142 IMG_2153
Mincsike számára persze a lényeg a hinta volt, és trambulin. Nagyon élvezte, még ha ez nem is látszik az arcán. :)

Most megyek, mert még van egy kis dolgom, és lassan készülődni is kell. Állítólag ma vacsizni megyünk, ugye Apa?

2010. június 25., péntek

Mesélek…

Amikor azt mondtam Giginek, hogy azért nem írok, mert nem történt semmi különös, lehurrogott – hiszen egy kisgyerek mellett még egy Tescos bevásárlásról is bőven lehet sztorizni. Beismerem, ebben van némi igazság.

Címszavakban az elmúlt napok eseményei:
- Megrendeltük a cserepet, szeptember közepén remélhetőleg már  a házunkon is lesz.
- Andi barátnőmék elmentek Ausztriába, októberig nem találkozunk :(
- Voltam bababörzén, veszegették a ruhákat, de még mindig nagyon sok van.
- Martinának megérkezett az ajándéka a szép bizonyítványért  (iPad)
- Kb. 2,5 hete non-stop náthás vagyok

A legfontosabb dolgot a végére hagytam. Mincsikémnek végre pár hete éjszakára sem kell pelus! 2 éves volt, amikor nappalra elhagytuk, és majdnem egy évet kellett várni, hogy éjszakára is száraz legyen. Nem bánom, hogy nem erőltettem, hanem kivártam. Most már ez is kipipálva. Milyen nagylány már…

Most jöjjön néhány kép…

2009.02.22. IMG_2069 Barney-val a nagy kedvenccel a Tescoban. (A két kép között kb. 1,5 év különbség van.)

IMG_5812

Itt Köriékkel Dottózott… Sajnos ez az élménybeszámoló kimaradt a blogból. Szerettem volna megkérni Andi barátnőmet, hogy írja meg, mert elsőkézből az igazi, de itthon tartózkodásuknak nagyon a végére sikeredett ez az élmény, így nem zargattam ilyenekkel.

IMG_5781

IMG_5775 
Nem tudtam eldönteni, hogy a két kép közül melyik az édesebb, így mutatom mindkettőt…
Igen, ha nagyon koncentrál, kidugja… :)
IMG_5748
Számítógépezik. Csak a kép kedvéért, egyébként sosem. És ez nem csak üres mentegetőzés, tévét nézhet, csokit is ehet és mekiben is eszünk időnként,  de számítógépezni nem szokott.
IMG_5891 Még mindig tekeri ám a haját. Illetve ezen a képen éppen Martináét a kis husis ujjaival. 

 

IMG_2078

Meccset néz az Árkádban…

 

 

 

 

 

 

 




Korábban már írtam, hogy mennyire allergiás vagyok a pónikra és a hercegnőkre… Ezt nézzétek:
IMG_5924 
Addig fajult a dolog, hogy a legutóbbira már én hívtam fel Mincsike figyelmét a játékboltban… Imádja ezeket a kis szörnyecskéket…
Az egyik kis rémség beteg. Állandóan bibis, és folyik az orra.
- Töröld meg az orrom! – kéri a póni. Mincsike megtörli. Póni újra rákezd:
- Töröld meg az orrom! 
Mincsike erre már kiakad:
- Az előbb már megtöröltem!  
Ezt majd egyszer igyekszem levideózni, mert annyira édes, ahogy beszélget velük.
Szóval a pónik zöld jelzést kaptak, viszont hercegnős dolgokat köszönjük szépen, továbbra sem kérünk. A múltkor már volt egy újságunk, de szerencsére hamar kirajzolta (kiszínezte), úgyhogy gyorsan hagymát pucoltam rá.

Igazad volt Gigi, a semmi különösről is könnyű írni, most épp abbahagyni a nehezebb. :)

Mincsi fenyeget

Mutatok egy rövidke videót. (Hanggal érdemes nézni.)
Utána összekapom magam és ígérem írok is pár sort.

2010. június 18., péntek

Az idei nyaralásunk…

… az úgy néz ki, hogy sajnos elmarad…
A pénzt, amit ráfordítottunk volna, megtoldjuk még  1-2-3 nyaralás árával, és odaadjuk egy tetőfedőnek. Felesleges szépíteni, Minerva szobája cudarul beázott a nagy esőzések alatt. Nincs értelme tüneti kezelésnek, új tető kell és ez sajnos csak olyan áron lehetséges, hogy idén nem láthatjuk a tengert.
Nem valami jó érzés ez, pláne úgy, hogy a tavalyi nyaralás felejthetetlenre sikerült, de tudom, hogy ha meglátom majd az új tetőt, nagyon boldog leszek.

Új tető… Érdekes, mert választhattuk volna akár a hornyolt hódfarkút is, valamiért mégis mindkettőnknek az “Adria” fantázianevű tetszik – csak hogy ne kelljen teljesen lemondanunk róla ezen a nyáron sem?:)

Úgy gondolom, hogy  egy átlagos naptej árából 4-5 kúpcserepet biztos tudunk venni. Mivel nagytestű vagyok, így sok fér rám, tehát csak a magam részéről 15 kúpcseréppel tuti be tudok szállni a buliba.

Ezen kívül, az alábbi gondolat-elterelő, hangulatjavító, esélynövelő és vigasztaló intézkedéseket tettem, illetve teszem:

- Az utóbbi hónapok összegyűjtött utazási prospektusait átkötöttem spárgával, és kivittem a garázsba. Legközelebb az őszi iskolai papírgyűjtésnél válhat csak hasznossá, addig semmiképp.  Helyette tetőcserepes prospektusokat nézegetünk.

- Lemondtam a Hurrá Nyaralunk hírlevelét és töröltem a kedvenceim közül a Startutazást is.

- Amikor a rádióban megszólalt ma a Balatoni nyár, azonnal továbbnyomtam.

- Lecseréltem a telefonom háttérképét erről:
IMG_1047 - Terveztem, hogy újraolvasom az Agatha Christie regényeket. Az biztos hogy a Nyaraló gyilkosok és a Halál a Nílusonnal szemben előnyben fogom részesíteni a Gyilkosság a paplakban, vagy a Holttest a könyvtárszobában címűt. Továbbá az is nagyon valószínű, hogy ugyan már régóta szerettem volna, nem most fogom megvenni a Napsütötte Toscanat.

- Minden nyereményjátékon részt veszek, ami külföldi utazással kecsegtet, vagy belföldi wellnesst ígér.

- Lottózunk is. Hátha…

- Nem veszem meg a magazint, amihez strandpapucsot csomagoltak, se a Story nyári különszámát.

- Kizárólag térségünk időjárás előrejelzését figyelem, nem fogom megnézni többé, hogy hány fok várható Gran Canarián, se azt, hogy hány fokos az Adria, mert teljesen mindegy.

- Próbálom meggyőzni magam, hogy Spanyolország – igen, végül mellette döntöttünk -  ott lesz még jövőre is, nem kell elsietnünk.

- Ha egy repcsi fehér csíkot húz az égen, igyekszem arra gondolni, hogy ezeknek is letelt a nyaralásuk,  leégtek, gyomorrontásuk van és holnap már mehetnek dolgozni.

- A Tescoban a csokisoron ha a Balaton szelethez érek, tüntetőleg a másik oldalra fordulok.

- Nem nézek utána, hogy milyen az idei fürdőruhadivat.

- Idén kihagyom a Sex on the Beach koktélt is, helyette majd egy kólát kérek Apa, ha megyünk vacsorázni. (Egyáltalán mindent kihagyok, aminek a nevében szerepel a tenger, medence, pálmafa stb…)

Hullámzó a hangulatom egyébként. A tető az alapvetően feldob, nagyon örülök majd neki, ha készen lesz. A nyaralás hiánya viszont lehangol. Martinát is. Mincsike pedig még nem is tudja, úgyhogy pszt!


2010. június 17., csütörtök

Amikor Martina vigyáz Minervára…


Most találtam ezt a videót. A címét ne vegyétek panaszkodásnak. Próbáljuk minél ritkábban Martina nyakába varrni Mincsikét, de ha mégis úgy alakul, maximálisan nyugodtak vagyunk. (Most szívem szerint hosszú bekezdéseken át fényezném a nagylányt, de valahogy elfojtom magamban, mert tudom, hogy kiakadna…)

2010. június 15., kedd

Sünike

sun2
Elsősorban Martinának ajánlom ezt a pár sort, mert tudom, hogy szereti a jól eltalált idézeteket. De természetesen szeretettel küldöm minden süntársamnak, aki kicsit is fontos nekem, és akinek kicsit is fontos vagyok.

“Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymást tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csak hogy akkor ismét dideregnek.
Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”
(Kun Erzsébet)

173425_1213631847_411x310

2010. június 13., vasárnap

Mondjam, vagy mutassam?

Ma reggelre úgy döntött a hangom, hogy cserben hagy. Nem ment el teljesen, csak úgy 90 százalékosan, tehát hangot tudok kiadni, csak éppen nem sokra megyek vele, mert nem érti senki. Inkább zajnak mondanám amik jönnek ki belőlem, beszédhez nincs sok köze. Nagyon idegesít.
Engem azért, mert vagy a másik szájrólolvasó tehetségére, vagy papírra és ceruzára van szükségem. Mincsikét azért, mert szegényem nem érti, hogy mit mondok neki. Apát és Martinát pedig azért, mert nagyon rossz hallgatni.
Egyszer meg is kértek, hogy fogjam be kíméljem a hangszálaimat, majd amikor mégis megszólaltam, Apa felhangosította a cd-t. Na - önérzet elő - ezen úgy megsértődtem, hogy megfogadtam – természetesen hangosan – hogy nem beszélek egyáltalán.
Szerintetek meddig bírtam? Kemény 2 percig, ami persze nekem fél órának tűnt.* Autóztunk éppen, és jöttek sorban a látni- és megbeszélnivalók, és sajnáltam volna magamban tartani értékes véleményemet. Meg aztán arra is rájöttem, hogy nem teszek én szívességet azzal, hogy elhallgatok, tűrjék csak… Úgyhogy beszéltem. Néha még énekelni is próbáltam.
Így állunk most. Az előbb megettem egy vödörnyi jégkrémet, nekem már úgyis mindegy alapon… Az ízét nem éreztem, mert a náthának azon stádiumánál tartok, amikor se szagokat, se ízeket nem érzek, de legalább hideg volt. Holnap vagy jobb lesz, vagy rosszabb.

*Így magunk között bevallom, ma nagyon megdöbbentem magamon. Tényleg sokat beszélek. És tényleg rosszul érzem magam, ha nem beszélhetek. És nagyon utálom, hogy Apának már megint igaza van!

2010. június 12., szombat

Jó hírem van!

Ezúton szeretném világgá kürtölni, hogy Martina bizonyítványa kitűnő lett!!! Hetedikben… Az osztályban egyedüliként…
Annyira, de annyira büszke vagyok és boldog!!!

2010. június 11., péntek

Hajóskapitányka

Mincsikémnek ismét mozgalmas volt az elmúlt hétvégéje.
Szombaton az Ikeában tesztelte az összes fekvő- és ülőalkalmatosságot, majd pillanatok alatt belakta a berendezett szobákat. Imádja, ha rajta múlna szerintem sokkal gyakrabban mennénk. (Ha rajtam múlna, akkor is.)

Később Dominika elsőáldozásán voltunk. Nagyon büszke voltam Mincsikére, 1 óráig meg se nyikkant a templomban.
Utána náluk vacsoráztunk, ami szintén nagy boldogság volt neki, mert ugye ott volt “Tomás”, akivel soha nem tud betelni.

Vasárnap Keresztszülei vitték el élményt gyűjteni. Például hajóztak az Öreg-tavon:

Fénykép0023 Visszapörgetem kicsit az időt, ez egy tavalyi kép:
IMG_6594kicsi Ugrálhatott is:
Fénykép0026 Játszótér, szagyi* tejszínhab, vattacukor, palacsinta, luszi… Biztos ki is hagytam valamit…
Köszönjük szépen, hogy így szeretitek ezt a kis töpörtyűt. :)

*Tavaly simán elnyaldosott egy gombóc fagyit, imádta. Idén nem kell neki, mert túl hideg…

Mincsiszáj és szülinap

Nem túl változatos az utóbbi pár bejegyzésem. Kezdtem a bibikkel, majd jött a megfázás… A mostani poszt első fele szintén egy bibivel kapcsolatos. Hiába, mondtam én, hogy szezonja van…

Mincsike nagyon kesergett, mert felfedezett magán egy pár mm-es bibit. Egyszer csak megszólalt:
- Majd jön az Andi és a Peti, és azt fogják mondani: Jajj szegény Mincsike, mutasd csak, majd én megpuszilom!

És még egy -  más témában, de ugyanabban a stílusban:

Felöltöztettem Mincsikét egy új ruhába. Nagyon tetszett magának, el se mozdult a tükörtől. Egyszer csak megszólalt:
- Majd jön a Dédi, és azt fogja mondani, hogy: Jajj, de milyen szép vagy Mincsike!

A dőlt betűs részél mindkét esetben elváltoztatta a hangját, eljátszotta a szerepet. :)

Köszönjük szépen mindenkinek az érdeklődést, Mincsike sokkal jobban van! Én annyira nem, de majd kialakul…

Ma van Apa szülinapja. Nem vettem ajándékot, nem főztem finomat és még puszit se adtam. (Ez utóbbit azért, hogy ne adjam tovább a bacit.) Nagyon bánt, de annyira pocsékul éreztem magam egész nap… Apa, jelöljünk ki egy esőnapot jó???

Szeretlek és Isten éltessen nagyon-nagyon sokáig!!!

2010. június 10., csütörtök

Megszáztunk

Mincsike kezdte kedden. 40 fok volt árnyékban, a fene se gondolta volna, hogy nem most időszerű egy jó nagy pacsálás bugyiban. Persze lehet, hogy nem akkor történt, de akkor fogalmam sincs, hogy mikor és hogyan.
Szerdára tetőzött a nátha… Percenként 2-3 alkalommal jött hozzám sírósan, hogy ki kell fújni a nóziját. Szeme könnyezett folyamatosan, arca kipirulva. Annyira sajnáltam szegénykémet. Mondtam is neki, hogy úgy átvállalnám, miért nem lehetek én beteg helyette… 
Mára ott fent meghallgattatott a kérésem, de némi hiba csúszott azért a végrehajtásba. Az oké, hogy reggelre én is lebetegedtem, viszont még Mincsikének se múlt el. Tehát ez messze nem betegség-átvállalás, legalábbis nem úgy, ahogy elképzeltem. Sőt, ha jobban belegondolok jó nagy kitolás az egész. 
Jelenleg orrfújásra, etetésre, popsitörlésre alkalmas vagyok,  de hinta mellett ácsorgásra és lökdösésre, gyurma csiga-biga készítésre, bújócskázásra, homoksüti sütésre, türelmes válaszolgatásra egyáltalán nem.
Egy sötét, hűs szobát szeretnék, és nyugalmat légyszi!!! Vagy nekem az is jó, ha megegyezünk, hogy egy éjszakát végigalszom. Nem lehetne? Múlt éjjel 3-ig negyedóránként, utána 5-ig félóránként rohangásztam Mincsihez, annyira rosszul aludt szegényem. (Érdekes, reggel nem jelentkezett izomláz, pedig ennyi felülést nem csináltam a tesiórák óta, annak meg, ha jól számolom 10 éve már… Na jó, 15… Vagy inkább hagyjuk!)
Hol is tartottam? Mindegy is, befejezem. Majd jövök, ha lesz valami vidámabb témám.

Gigi, jobbulást Neked is. Jut eszembe! Lehet, hogy Skype-n jött a vírus???

2010. június 7., hétfő

Bibiszezon

A jól bejáratott és megismert zárt tereppel szemben, ahogy beköszöntött a jóidő, Mincsikének kitágult a világ. Kint a szabadban ezer veszély leselkedik fenyegetően és bár felhúzzuk a kesztyűt, sajnos képtelenség mindet kivédeni.
Szinte minden napra jut egy újabb bibi, legtöbbször morzsolás* formájában. A látszólag apróságnak tűnő sérülések alattomos módon veszik át az irányítást családunk mindennapjai felett, maximálisan lekötve minden figyelmünket.

Megfigyeltem, hogy a bibi legritkább esetben fáj akkor, amikor keletkezik, mert akkor többnyire nem ér rá vele foglalkozni. Akkor fáj, de akkor nagyon, amikor észreveszi. Ilyenkor jön a nyekergés, ilyenkor meg kell puszilni, esetleg beragasztani. Ilyenkor képes sántítani, húzni a lábát, lógatni a kezét stb… Ilyenkor bújik hozzánk, babusgatni kell, felvenni, vagy lefektetni és betakargatni. Ez általában az észleléstől az elalvásig tart, mert ugyan percekre el tudjuk terelni a figyelmét, de tartósan lehetetlen.
Ha nem törődünk a bibivel, akkor hisztizik, ha igen, akkor csak nyafog. Túl sok különbség nincs egyébként, hosszú távon marha idegesítő mindkettő.

Egy ilyen bibis nap az esti fürdésnél tetőzik. Nagy rutinnal megszabadítom a ruháitól úgy, hogy ne érjen a bibihez. Ilyenkor általában már bömböl. Próbálom magyarázni, hogy a víztől hamarabb meggyógyul és csak picit fog csípni, aztán rájövök, hogy tök felesleges, mert úgyse hallja a saját ordításától. Először általában kijelenti, hogy ő ugyan nem megy bele a vízbe. Később belemegy, csak a bibihez nem érhet víz. Különös pózokban ül, vagy áll a kádban, én még különösebben lötykölöm. Ordítás nem szűnik. Öt percig bírom, kikapom. Óvatosan törölgetem, bibit eltakarjuk egy kis Neogranormonnal. Következő probléma, hogy a pizsi hozzáér és tejóég, akkor most mi lesz. Mi lenne, semmi. Erről próbálom meggyőzni. Sikerülni szokott.
Kb. úgy távozik a fürdőből, mint a beteg a műtőből, aki túl van ugyan a amputáción, de az aneszteziológus elkésett.
Holnap kezdjük előről…

*horzsolás

2010. június 3., csütörtök

Kire ütött ez a gyerek???

Kicsit voltam csak túl a 20-on, amikor Martinát vártam. Egyértelmű volt számomra, hogy ha megszületik, rám fog hasonlítani, hiszen én hozom a világra, én leszek az anyukája.

0212

beolvasás000007 
Meg voltam róla győződve, hogy az én kislányomnak nagy barna szemei lesznek és szép hosszú, sötétbarna haja. (Igaz, hogy Apa szőke kisfiú volt, a szeme pedig kék, és az is igaz, hogy a lányok inkább apukájukra hasonlítanak, de ki gondolt akkor erre…)

Amikor először rámnézett Martina a hatalmas kék szemeivel, arra gondoltam, hogy később egészen biztos, hogy bebarnul. (Örülök, hogy végül nem így lett. Helyette zöldes árnyalatot kapott. Mennyivel szebb, mint egy snassz barna.) A hajszín egyébként stimmelt.
Később, ahogy növögetett, egyre inkább Apára kezdett hasonlítani. Hiába kerestem az ismerős vonásokat, még egy halvány jelet sem találtam, amiben felfedezhettem volna magamat.

0334

IMG_5964 10 év múlva, amikor Mincsikém már pocaklakó volt, őt is elképzeltem. Ilyenkor legtöbbször a pici Martinát láttam magam előtt, de néha azért megjelent a barna hajú és szemű kislány is.

Mincsikének kék a szeme, szőke a haja és szerintem egyikünkre sem hasonlít. Én simán letagadhatnám, Apát azért jóindulattal bele lehet magyarázni.
Persze tudom, nem is ez a lényeg. Szépek, okosak és ami a legfontosabb, egészségesek!

Majdnem elfelejtettem a lényeget, ami miatt elkezdtem írni ezt a bejegyzést.
Mincsike karján felfedeztem egy icipici, nagyon halvány pötyit, ami fürdés után is ottmaradt. Anyajegy! Pontosan ott, ahol nekem is van. Mégis hasonlít rám!!!

2010. június 2., szerda

NIVEA Babyblog verseny

Khmm… Beneveztem a blogot. Önbizalomban nincs hiány, igaz? (Pedig de.)

Június végéig lehet szavazni, naponta 5 blogra. Ezzel esélyt adtok a bloggereknek is és magatoknak is a nyerésre. Akár minden nap lehet ugyanarra a blogra szavazni. Például a miénkre. :) Megteszitek, ugye? Köszönöm szépen!

Itt találjátok az oldalt. Minket pedig a szokásos ”Napról napra Minervával” cím alatt.

Nagyon sok vicces történetet találtok, ha belelolvastok a versenyben lévő blogokba. Szánjatok rá egy kis időt - ha van miből -, mert érdemes. Biztos jót fog tenni egy kis vidámság ebben a borongós időben.

2010. június 1., kedd

Mit főzzek???

Ez a kérdés okoz fejtörést minden reggel. Előfordul, hogy már hétvégén összeállítom gondolatban a következő heti menüt, de gyakrabban nem.
Azt szeretem, ha az ebéd, amit készítek nem csak az éhségünket csillapítja, hanem örömet is szerez.

Nézzük csak, ki mit válaszolna a fenti kérdésre!

Mincsike:
1. tojásos nokedli
2. pörkölt (csak szaft) nokedlivel
3. pörkölt (csak szaft) tésztával
4. pörkölt (csak szaft) tarhonyával
5. pörkölt nélkül a 2, 3, és 4. (t)étel

Martina:
1. gyros
2. tojásos nokedli
3. papírvékony rántott csirkemell (evés közben méregeti ám!)
4. pizza. (Martina, ez csak nééégy!)

Apa:
1. káposztástészta (káposztásrétessel)
2. vadas 
3. csirkemell Orly-módra
4. rizseshús
5. fasírt.

Anya:
1. vadas
2. töltött paprika
3. tojásos nokedli
4. töki pompos
5. rakott kel
6. fasírt
7. spenót
8. bableves
9. krumplifőzelék
10. rántott szelet (csakis karaj)…

100. lencsegulyás

Én mindenevő vagyok, számomra csak finom létezik és finomabb, de az első 5 helyen felsorolt ételek esetén soha nem tudom hol a határ. (Tudom, ez meg is látszik rajtam.)

Többiek esetében láthatjátok, hogy minimális az átfedés, konkrétan nem nagyon találni olyan ételt, ami mindhárom helyen fel van sorolva.
A helyzetet nehezíti, hogy esetükben a Top 5-ös listával szemben áll egy Top legalább 10-es “soha, semmilyen körülmények között nem eszem meg” címmel. (Ezt most nem részletezem, de pl. Martináé kb. megegyezik az én Top 5-ömmel.)

Ezek ismeretében, szerintetek mit főzzek holnap???
(Ma pörkölt volt tésztával, előtte tojásos nokedli, tehát ez kilőve.)