Anyukámnak, anyukáknak…
“…Szaladnak az évek, és nem vagyok már gyerek.
S egy ideje azt is tudom, miért és hová megyek.
Mégis ha bánat ér, vagy nagyon boldog vagyok,
Tanácsodra, mosolyodra, szívesen gondolok…”*
Szép is ez a nap… Hát még ez a három gyermek! És mekkora mázli, hogy mind az enyém!!!!!!!!!
Romhányi József: A bölcs bagoly
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja, a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hasztalan unszolta:
– Magolj,
fiam, bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet, órák alatt legyet evett.
Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán.
– Huss!
Rivallt rá az elnök-akadémikus.
– Szálljon egy házra,
és borítsa gyászba!
– Jó! – mondta a buta bagoly, holott
azt sem tudta, miből lesz a halott.
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
a Huhugányos Akadémia tagja.
Isten éltessen nagyon sokáig Kislányom!
(A vers nem célzás, csak aranyos, és ugye baglyos…)
Nagyon köszönöm, hogy olyan vagy, amilyen.
Büszke vagyok Rád és nagyon szeretlek!
Boldog születésnapot!
Elmúlt, túl vagyunk rajta. Bevallom, alig várom, hogy a következő ünneppel is így legyünk, és tiszta lappal – vagy legalábbis naptárral folytassuk, mert az év vége nagyon nem kényeztetett minket jóval. Persze mondhatnám azt is optimistán, hogy ennél rosszabb sose legyen, de én inkább azt kívánom telhetetlenül magunknak, és szeretteinknek, hogy ennél sokkal jobb legyen legközelebb! A sok kisebb-nagyobb rossz hír, és bonyolító körülmény bizony nem hiányzott. Nem részletezem, inkább mesélek, mert persze azért voltak nagyon szép pillanatok is, amiket kár lenne említés nélkül hagyni.
A szokásos rend szerint zajlott a Szenteste - kisebb újításokkal. Amíg Apa fent játszott az emeleten Mincsikével, mi Martinával feldíszítettük a fát. Még mindig nagyon nagy, és még mindig nagyon sokáig tartott. Martina meg is jegyezte - és milyen igaza van-, hogy mennyivel könnyebb volt, amíg ezt a melót Jézuska levette a vállunkról…
Csengő megszólalt, és persze a Mennyből az angyal is, majd Mincsike nekiesett az csomagolásnak. Először megilletődve, majd úgy, mint aki dobogós helyre pályázik a “ki tud többet kibontani 1 perc alatt” versenyen. Talán a Playmobilos tűzoltóautónak örült a legjobban, de nehéz lenne bármit is kiemelni a sok közül. 
Ami rendhagyó volt az idei Karácsonyban, hogy az itthoni ajándékozás után nem Anyósomhoz mentünk, hanem a Sógornőméknél gyűlt össze a család. Bár, ha jobban belegondolok, már tavaly is így volt, csak akkor a másik Sógornőméknél bonyolódott az ünnep. Hoppá! Szerintetek kellene ebből valamire következtetnem a 2011-esre vonatkozóan? 3 gyerekkel??? Jájj, megtörtént! Drágáim, ha olvastok: Még azért egyeztessünk addig, de szeretettel várunk Benneteket a következő Karácsonyon. Egyúttal előre elnézést kérek - gyakorlatilag mindenért. Fogalmam sincs még hogy leszek úrrá ezen a feladaton, de meg fogom oldani, és jó lesz! :) Na de folytatom, csak keresek egy képet, mert úgy könnyebb… 
Ajándékcsomagolás közben: 
Na és az ajándékok… Nagyon jól kitalált és eltalált meglepetéseket kaptunk, minden egyes darabnak tényleg szívből örültünk, köszönjük szépen!
Martinának az idei kedvence az itthoni fa alatt lapult, de a fénykép kedvéért felrepült felkerült a karácsonyfára… Ő Clemenceau a bagoly: 
(Az “ottfelejtett” iPhone4 csak az arányok bemutatására szolgál, semmi dicsekvős “bibííí, nekem ezt is hozta a Jézuska” szándék nincs ám benne, ugye Martina?)
Az én számomra legkedvesebb ajándék részben az Apától kapott parfüm – aminek sajnos azóta sem éreztem az illatát, csak a nevéből kiindulva elképzeltem – és a Kettyéktől kapott két kis manócska, akik a bal szélen csücsülnek: 
Jó lenne kicsit tovább maradni mindenkivel, jó lenne, ha ez a nap 48 órából állna, de ne legyünk telhetetlenek… 
Utoljára – ahogy mindig is szoktuk – Anyukámékhoz mentünk Szenteste. Apukám ezen a napon született, így dupla ünnep ez nekünk.
Itt, mintha valami rosszban sántikálna Mincsike, csak rajtakaptuk…
KARÁCSONYI GONDOLATOK
Aranyosi Ervin verse
Megnyíló szívvel, szeretettel
köszöntsön rád karácsony éj.
Legyen vidám, boldog az ember!
Az élet szép! Nem kell, hogy félj!
Álmodj magadnak bármi szépet,
Amire vágysz, tiéd lehet!
Képzeld magadba azt a képet:
már meg van, s “fogja két kezed".
Sose hidd azt, hogy neked nem jár,
amire vágysz, megkaphatod.
Ne hidd szerencse reád nem vár,
mert ezzel azt csak eltolod.
Várj csak nyugodtan, bármi szépre,
szárnyra veszi a gondolat.
S minden irigység ellenére,
elérkezik, “hozzád szalad".
Ne törődj azzal, mit hisznek mások,
- mert azt csak te úgy képzeled!
A fájdalomra nincs is más ok,
mint a meggyötört képzelet.
Valahányszor a rosszra gondolsz,
valóságoddá válik az.
Ha jót remélsz, ha szépben oldódsz,
meglátod az lesz az igaz.
Istentől kapott adománnyal,
teremtünk szépen, gazdagon.
S gyarlók vagyunk, s alantas vággyal,
a csodánkat ütjük agyon.
Mikor érzed, hogy jobb a lelked?
Mikor szeretet járja át,
vagy mikor ezer gondtól szenved,
s senki nem hallja jajszavát?
Csodálkozz rá a szép világra,
rosszat kívánni nem szabad!
Vigyázz mit szólsz - szíved szavára
- mert teremtő minden szavad.
Ha megérted, amit leírtam,
munkám nem volt felesleges.
Legyen úgy, ahogy álmaidban,
s ünneped legyen kellemes.
Öleld át ezt a nagy világot,
szívedben gyúljon szeretet!
Találd meg most a boldogságot,
Kívánok boldog ünnepet!
avagy a szülők pumpolása
Kezdem azzal, hogy rendszeresen havi több száz képet archiválok Mincsikémről. Lelkesen kihasználom a digitális fotózás nyújtotta lehetőségeket, és nagyon örülök neki, hogy eljutottunk idáig.
Anno, amikor Martina volt picike, csak havi 1, max. 2 36-os tekercsre futotta és bizony ezreket otthagytunk, amikor előhívattuk. Ehhez képest ma nagyon jól állunk, mert szinte csak akkor kerül pénzbe a dolog, amikor beruházunk egy masinára. (Tényleg Apa, nem időszerű ez mostanában nálunk?)
Évente egyszer profi fotóshoz is megyünk a lányokkal, hogy igazán szép képek is készüljenek. (Mire gondolsz?) Általában karácsonytájt, mint ahogy most csütörtökön is. (Vehetnénk egy új fényképezőgépet!)
Mincsikém sajnos egyre kevésbé partner ebben, az ideitől konkrétan már most előfélek… Mondjuk Martinától is megkaptam, hogy csak akkor engedi, ha nagyon muszáj. (Hallod, Apa?) Egyébként nagyon muszáj, punktum… Ja,hogy mondjam a lényeget?
Szóval van kép Mincsikémről bőven, amatőr is profi is… (Apaaaa!) Van bőven, de persze sosem elég.
Az év végi ovis fényképezésekről pedig…
Az első… Feliratkoztam, hogy kérek ezekből, de mindenképpen. A dolog úgy zajlott, hogy jött egy fotós egy gyönyörű havas vászonképpel, amire rátette a szánkót és Rudolfot. Mincsikémről 3 kép készült, abból az egyiken csukva volt a szeme, tehát egyértelmű volt, hogy a másik kettő közül kell választanom. Nem küzdött sokat a fotós, hogy mosolygós helyzetet teremtsen, futószalagon ment a dolog. Maradt tehát a hunyorgós és a grimaszolós. Ebből a két alapból csinált háromféle képet. Aki tud, az tud… (Apa, veszünk, vagy nem?) Én azt mondom, hogy köszönöm, de soha többet… Légyszi, erre emlékeztessetek jövőre!
A második… Hétfőn volt a Mikulás ünnepség, amin az Óvónénin kívül egy profi fotós is fényképezett. (Miért akarsz már megint újat?) A képeket még nem láttam, de egészen biztos, hogy nem bírom ki, és néhányat fogok venni, hiába fogadtam meg, hogy NEM. (Megint, megint… Már lassan 3 éves ez… És különben is. Minden gyermekszületésnél szoktunk venni!)
A harmadik… (De lehet, hogy ez volt a második, és a második a harmadik, nem tudom pontosan.) Ma mentem Mincsikéért az oviba, és látom, hogy az Óvónéni osztogat vmit. (Lehet, hogy 3 éves, de még mindig korszerű gép, miért kellene másik?) Jutott nekem is: Egy átlátszó tasak, tele képpel Mincsikémről. Juhéjj, hát ez meg? Mondta az Óvónéni, hogy nem muszáj megvenni, de ha szeretném, akkor 2.800 Ft. Hogy mikor készült, az rejtély, nem tudtunk róla, még Mincsike se mondta, hogy valaki valamikor lefényképezte. A kérdést nem tettem fel, csak magamban fogalmazódott meg: Ez afféle karácsonyi meglepetés, vagy inkább csak azért nem tudtuk előre, hogy mikor készül, mert akkor a mostani vásárlók jelentős része azt mondja, hogy nem kéri? – lehet… (Mert ezt utálom!) Én mindenesetre azonnal nyúltam a pénztárcámhoz, hogy is tudnám már otthagyni, és soha többé nem látni, amikor az én kislányom van rajta??? És szerintem ezzel még nagyon sokan így voltunk, biztos vagyok benne, hogy max. 1-2 pakk került vissza a fotóshoz. (Akkor mondjam meg a Jézuskának, hogy ne tűzhelyet hozzon, hanem fényképezőgépet?) Meg kell hagyni, jól csinálja… Én pedig nem haragszom ám. Igaz, hogy morcosan néz rajta Minerva, de ő így is szép, ugye?
%5B6%5D.jpg "beolvasás0001 (2)")
Ma délelőtt az oviba is ellátogatott a Télapó.
Marika óvónénink jóvoltából máris tudok mutatni képeket…
Ezek a képek még a reggelinél készültek. Ne a sapkát figyeljétek, hogy hogy áll Mincsikén - így sikerült felvenni gondolom. Inkább a tányérjában a vajaskenyeret… Míg a szemben ülő kisfiúnak már csak a héja van meg, Mincsikémé érintetlen és szerintem az is maradt. Akárcsak a poharában a tea.
Ezt az arcot figyeljétek! Szerintem az óvónénik meg se ismernék, ha mosolyogna. 
Itt éppen a “Két szarvas húzta, szán repítette…” résznél tartottak, legalábbis Minerva így mesélte. 
Nagy élmény volt ezeket a képeket nézegetni. Mincsike mondogatta, hogy ki kicsoda, így kicsit jobban képben vagyok. Bár jóval több fiúcskára mondta azt, hogy ott a Gergő, mint ahány Gergő valójában van a csoportban, de ennyi tévedés belefér. 
Itt már megjött a Télapó! Felém semmi nem szivárgott ki, így fogalmam sincs kit rejt a piros ruha és a zöld gumicsizma, akár az igazi Télapó is lehet felőlem. Bár Mincsike azt mondta, hogy: “Nem hozta a rénszarhasait, ez kicsit másmilyen télapó volt”, de azért örülök, mert hisz benne és azóta nem emlegette azt, amit a múltkor. Szerintem a szakálla az szenzációs és igényes. Örülök, hogy nem egy 2 forintos teszkós jelmezzel kábították a gyerekeket. 
Ezen az utolsó képen már megkapták az ajándékaikat. Óvónénik készítettek egy aranyos télapós valamit, amiben csokimiki és szaloncukor volt, valamint kaptak egy jó nagy zacskó gyümölcsöt. (Ez nem látszik a képen.) Banán, alma, narancs, mandarin, kiwi és mogyoró volt benne bőségesen. Mincsikém persze azt gondolta, hogy ez a mai napra jár neki, így kb. ebben a sorrendben végig is kóstolta mindet. :)
Ezzel a dallal kívánok minden kedves olvasómnak, csillogó, boldog gyermekszemeket, vidámságot, szeretetet, melegséget, és nagyon jó memóriát - hátha sikerül felidézni újra azt csodát, amit gyerekként átéltünk ezen a napon!
És egy másik verziója itt, mert Rudolfból sosem elég. :)
Nálunk tegnap már járt, és képtelenség ellenállni annak a sok finomságnak, amiket hozott… 
Mincsikém szépen lemosta a csizmáját, majd Martináét is… (Martina jelzem: meg fogom mutatni Mincsinek ezt a képet, ha kicsit nagyobb lesz!) 
Tavaly reggel, ma este járt erre az öreg… A boldogság határtalan volt.
Nagyon felpörgött és persze mindent meg akart kóstolni. 
A dal pedig itt található, amit a videón énekel.
Mivel pont egy hónap múlva Karácsony, nagyon időszerű már
ez a levél. Tavaly már októberben elkészült, idén valamiért nagyon nem akaródzott. Bevallom karácsonyi hangulatom az még egyáltalán nincs, így rejtegetni való ajándékom se nagyon, talán ez az oka. De íme a levél, mert azért ez fontos…
Kedves Jézuska!
Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, amiért amiért a megjelenésed képzeletünkben keveredik kollégáéddal, a Mikuláséval. Az a fránya sok amerikai film, az a hibás tudom. (Valentin, Halloween, Hálaadás… Mi jöhet még???)
Szóval bár Neked írunk, Téged várunk, mégis ilyennek képzelünk, amiért bocsi… (Nekünk nagyon bejön ez a külső egyébként!!!) 
Ha Te hozod az ajándékokat, akkor minden egyes tétel jöhet, légyszi ne válogass! Gyanítom azonban, hogy megoldod ezt idén is a kézbesítőiddel – mint ahogy ránk is vár hasonló feladat - úgyhogy ha megengeded, a továbbiakban hozzájuk szólnék…
Kedves Kézbesítők Szeretteink!
Szívem szerint azzal kezdeném, hogy amit idén a mi ajándékainkra költenétek, abból vegyetek magatoknak valami szépet, mert tőlünk nem sokat kaptok. Egyszerű lenne persze így, de hiszen olyan jó adni és kapni… Maradjunk mégis annál, amit megszoktunk, és ami bevált, jó?
Néhány ötlet a tavalyi mintájára, hogy nekünk mivel lehet örömet szerezni és néhány olyan is, amivel nagyon nem. :)
MINCSIKE
Lego, Playmobil, ami most nagyon népszerű nála. Nagyon szeret kirakózni is. De nem ám 20 darabosat vesztek, mert az kb. 3 percig tart. Jöhet nyugodtan 50-60, esetleg 100 darabos is!
Ha őt kérdeznétek, ő mindent szeretne, amit a Minimaxon reklámoznak. Talán kivétel a Moni baba, a sétáltatós kutyus és a Micimackós számítógép, mert az már van neki – de az is lehet, hogy azt mondaná, hogy még egyet szeretne, mert így szokta.
Babázni nem nagyon szokott, talán egyedül a Barbie, vagy a Bratz, ami leköti, de legutóbb ahhoz is éppen autót szeretett volna, nem még egy babát… Más jellegű babája van bőven, de hozzájuk se nyúl.
Plüssöket továbbra sem kérünk köszönjük szépen, mert rengeteg van, és csak 1-2 napig sláger. Persze van kivétel, de ritka.
Favonat, vagy hozzá kiegészítő viszont jó ötlet lenne, annak biztosan örülne.
Színezni nagyon szeret, így a kifestőből sosem elég.
Légyszi ne vegyetek olyat, ami 30x30x30-nál nagyobb kiterjedésű, és olyat se, ami zenél/sípol/csörög/berreg/búg… stb.
A könyveket nagyon szereti, legjobban talán a böngészőket.
Miki egeret, Timmyt, Barneyt, Spongyabobot, Süsüt, Fifit, Thomast és persze a legtöbb mesehőst továbbra is szereti. Ha ezek vannak valamin, az örömet fog okozni ez egészen biztos.
Póni jöhet nem bánom. :) Hercegnős díszítésű használati tárgyakat viszont légyszi továbbra se vegyetek. Legyen inkább egy kutya / cica / maci / stb… azon a labdán / füzeten / kirakón/ párnán / stb… jó?
Lábmérete 28-as, ruhából pedig általában a 104-es éppen jó, a 110-es pedig nagy… Nélküle még sokszor én is nehezen vásárolok, úgyhogy én azt mondom, hogy inkább játék mellett döntsetek…
MARTINA
Ha könyvvel szeretnétek meglepni, azzal bőven ráértek 2011 Karácsonyáig. Most olvassa a Breaking dawn-t ANGOLUL, ami bőven kitart addig, ugyanis 702 oldalas és ahogy mondja, eddig nem is túl izgi… Úgyhogy bocsi, de, most nem jó ötlet a könyv.
Hogy akkor mit is? Kb. mint tavaly… Ruha, parfüm, táska, bizsu, toll-ceruza-füzet, trendi csajos mütyűrök… Jobb ötletem nincs, konkrétat pedig ha lenne se, írhatnék. Ja, de annyit azért súghatok, hogy a bagollyal díszített dolgokat imádja, akárcsak az anyja. :)
Ha színben vagytok tanácstalanok, csak annyit mondanék, hogy zöld, szürke, sárga, barna és kék ne legyen… (Martina! Egy hozzászólásban kéretik ezt pontosítani, mert már én sem vagyok teljesen képben.)
Ami fontos, és változás tavaly óta: TWILIGHT STOP! Elég volt. Nem lesz őszinte a mosolya, ha valami ilyet rejt a csomagolás.
APA
Szerintem idén is ő okoz majd Nektek a legtöbb fejtörést. Bárcsak tudnék segíteni…
Ha módotokban áll, akkor egy Star Trekes flipperrel igazán nagy örömet szerezhettek neki – bár tartok tőle, hogy idén sem kell azon vitáznunk, hogy hol legyen a helye.
Ami nem változott: alkoholt nem fogyaszt. Parfüm, dezodor jöhet, arcszesz inkább ne. (az is alkohol)
Sci-fit szereti, de csak a minőségit. És ha sci-fi, akkor inkább könyvben gondolkozzatok, mint filmben.
Ezen kívül még néhány kulcsszó: foci, történelem, barkács…
ANYA
Végül én jövök. Hogy én minek örülnék? Sorolom…
Nagyon szeretnék végre végigaludni egy éjszakát. Évek óta nem sikerült hol ezért, hol azért. Azt hiszem ez rámférne… Szeretnék kb. 20 kilóval kevesebb lenni. Vagy várjunk csak… Ezt inkább majd az újévi fogadalmakhoz írom, aztán meglátjuk.
Szeretnék elmenni moziba és megnézni egy korhatáros filmet. (A kulcsszó nem a borzongás, vagy a szex, hanem az, hogy NE rajzfilm legyen… Bár… Na jó, akkor egy rajzfilm a lányokkal, de vödörnyi kukoricával és literes kólával.)
Wellness hétvége, gyertyafényes vacsora… Folytassam? Jó, de maradok inkább a tárgyi dolgoknál gyanítom, hogy azokra nagyobb esélyem van.
Van néhány könyv, amit szeretnék elolvasni, de még nem vettem meg, és karácsonyig nem is fogok:
Agatha Christie: Életem
Laura Thompson: Agatha Christie – Egy angol rejtély
Jared Cade: Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei
Baráth Katalin: A fekete zongora
Ezeken kívül szeretem az életrajzi- és dokumentumregényeket. Vass Virágos, Fejős Évás stb… romantikus szenvedésektől szeretném továbbra is elhatárolni magam.
Szakácskönyvre nincs szükségem, általában fejből, ha úgy nem megy, akkor Horváth Ilonából, vagy a Mindmegettéről főzök.
A facicákat még mindig imádom, akárcsak a lógólábú kerámia manócskákat, vagy az elefántokat.
Úgy hirtelen ennyi… A lista szerintem még módosul.
Köszönjük szépen, hogy végigolvastátok, és hogy lehetőségeitekhez mérten idén is törekedtek arra, hogy örömet szerezzetek a választott ajándékkal!
Tudjátok ugye, hogy jövőre nehezebb dolgotok lesz, mert bővül a listánk? Úgy fog kezdődni, hogy: MIRON… :)
Köszönjük Jézuska Neked is a segítségedet abban, hogy nagyon szép legyen az ünnepünk! (Légyszi nagyon figyelmesen olvasd végig a levelet, ki ne felejts valamit!)
Családunk nevében,
ANYA
 |
