2013. október 28., hétfő

Cumik és az orrszipi

avagy fontos dolgok Miron életében (2. rész)

Kezdeném a cumikkal. (A többes szám nem véletlen.)
Mindannyian tudjuk, hogy egy cumiról nem könnyű leszoktatni a kicsikét. Na és több cumiról? Mármint nem úgy, hogy van 4-5 cumi, amit felváltva szopogat, mikor melyiket adjuk oda neki, nem, ő nem kispályás. Igaz, hogy a szájában egyidejűleg 1 van, de mindkét kezében még legalább 1-1, és a közvetlen környezetében is tuti még 2. Az alvás mindig ilyen. Minimum 3 cumis, de az 5 az még jobb. Nem gyömöszrongyi, nem szöszmöszkendő, nem pelus csomóval, és nem is a HAJAM, mint ahogy Mincsike csinálta*, hanem minél több cumi. Na erről hogy fogom leszoktatni?

A másik, ami fontos, és írnom kell róla, az orrszipi. Bár nem is tudom, hogy leírjam-e, úgyse hiszitek el.
Miron még nem tud orrot fújni. Próbálkozunk, de még nem megy, még csak a szájával trombitál. Amikor úgy érzi, hogy szükséges, rohan a fürdőszobába az orrszipiért (én persze a nyomában), bedugja a porszívóba, majd fogja és kiszipizi az orrát. A kétkedőknek jövök egy videóval!

Egyébként minden másban is nagyon jellemző rá, hogy önálló. Sokkal önállóbb, mint a lányok voltak. Öltözik-vetkőzik egyedül, ez utóbbit sajnos napjában többször, mint gondolnátok és többször, mint szeretném. (Persze pasi, miből lesz a cserebogár ugye…)
Ha valamit csinál, és azt mondom neki, hogy “majd én segítek”, akkor kijavít: “NEM. Én segítek.” És ide még kívánkozna több példa is, de majd egy másik bejegyzésben.

*Összegyűjtöttem ide néhány “hajtekergetős” posztot annak, aki esetleg nem olvasta/nézte még.

Vasalás helyett
Az első ovis élmény
A hajtekerő bajnok
Hajtekerés, már megint
Már nem tekergeti és képzeljétek el, hiányzik!

2013. október 26., szombat

Találós kérdés

“Enyém a kerek, Martináé a lapos. Tiéd a legnagyobb.”

Mondta Mincsike… Vajon mire gondolhatott, ha nem a hasunkra?

Annyit segítek, hogy éppen tökfaragás előtt álltunk, és a tököket formájuk alapján osztotta szét közöttünk, mert hasonlóságot vélt felfedezni.Mosolygó arc Na?

2013. október 24., csütörtök

A rádió

avagy fontos dolgok Miron életében (1. rész)

Egy rádiós magnóval kezdődött még a nyáron. (Igaz, akkor még “dágyió” volt.)  A teraszon mindig szólt  rajta a Music FM, mert azt szeretjük… Miron először még csak eltekerte más csatornára. Majd felfedezte, hogy az antenna kihúzható, betolható, és tekergethető. Egyszer csak izgatottan jött felém: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Kijavítottam, hogy nem eltörött, hanem eltörted, de ez akkor még részletkérdés volt. Sebaj, van egy másik rádiós magnónk, kicsit nagyobb ugyan, de célnak megfelel. 2 napig azt hallgattuk. Majd egyszer csak izgatottan jött felém: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Igen, ctrl-c és ctrl-v, de nem véletlen, a második rádióval is az történt, ami az elsővel. Nagyon megviselte, nagyon szomorú volt, és naponta 50x elmondta, hogy: „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” A két rossz rádiót napközben állandóan cipelte magával. Martinával mindenféle alternatív megoldásokkal próbálkoztunk antenna helyett, pl. drót, de nem sok sikerrel. Közelgett Miron névnapja… Mit is vegyünk… olyat, ami nincs neki… és aminek nagyon örül… Apa hozakodott elő az ötlettel: vegyünk egy rádiót! Nem lelkesedtem, de megadtam magam, tényleg nem tudtam jobbat, aminek ennyire örülne. A Tescoban találtunk egy kis aranyosat, ami árából ítélve eredetileg kék-fehér csíkos lett volna, de végül úgy döntöttek feketében még gazdaságosabb lesz. Tényleg volt öröm, mi meg nagyokat pillogtunk egymásra apával, hogy igen, ezt megint jól kitaláltuk, boldog a gyerek! Első nap még vele is aludt, és tényleg egész nap minden akörül forgott nála. Egyszer csak: (ctrl-v) „Eltörött a rádió antennája, majd jön a szerelőbácsi és megjavítja!” Igen, hiszen három a magyar igazság ugye?

IMG_5499

Az utolsó kis aranyos azóta is állandó tartozéka Mironnak, és a mai napig ha jön valaki hozzánk, így köszön: „Szia mami/doktor bácsi/Tomi/Andi stb… Eltörött a rádió antennája!”

Ezek után biztos kitaláljátok, hogy a csekély rajztudásommal - ami eddig lányos anyukaként kimerült cica, királylány, napocska és társai nem túl bonyolult ábrázolásában – milyen kihívásokkal kell szembenéznem nap, mint nap? Igen! RÁDIÓT rajzolok!

2013. október 11., péntek

Anyakori középsúlyos fogalmazástalanság

A konyhában matattam éppen. Egyszer csak eszméltem, hogy  pár perce te jó ég (hurrá!) nem tudok Mironról. Az előbb meg ott ütögette a kacsit (távirányító) az asztalhoz, de már nincs ott. És csend van. És most itt nem jön sztori, nem az a lényeg, hogy végül hol volt, mit csinált. (Szerintem egyébként sebtapaszokat ragasztgatott a tükörre.)

Az első gondolatom tudjatok mi volt? Hogy kiabálok egyet, hogy Miron nem szabad! És tudjatok miért? Mert ez nálunk szinte mindig aktuális! Miron nem szabad! Igen, ezzel nem hibázhatok nagyot.

Nem szabad! Elég volt! Tedd le! Vigyázz! Mássz le onnan! Legyél jó kisfiú! Le fogsz esni! Hagyd békén! Hagyd már abba! Miron! Add vissza! Odacsukod! Fejezd be! Ne verekedj! Egyél egy kicsit! Nem szabad! Az Minerváé! Engedd el! Lassabban! Ne bántsd! Miron! Miron-Miron… Vedd ki a cumit a szádból! Megmondom Apának! Fogadj szót! Hagyd már békén! Elég most már! Megütöd magad! Fogadj már szót!Nem! Nem mondunk ilyet! Ejnye! Jól viselkedj! Össze fogod törni! Gyere csak ide! Nem szabad! Ne csináld ezt! Csukd be! Teszed le! Ne nyúlj hozzá! Ne mássz oda fel! Egyél egy kicsit! Szólok Apának! Hogy néz most ki? Nem szabad! Miron! Add vissza! Vedd fel! Játsszál szépen! Tedd le! Le fogsz esni! Én szóltam. Ne tépd el! Fejezd már be! Ne rugdosd! Le fogod ejteni! Nincs több! Tedd el! Az anyáé! Nem szabad! Enni kellene! Apa mérges lesz! Ne mássz oda fel! Eltöröd! Bibis lesz a kezed! Ne beszélj így! Tedd a helyére! Ebből elég már! Nem Mironnak való! Ugye megmondtam! Nem szabad! Miért nem érted? Le fogsz esni! Tedd le! Na most már elég legyen! Nem! Mondom nem! Miron!

Kb. ezek hagyják el a számat egy átlagos napon órában, persze nem nagy merészség, ha mindezt tízes szorzóval kalkuláljuk.

Miért nem fogad szót? Miért nem fogad szót SOHA? Annyira okos értelmes ügyes, de ha valamit a fejébe vesz, én hiába beszélek. Miért csinálja ezt velem? A két lány után nekem ez annyira furcsa…

Csoda, hogy így nem tudok blogot írni? Szerintem még egy testnevelés-felmentőnek is háromszor kéne nekirugaszkodnom. Mondjuk a bevásárlólista az azóta megy.

Diagnózisom a címben. De azért majd időnként jelentkezem! Borogassam?