2012. január 19., csütörtök

Tud ugatni a lányom!

A cím némi magyarázatra szorul, tudom. Azt is hogy semmi meghökkentő nem lenne benne, ha egy kutyamamától idéztem volna, de így hogy ez a hír nagyon is a sajátom, így azért nem vennék rá mérget, hogy egyértelműen kikövetkeztethető a cimből a bejegyzés tartalma.
Pontosítás következik. Martina Te hátradőlhetsz, a "lányom" ebben a történetben nem Te vagy.
Mincsikem tanult meg ugatni. Vagy ha úgy jobban tetszik, néhány hete ki tudja mondani, hogy vau-vau! Nem hau-hau többé, és nem híz a víz se. Sőt, nincs többé szinom hacsora, se szahonat, se kedhenc szagyi, ohi helyett oviba megyünk és ha azt mondja hogy "anya hasalok" akkor biztosan tudom hogy hasal és nem rohanok fejvesztve megnézni hogy kihúztam-e a vasalót.

Ezzel azonban szép lassan vége azoknak a bejegyzéseknek melyek eddig "Mincsiszáj" címen futottak. Jó tudom, lassan indíthatom az új sorozatot "Miron mondta" címmel, és Mincsikémtől is lesznek még aranyosságok, nem kéne szomorkodnom. De miért is nem, amikor ez is azt jelenti hogy az én kicsi lányom mar nem is olyan kicsike?

Jöjjön most akkor egy kis nosztalgia - a kedvenceim azokból az időkből, amikor még a Mincsikémnek “H” volt a “V” és “SZ” volt az “F”.

Mondóka: 
“Csip-csip csóka hakharjúcska”

Oviban étkezéseknél:
-Jó étvágyat kívánunk! – mondják az óvónénik
-Köszönjük szépen, hiszont kihánnyuk!  - szól ilyenkor Mincsike szájából. (ha jól emlékszem ez már volt, de szerintem hatalmas és nagyon idevág)

Dalocska:
“Estére elszárad katicabogárka” (persze szó sincs arról, hogy elszáradna, csak kicsit elfárad szegény)

Végül az utolsó, ami mindig vigyorogtat, ha eszembe jut:
Hiperes nagybevásárlás valamikor novemberben.  Két kicsi, egy nagy, Apa, Anya, közel A4-es bevásárlólista, szorulós kerekű, félrehúzós bevásárlókocsi, babakocsi, húzos bevásárlókosár Mincsinek ami szerinte inkább futvatolós, szóval idegbaj a köbön. Apának azért, mert 5 perc után tisztán látta, hogy 1 órán belül nem végzünk. Martinának ugyanazért, mint Apának, Mincsikének azért, mert most nem veszünk játékot, majd a Jézuska hoz,  Mironnak fogalmam sincs, hogy  miért, mert evett, ivott, pisilt, kakilt, aludt, nem fázott és  nem volt melege. Nekem Mirontól, Mincsitől, Martinától, Apától, mert hol az egyik nyafogott hol a másik és még melegem is volt, meg olyan szükségleteim is adódtak amit az ember nem ír le konkrétan egy blogban, de ami nagyon kellemetlen tud lenni ha sokat ivott az ember és nincs a közelben lehetőseg, hogy ezen változtassunk. (Persze kóláról beszélünk, szégyellje magát aki másra gondolt.)

De folytatom... Szóval nem túl célirányos hiperes vásárlás. Tétova séta a játekosztalyon, Mincsikem sóvargott nagyon, de majd a Jézuska... Engem a szezonalis rész csalogatott egészen közel, marasztalt és vett rá, hogy vigyek magammal szerintem csak néhány, Apa szerint tejóégmennyi karácsonyi díszt.
Amikor az "extrákkal" végeztünk, jött az élelmiszer vásárlás.
- Mincsike bablevest főzök holnap, jó lesz?
- Szúúúúj! – hangzott a gyors reakciója.
- Ne mondj ilyet, a bableves nagyon finom minden kisgyerek szereti!
- Nem anya! Te ezt rosszul tudod!
– és később kiderült, hogy tényleg, hiábavaló volt minden próbálkozásom.

De már megint elkalandoztam, úgyhogy inkább gyorsan befejezem a vásárlást.
Már pakoltunk be az autóba, amikor Mincsikém elkezdte kérdezgetni:
-Anyaaa hol a szánkom?
-A mid? A szánkód? Tudomisén Kicsikém, Apát kérdezd, de szerintem a garázsban.
- De neem, hol van a szánkom?
– Éreztem, hogy az előbb nem jól válaszoltam.
- Nem tudom Mincsike, szerintem nem vettünk szánkót. Tavaly kaptál. Vagy előtte. Csudába is megy az idő, ugye? Nemsokára itt a Karácsony! – gondoltam ez hátha használ majd. Egyébként ekkor már sejtettem, hogy valami karácsonyi dekorációról lehet szó, vagy esetleg egy kisebb játékról, amit én nem láttam, de valahogy mégis bekerült a kocsiba. De folytattam inkább a megkezdett elterelést: - Jön a Jézuska és…
- A szánkomat akarom, MOST!!!
– húha ennek már a fele sem tréfa, itt mindjárt akkora sírás lesz!
- Apa milyen szánkóról beszél a kislány?
- Fogalmam sincs. – mondta teljesen nyugodtan, és pakolt tovább – Majd odaadom, ha megtaláltam.
- Martina, Te vettél valamilyen szánkót? – kérdeztem meg biztos, ami biztos alapon.
- Éééén? Kellett volna?
Ekkor már jó ideje kerestük a – most már tudom – nem  létező szánkót, Mincsikem hol sírós volt, hol ideges, és azok a szemek... Hát a szívem szakadt meg. Végül Apa lecsukta a csomagtartót, beült, hátranyújtott egy papirzacskót, majd beindította az autót. És nekem leesett… És hirtelen nagyon szégyelltem magam.
- Együnk fánkot Mincsike itt van a fánkod!

2012. január 14., szombat

Év végi elmaradásom

Szinte naponta elsiratom a blogot. Nincs rá elég időm, pedig úgy hiányzik. De nem búcsúzom, arról szó sem lehet, jövök, ahogy tudok.

Kezdem az elmaradt jókívánsággal: bár semmi jót nem ígérnek erre az évre, én csak azt kívánok Nektek! Elsősorban egészséget, aztán meg azt, hogy legyetek elégedettek - ebben már azt hiszem minden benne van.

IMG_8791mmk

Mióta nem írtam, volt egy Karácsony… Szép volt és nagyon gyorsan vége lett. De sokáig hiányzott! Az ember várja, készül rá 1-2 hónapot, aztán elsuhan egy pillanat alatt, és űrt hagy maga után. Most meg már éppen itt az ideje, hogy  a hétvégén eltüntessem a nyomait. Halogatom, mert nagy munka, és az égősort sokkal gondosabban kell eltennem, mint tavaly. (Ezzel közben az újévi fogadalmaimról is szót ejtettem, több úgysincs.) Jézuska hozott ilyen babát, rajztáblát, autó versenypályát, ami így működik, de, Miron így használja:

IMG_8473k

De hozott ilyet is, meg ilyet is, no meg pónikat, barbit, könyveket. Martinának kütyüt, és persze sok-sok baglyot (na jó, a képről nem mind most repült hozzánk):

IMG_8541mk

Mironnak az első focilabdáját, Mincsikének pedig egy kirakót:

IMG_8963kÉs ha már a fényképes ajándékoknál tartunk, idén a mamák asztali naptárt is kaptak. Kb. ezekkel a képekkel, de persze mindenkinél egyénre szabtam.

NaptárBorítókA két ünnep között pihenés volt, sok-sok játék és vonatozós mozizás.
Szilvesztert Zsuzsi barátnőmékkel töltöttük, Újévkor pedig nem teregettem, nem söpörtem, és nem ettünk csirkét.
IMG_8851mItt Bulcsút és Miront látjátok, ahogy éppen ugyanazért a dobozért küzdenek ketten.

Megyek, mert dolog van. Igyekszem vissza, és a blog arculatával is próbálok majd csinálni valamit… (Mondtam én, hogy nagy meló eltűntetni a karácsony nyomait…)