Ez a negyedik!

A MenDan-ban voltunk…

Jöjjön akkor a hétvégéről néhány mondat egy kisebb regény.
Péntektől hétfőig Zalakaroson voltunk a MenDanban.
3 évvel ezelőtt már nyaraltunk itt, de olyan jó volt, hogy visszavágytunk – és ez most sincs másképp.

Legyen az első kép egy montázs – Martina akkor és most, illetve most és akkor…
A hotel nagyon szép…

A szobánk fullos, egyetlen hibája, hogy…







…bizony nem a tengerre néz. :-(
A medencék, és az egész wellness-részleg hibátlan!
Akárcsak az ellátás… Huh, micsoda reggelik és vacsorák voltak azok…
Hiába na, ha fikázni akarnám, nagy gondban lennék – mondta Zsuzsi, de milyen igaza van.

Érkezésünkkor, ez a látvány fogadott a bejáratnál:
Azonnal kétségbeestem, úgy látszik, amilyen Zsuzsiéknak a rossz idő, nekünk olyan a céges rendezvény – nincs nyaralás nélküle. (Tavaly Siófokon a PWC-sektől volt hangos a hotel, tehát pontosan tudtam, hogy most mitől tartok.) A vándorgyűlésben kellemesen csalódtam. (Leszámítva azt, hogy B.G. is ott volt.) Hála érte, hogy a hotel szobakapacitásának jelentős százalékát lefoglalták, így míg ők napközben nem is akarom tudni, hogy mit csináltak, mi kényelmesen élvezhettük a finom vizet, zuhanyokat, szaunákat, szinte egyedüliként. Vajon hol lesz a 48.? Ott leszünk!

Minerva végig pörgött, nagyon vidám volt, jól érezte magát. Jesolóban hasonlóan viselkedett, de itt gondolom még az is tetézte, hogy volt társasága, “Eikő” személyében.
Enikő néha kicsit megrémült, mert Minerva túl intenzív volt neki. Ölelgette, fogdosta… Na jó, egyszer az is előfordult, hogy megrángatta a nyakát (két kézzel), de csak azért, mert Enikő nem nézett rá, pedig Mincsi hozzá beszélt. Utána teljesen magától bocsánatot kért Mincsike, úgyhogy összességében büszke voltam rá.
Persze “szagyit” is ettek…
… és néha 20 másodpercre megpihentek…
… de tényleg csak néha.

Vacsoránál élőzene volt mindig. Hol egy egész zenekar, hol táncosok is, hol csak egy zongorista. Minerva, amint meghallotta a zenét…







… kiment a placc közepére, és először egyedül…

…majd Enikő is vele tartott, végül csatlakozott hozzájuk egy nagylány is és “táncoltak”.
Volt egy nagyon klassz játszóház is a hotelben. Ezt a hintát pl. nagyon el tudnám képzelni itthon is, bár Mincsi annyira nem élvezte, csak azért ült bele egy-két kép erejéig, mert megfenyegettem a doktor bácsival könyörögtem.

Elsőre ennyi. Van még sok-sok élményem, és pár száz képem, szóval biztos mesélek még, de most mennem kell, mert kell a hajam az alváshoz.

Játék a képekkel

Nagyobb események híján, mutatok néhány régebbi képet, ahogy még nem láttátok. A 10 évvel ezelőtti fejemről - valahogy bírjátok ki - nem várok véleményeket. :-)

Minerváról röviden...
Ha tüsszögünk, azt mondja: egészségedre!
Ha kicsit hangosabban rászólunk, azt mondja: bocsánat!
Ha valami nem tetszik neki: ez nem jó nekem!
Ha szeretné, hogy odamenjünk hozzá: gyere ide gyorsan!
A lista persze nem teljes, most hirtelen ennyi.

Tegnap aranyos volt, Martina mondta neki, hogy maradjál csendben. Erre Mincsike visszakérdezett: Maradjak csendben?

Andi! Köszöntelek Téged is rendszeres olvasóim között, köszönöm, hogy itt vagy. :-)