2011. december 7., szerda

A mi Mikulásunk

Nálunk is járt a Mikulás, hiszen három jó gyerek várta. Hozzánk az a fajta szokott jönni, aki cukrot/diót/mogyorót hoz némi mandaringgal*, rengetek csokival, Skittles-el és Kojak nyalókával.
(Idén hozott egy nagy adag kiütést is, de erről majd később.)

Az első találkozás az öreggel némi csalódást okozott a nemrég Télaput látott Mincsikémnek. Vasárnap délelőtt a templomba látogatott Miklós püspök, és hatalmas csokimikulást adott minden kisgyereknek. Minerva is kapott, meg is volt illetődve, láttam a szemein  - gondoltam akkor, hogy azt látom. Amint kiléptünk a templomból, megszólalt:
”- Anya, ki öltözött be Mikulásnak? Mert ez tuti nem az igazi volt!”
Ezek szerint, amit én varázslatnak láttam az arcán, az egész egyszerűen a döbbenet volt.

Tegnap az oviban sokkal jobban sült el a dolog. Mikiruhában ment reggel – mert igen, idén is van és bár ezúttal is akkorát vettem, hogy talánjövőreis, ki fog derülni egy év múlva, hogy mégsem…
Az ovival szemben van egy kis fenyveserdő, oda mentek ki a gyerekek, hogy találkozzanak a Mikulással. Az igazi Mikulással! “Mert tudod anya, ez  már az igazi holt, énekeltünk neki, Judit néni szényképezett, és mindenki kapott csomagot az egyik sziú leejtette és kiszóródott az egész és az óhónéniktől kaptuk ezt:

IMG_0041

…a Judit nénitől, imádom a Judit nénit!” És ez csak a töredéke volt annak, amit egyszusszra végigmondott köszönés helyett, amikor mentem érte. Nagy élmény volt neki, egész nap fel lett volna dobódva, HA…



…ha késő délután nem veszem észre, hogy pöttyösödik. Nem vészesen, de nem szokványosan. Először skarlátnak diagnosztizáltam, bár nem pont olyan volt, mint a Google képtalálatok, de tegnap az oviban megütötte a fülemet ez a szó, így kézenfekvő volt, hogy erre gondolok. Ma már nem engedtem el oviba, helyette elcsaltam a doktor bácsit, hogy mondja meg ő a tutit. Nem skarlát, hanem kéz-láb-szájbetegség. Ez a neve. Vagy lehet, hogy láb-kéz-száj, mindegy. Nem veszélyes, nincs is rá gyógyszer, viszont igen kellemetlen, és persze fertőző. Mennyire nem hiányzott ez. Mincsikém most ott tart, hogy az egész teste pöttyös, csak a pofija nem. A szája széle hólyagos, és a tenyere, meg a talpa is kezd az lenni. 4 napig járt oviba…

De visszatérve a Mikulásra, hogy mégiscsak vidámabb hangulatban zárjam ezt a bejegyzést…
A miénket sajnos nem láttuk, mert csak beosont villámgyorsan és néma csendben, lepakolta a cuccost, majd tovább állt. Mincsike vette észre, hogy világít az ablakdísz, ami nálunk azt jelenti, hogy itt járt.
Nagy volt az öröm, nagyon hisz benne, számunkra is élmény volt. És már Mironnak is.:)

IMG_8074

IMG_8112

IMG_8142

IMG_8161

IMG_8175

IMG_8177

IMG_8193

*Mincsike-féle mandarin

2011. november 16., szerda

Rosszcsont a háznál

Egy darabig szó nélkül figyelgettem Apa papucsát a wc mellett. Szorosan, szabályosan egymás mellé volt helyezve, rajta a Digitális fotó legfrissebb száma (mondjuk ezen kiakadtam) - és gondosan betakarva egy még felbontatlan 8 db-os wc papírral. Nem nagyon értettem, de azon túl, hogy minden ottjártamkor túráztattam kicsit az agyam, hogy mit is kezdjek majd bosszúból a novemberi Pc Worlddel, nem foglalkoztam vele. Végül a kíváncsiság legyőzött, rákérdeztem Apánál. Szerintetek okosabb lettem? Persze, hogy nem. Aztán pár órára megint elfeledkeztem róla.

Tettem-vettem, rendezkedtem, de csak bosszantott a dolog, hogy a papucsnak nem ott van a helye. Martina fent tanult, Miron békésen aludt az ágyában, Minerva az asztalnál rajzolgatott… Hoppá, Minerva! 
Bár úgy őszintén, el tudjátok képzelni erről a gyönyörűről, hogy bármilyen huncutságot is elkövet?
IMG_7189m Ugye nem.

- Mincsikém, láttad Apa papucsát a wc mellett, ugye?  Nem tudod mit keres ott? – kérdeztem tőle, mire hosszas csendes révedezés következett, majd megszólalt:
- Azért van ott, mert kiabált velem. 
- Te azért dugtad el Apa papucsát, mert kiabált veled? – ismételtem és közben lassan fel is fogtam.
- Igen. Azért, mert NAGYON kiabált velem.

Mentegetőzésnek tűnik, de most az rész következik, hogy pedig nem is kiabált, csak határozottan rászólt, hogy ne mászkáljon papucs nélkül. Hibáztam, mert azóta se beszéltem ki vele ezt az esetet, így talán azt gondolja, hogy a papucsrejtegetés jó ötlet volt. Biztos ezt gondolja, mert pár napra rá, megjelent ennek továbbfejlesztett változatával.

Apa kiment a garázsba – lakásból nyílik közvetlen – és persze becsukta maga után az ajtót. Minerva felpattant, és odatolta az ajtó elé szorsan a bébikompot, de úgy, hogy Apa alig tudott bejönni. A miértekre itt rá se kérdeztem, átengedtem a terepet Apának.

Közeleg a Karácsony… Hamarosan elkezdjük a koszorúk és a díszek készítését, sütünk majd mézeskalácsot is és a CD lejátszóba is karácsonyi zene kerül. Számunkra mindezek mellett hozzá tartozik még a karácsonyváráshoz az is, hogy időnként megnézünk egy-egy karácsonyi hangulatú filmet. A Reszkessetek betörők ilyen tekintetben alapműnek számít. Talán mégis ki kellene hagynunk…?

IMG_7186mm

2011. november 14., hétfő

Kupáncsapva,

avagy tudjátok, hogy…

…miért gondolkozom azon, hogy holnap délelőtt keresek egy fodrászt, aki vágna nekem egy elhanyagoltnak tűnő frufrut?

Miért törekszem a pókerarcra, kerülvén a homlokráncolást, szemöldök felhúzást, hunyorítást, révedezést stb?

Miért írtam be az ebay keresőjébe, hogy: big, majd azt, hogy huge sunglasses?

Miért néztem utána, hogy hol lehet nálunk kapni azt az alapozót, amivel a tetkós csávóról minden csicsát eltűntetettek? (http://www.youtube.com/watch?v=9mIBKifOOQQ)

Miért nyomtam vezetés közben homlokomhoz Michael Bublé új karácsonyi cd-jét, majd amikor pirosat kaptam, miért bámultam ki úgy oldalra az ablakon, hogy hozzáérintettem szorosan a fejemet vállalva, hogy a járdán elhaladó gyalogosoknak beszédtémát biztosítok egész napra?

Miért vártam úgy a Martinát suli után, hogy kiszálltam az autóból, majd a hátsó üléshez mentem, és az ablakon keresztül bohóckodtam Mincsikének törekedve arra, hogy a homlokom minél nagyobb felülete folyamatosan érintkezzen az ablak még hűvös részével?

Miért örültem meg később, hogy a fagyasztóban nem csak csirkemellett és zöldségkeveréket találtam, hanem egy kis üveg jégert is, és örömömben egyből lehúztam az egészet a homlokomhoz nyomtam üvegestől?

Miért néz rám a család sajnálkozva, és mondanak olyanokat, hogy “jujj szegééény”, meg hogy “ez de durva” stb?

Miért döntöttem el, hogy KELL nekem végre egy jó sapka?

…….

Mert amikor elindultam Martináért a suliba, és kinyitottam a kocsiajtót - persze  kapkodva - a fejem valahogy ottmaradt. Izomból rántottam neki az ajtót, annak is a legsarkát… Egy darabig el se mertem indulni, úgy megszédültem. Aztán rámjött kínomban a röhögés, hogy ez mennyire gáz már… Kb. 2 centis felületi sérülés és egy igen nagy pukli díszít azóta, és persze fáj is.

Minerva az út felét végigsírta, és könyörgött, hogy úgy tartsam a fejem, hogy ő ne lássa a tükörben, vagy pedig használjam a sapkáját, azzal takarjam el.

Holnap délután a gimibe kell mennem Szülői Tanács ülésre. Pénteken pedig szintén oda terveztem, mert nyílt nap lesz. Holott ezzel nem kéne senkit riogatni szerintem.

Gigi szerint kezdjem azzal, hogy még nem szoktam meg, hogy az új Lamborghinim milyen alacsony, és ezért történt ez a baleset, de az is megoldás, ha odafésülöm a hajam. (NEM lehet odafésülni, tettem rá kísérletet másfél órában.) Akkor most mi is legyen???

A. Kérdés nélkül magyarázzam, hogy mi történt, vagy
B. Úgy csináljak, mintha semmi se történt volna – hahaha – és ha valaki megkérdezi, akkor mondjam el az igazat
C. Ne menjek sehova.

És úgy egyébként, Ti mire gondolnátok egy ilyen homlokdísz láttán?

A. Jól elverte a férje, mert részeg volt.
B. Jól elverte a részeg férje.
C. Jól elverte a férje.
D. Elesett, beverte a fejét, mert… be volt piálva.
E. Nekiment a sötétben valaminek, mert sokat ivott. 
F. A kocsiajtó sarkába verte be a fejét, amikor éppen kapkodva akart beülni.

Na? Milyen lesz a megítélésem szerintetek?

PS. Ja, és légyszi ne röhögjetek, ha találkozunk!!

2011. november 10., csütörtök

Gyöngyszemek Mincsikétől

Micsike:  Anyuci, mennyi az idő?
Anyuci megmondja. Mondjuk 6 óra, 4 óra, teljesen mindegy.  
Mincsike: Hát jó, akkor azt még kibírom.

***

- Minerva, ma már nem, majd holnap!
- Nagyon holnap?

Ehhez az első kettőhöz hozzátartozik, hogy mint a legtöbb 4 éves, Minerva sincs tisztában az idővel. Azt tudja, hogy hétfőn jön a dédi, pénteken pedig nem kell az oviban aludnia, de hogy ezek mikor vannak, és mikor van holnap, mikor volt tegnap, azt még nem nagyon tudja. Persze már dolgozunk rajta, de addig is, ami  nem most történik, hanem később, az neki “holnap”, ami pedig sokkal később történik, az a”nagyon holnap”

***

- Mincsike, miért van a földön a rágóspapír?
- Mert nem gondoltam, hogy észreveszed…

***

Amikor melege van és ki szeretne takarózni:
- Anya, kidughatom az egyik részemet?

***

Mincsike: – Ááá, megkarmolt a saját körmöm!

***

- Anya, nevess Te is! – mondta Minerva, amikor éppen a hócipőm volt tele a világgal.
- De most nem tudok nevetni kicsim, mert nincs olyan jó kedvem.
- Jó, akkor mosolyogjál szomorúan! –
kérlelt és láss csodát, sikerült.Mosolygó arc

***

Minerva egyik este mondta az aktuális monológját, amire bevallom sokszor már nem is figyelek, mert se vége, se hossza, de egy aranyosság nagyon kihallatszott:
“nagyjából közepes szinten” Ekkor már bántam, hogy az elejéről lemaradtam, így a szövegkörnyezetet nem ismerhettem meg. Mindenesetre azóta szívesen használom én is.

***

- Mincsike, ne feleselj!
- Én nem feleselek, – mondja olyan igazi “pörölősen”, szinte kiabálva – hanem mondogatok!

***

És amit Martina tuti el fogok mesélni Mincsinek, ha kicsit nagyobb lesz:
- Mincsike, tudod mit jelent az, hogy “I don”t know”.
- Mit jelent?
- Nem tudom.
- Naaa, mondd el!
- Nem tudom!
- Naaa, mondd el!
- … és ez még kb. 5x
- Mondom, hogy nem tudom!
- Azt jelenti, hogy nem tudom? –
kérdezte végüli a kis drágám, amikor épp közbe akartam avatkoztni.

***

És egy utolsó, amihez egy rajz is tartozik.
IMG036

“Tessék anya, ezt neked rajzoltam. Ez a te sejted. A te baktériumod. Csak a tiéd kicsit kisebb. De messziről kell nézni, és akkor ez is kicsi.”

2011. október 19., szerda

Benzinkútnál

Míg Apára vártunk, Mincsike egyfolytában beszélt. Na mondjuk ez nem  meglepő, inkább az lett volna az, ha csendben van. Amire felfigyeltem azok ezek a mondatok voltak:

“Tilos cigarettázni, tilos teleszonozni, tilos fogantyúzni, tilos rákot hozni… Csak ilyenezni lehet és szüstölni.”

Nagy a szigor kérem…

IMG_1824

2011. október 14., péntek

Folytatom

Na az van, hogy nagyon ideje lenne bejegyzést írnom. (Köszönöm Nektek, hogy időnként emlékeztettetek ilyen irányú mulasztásaimra.) Hiányzik nekem is, de nem is az írás, inkább az, hogy az utóbbi hónapok ebben a tekintetben nyomtalanul teltek el. Pedig milyen jó időnként visszaolvasni Minerva kalandjait. És persze hasznos is. (Pl. azon gondolkoztam legutóbb, hogy tavaly búcsúkor milyen idő volt, mire eszembe jutott, hogy írtam bejegyzést képekkel, így elég volt csak visszakeresni. Télikabátos, és bélelt nacis, de napos idő. (Idén télikabátos, bélelt nacis és esernyős idő volt  - gondolván 2012-re.))

Egyébként nem hiszem, hogy több dolog történt velünk, amikor még naplóztam életünket, inkább én voltam kipihentebb és úgy valahogy szaporábban jöttek a gondolatok.

Az jutott eszembe, hogy csalok kicsit. Átnézem a “Piszkozatok” mappát, ott vannak félbehagyott bejegyzéskezdemények, az egyik biztos megihlet majd annyira, hogy befejezzem, és azzal térjek vissza. Ezeket találtam.

1. Születéstörténet III. Miron – benne kb. 3 sor. Ez kevés. És ehhez kicsit át is kell szellemülni. Majd  évfordulóra.

2. (Piszkozat1) Benne - gondolatok a régi oviról az új fényében… Na ez meg túl komoly, és ha elkezdem, nem bírom abbahagyni. Majd, ha több időm lesz. Vagy megvárom, míg csillapodnak a kedélyek és törlöm.

3. Vágyak és elvek – Kb. 5 perc bambulás után kezdett valami derengeni. Lehet, hogy ezt megírom.

4. (Piszkozat2) Benne 2 szó: kenyérleves és Ausztrália??? Töröltem.

5. (Piszkozat3) KÉZMOSÁS NÉLKÜL BABÁZÁS - így caps lockkal… Biztos megint felhúzott valaki, hogy nem mosott kezet és Miront fogdosott. Ezzel se bosszantanám magam, töröltem…

6. Karácsonyi lista – Tök üresen! Vajon ez tavalyról maradt itt, vagy idén voltam nagyon előrelátó?

7. Nagy kövér könyv – Szintén üres. De erre emlékszem, megtartom.

8. Mincsiszáj – ez mindig aktuális, úgyhogy felhasználom majd

9. Gigiékkel – de jó is volt, nem szabad szó nélkül hagyni.

10. (Piszkozat4) Képek, amiket a telefonomon találtam. Nem nagy szám, de némelyik vicces, megosztom majd.

Aztán eszembe jutott, hogy van még egy hely, ahova mentegettem a féligkész írásaimat. De hova is? És akkor nekiálltam keresni. Találtam egy rakat régi fotót, végignéztem mindet, jó volt a lelkemnek. Találtam szép idézeteket, elolvastam. Közben belémhasított a felismerés, hogy Mincsinek kevés a bélelt nacija, gyorsan körülnézek a neten, hátha találok. Nem találtam, de erről az  jutott eszembe, hogy még egy télikabát sem ártana. Azt is kerestem. Azt se találtam. Aztán Miron felsírt, fel kellett szaladnom hozzá… Szomorúan vettem tudomásul, hogy tiszta nátha. Utána pedig azt, hogy holnap lett. Inkább félbehagyom ezt is…

Utólagos kiegészítés:
Egész éjjel fent voltunk, Miron is csak 10 perceket tudott aludni szegénykém, tiszta nátha. Szerencsére láz nincs. Nagyon sajnálom… Ez mondjuk még annyit is jelent, hogy a most aktuális sümegi wellnesshétvégénket fújhatjuk… Céges lett volna, szóval nem bepótolható. Na sebaj, csak hamar gyógyuljon meg Miron.

Miron, aki így táncol, nézzétek:

2011. szeptember 11., vasárnap

A három bagoly

IMG_3266m

A három bagoly

Három bagoly ül a fán,
egy fiú és kettő lány.
A fiúcska még nagyon pici,
sokat alszik, tejcit iszik.
Most született nem is régen,
nem repül még fent az égen.

Három bagoly szeretetben,
betelni velük lehetetlen.
Legkedvesebb a három közül,
(a törődésnek nagyon örül)
a kisebbik bagolylányka .
Ő egész nap csak szaladgálna.

Három bagoly egymás mellett
hogy boldog legyek, ennyi kellett.
A legidősebb bagolykislány
(azt mondják, ő hasonlít rám)
önzetlenül, szeretettel nevelgeti társait,
miközben lassan már bontogatja szárnyait.

Három kismadár, három kis csoda,
három kis testvér, és ne legyek oda?
Én vagyok a büszke bagolymama,
ki fiókáit a fészekbe várja haza
akkor is, ha majd megtanulnak repülni,
és az otthontól távolabb fognak kerülni.

Három bagoly ül az ágon,
kicsi fiam és két lányom.
Nagyon erős az a faág,
Összetart a bagoly család.
Életem teljes, gyermekem három,
így vált valóra egy réges-régi álom.

2011. augusztus 15., hétfő

Egy nagyon aranyos videó

Szeretettel ajánlom csúnya esős napokra, nagyon hétfőkre, depis délutánokra. Legalábbis én azt hiszem, hogy ettől mosolyogni fogsz. Kizárólag hanggal élvezhető.Mosolygó arc

Amikor Miron kacag…

2011. augusztus 14., vasárnap

Miron és a csoki

Jó-jó, tudom, hogy még korai, de ha már így alakult, mutatom…Mosolygó arc

Miron első találkozása a csokival…

2011. augusztus 10., szerda

Védőnőnél…

A jeles napok nem csak ünnepléssel járnak, hanem ún. státuszvizsgálattal is. Összekészítettem hát majdnem az összes gyerekemet, és elsétáltunk a védőnőhöz.

Miron 8 kiló, 69 cm és minden rendben a fejlődésével.
Fogacska még nincs.

Minerva 23 kg és 110 cm. Vele is minden rendben, nagyon ügyes volt, okos és együttműködő.

De van ám sztori is… Az egyik feladat az volt Mincsikének, hogy rajzolni kellett. Kapott papírt és egy fekete ceruzát, majd nekiállt… Mostanában itthon az ovis foglalkoztató füzeteket lelkesen csinálja (színez, karikáz…) de rajzolni nem nagyon szeret.  
Közben a védőnő Mironnal foglalkozott és engem kérdezgetett. Én néha odalestem, hogy alakul a rajz, és elégedetten állapítottam meg, hogy az én lányom azért tud, ha akar. A baj talán az volt, hogy túl sok ideje volt, és túlsatírozta… Amikor elkészült, a védőnő nagyon megdícsérte: “Hát ez nagyon szép, te nagyon ügyes vagy! Ez egy boszorkány a seprűjével, ugye?”
Mincsikém először büszkén mosolygott, majd csodálkozva felnézett, végül félve megszólalt: “Neeem, ez anya!”

IMG_3811

2011. augusztus 3., szerda

Az elmúlt hónap…

Hahó, van itt valaki? Idemerészkedtem… Jól megígértem, hogy gyakrabban írok… Igaz, azt nem mondtam, hogy mikortól. Sajnos a jelenlegi helyzet azt vetíti előre, hogy pár évig marad a most kialakult rendszeresség. Bocsi…

Tehát akkor röviden, hogy mi is történt az elmúlt hónapban.

Martina elballagott.
IMG_6888

Az ünnepségről nem írnék, mert annyira felejtős volt sajnos, hogy már alig emlékszem rá. Aki ismer tudja, hogy nálam egy sima évzárón sem marad szem szárazon, ezen a ballagáson viszont semmi meghatót nem találtam. Túl vagyunk rajta, ez a lényeg. Martina megkönnyebbült arca hazafelé:

IMG_6863m

Következett egy hét édes lebegés, amikor nem volt iskolája, csak “volt” és “leendő”, majd eljött a beiratkozás a ideje is. És mire jó a Facebook… Emlékszem, annak idején én végigizgultam az egész nyarat, hogy új iskola, új osztálytársak, senkit nem ismerek, jajjajajjjj… Na most ilyen nincs szerencsére, és így talán egy kicsit könnyebb lesz az évkezdés.

Voltam ovis szülőin. Nagyon jó lesz Mincsikémnek az új oviban, ebben biztos vagyok és úgy örülök, hogy így döntöttünk. Augusztus végén kétszer bemegyünk ismerkedni, aztán szeptembertől indul élesben.

Mincsike segédkezett a medence feltöltésében…
IMG_1715

…és néhány alkalommal élvezhette is a fürdést.
IMG_1849

Nagy fogadalmat is tett Minerva… Ha kap egy trambulint, akkor leszokik a cumiról. Lehet, hogy jobban jártunk volna, ha tavaly a Mikulás cumigyűjteményébe küldjük, de akkor még sajnáltuk. Legyen akkor, ahogy kérte… Kapott, mert azóta nem cumizik. Jajj olyan nagylány már…
IMG_1794

IMG_1784

IMG_1783

Azt tudtátok, hogy ebben nem lehet elfáradni? Legalábbis, ami Minervát illeti. Egyébként pedig lehet. Jó Martina, rendben, leírom: egyszer kétszer én is bemásztam, amikor vittem ki a szemetet, és ott árválkodott kihasználatlanul. A csúcs azonban nem ez, hanem az, amikor egyszer kinéztem az ablakon, és Minerva mellett a 79 éves Dédinket láttam bent. Igaz, ő nem ugrált, csak Mincsi mellett ücsörgött…

Csak úgy eszembe jutott: Tudjátok mi az a “bogárlé”? Poszt végén elárulom.

Minerva időközben 4 éves lett, én pedig még erről sem emlékeztem meg a blogban. (Na erre most kicsit rossz volt rádöbbenni.)
Mostanában olyan nehéz róla szép képet csinálni. Olyan szépet, mint amilyen a valóságban. Mindig közbejön egy grimasz, vagy egy túlvigyorgás.
Ezeket sikerült fotóznom a szülinapon:

IMG_2045

IMG_2049k

Tortából nem volt hiány, többet is kapott, sőt Martina is készített egyet. Kékkel díszítette, mert Mincsikének a kék a “kedhenc” színe…

IMG_2116

És akkor készültek ezek a fotók is,  igaz kicsit más hangulatban:

IMG_2158sz

IMG_2130mffr2k

Ha már a jeles napoknál tartunk, Mironnak is volt egy… Nagyon durva, de hirtelen fél éves lett.

IMG_2203mk

IMG_2185m

IMG_2189mk

IMG_2193mk

Az evészete még mindig elég aggasztó, de azért valamitől 8 kiló lett, és soványnak se mondanám.
A teát egyedül issza…
IMG_1956

…huncut…

IMG_1963

…tündéri kispasi. Nagyon mozgékony, mászik, ül, áll, ugrál, szóval kemény hónapok elé nézünk azt hiszem.
Hintázni nem szeret…

IMG_1742…de a bébikomp az már most bejön neki.

IMG_3774Sok Miron, aki Gigi barátnőm szerint nem sok, csak 1, esetleg néha soknak tűnik…:
Mironkám montázs1
Úgy ennyi nagyjából… Nyaralni még nem voltunk, most készülünk augusztusban. És most augusztusban jön Gigi is!
A bogárlé pedig a bogár bele, ami kifröccsen, ha rátaposunk. Persze Mincsikém szerint.
Na, majd jövök! További nagyon szép nyarat Nektek, és köszönöm, ha még benéztek hozzám néha!

2011. június 22., szerda

Ők hárman…

A következő történet, öööö… nem is történet valójában, nevezzük inkább problémának. Szóval a következő probléma szerintem elég vicces, mégis ahogy átgondoltam, nem fogom tudni elmesélni úgy hogy számotokra is térdcsapkodós legyen.

Már régebben is gyakran szólítottam meg Minervát Martinaként és fordítva. Olykor Martinát csak harmadikra találom el a Minerva, majd a Mincsike után. Nyáron, amikor sokat vagyunk kint az udvaron, még Maja a kutyusunk is bekever, de a helyzet mégis Miron születésével kezdett rohamosan súlyosbodni és bonyolódni.
Komolyan érdekelne hogy ez előfordul más helyeken is, vagy vizsgáltassam ki magam? (Apa, nem Téged kérdeztelek!) Bármi is a válaszotok, nálunk a legnagyobb igyekezetem ellenére is ez van, és bizony számtalanszor kerülök a következőhöz hasonló helyzetbe:

Miron éppen erősen nyekergett, miközben én Mincsikét fésültem. Hajfonást nem szeretek 5x félbehagyni, így gondoltam gyorsan befejezem és csak utána szüntetek nyekergést – addig valahogy kibírja ő is és mi is, bár ez utóbbiban nem voltam biztos.
Ember tervez, Apa Isten végez! Apa munkáját megszakítva úgy rontott ki dolgozószobájából, hogy megoldja a helyzetet és Miron szájába cumit, kezébe csörgőt adjon, mintha tűzoltásról lenne szó. Persze, ha a számonkérés elmaradt volna, nem róla beszélnék:
- Miért hagyod, hogy sírjon szegény?
Megkérdezhettem volna, hogy melyikre gondol? Ugyanis ekkor már Mincsi is rákezdett, hiszen kapkodva nem voltam túl gyengéd vele. Helyette, mivel már a nyekergésektől is feszültebb voltam a kelleténél, és még ez a kérdés is, hát reflexből rávágtam:
- Azért, mert két gyerekem van, és Mincsikémmel is szeretnék foglalkozni kicsit. 
Alig, hogy kimondtam, megjelent Martina és csak úgy lazán odavetette:
- Egyébként három, de mindegy.
Felesleges lenne magyarázkodnom. UGYE(???), Ti tudjátok, hogy sosem feledkeznék meg egyikről sem. És itt van szükség a képzelőerőtökre, mert sajnos képi és hangi elemekkel nem tudom fentieket gazdagítani, hogy sztorisabb legyen, pedig szerintem családunk kalendáriumába tuti bekerülne, ha lenne olyan.

Azóta már nem csak Apát piszkálja Martina, hogy elhagyta Mincsikét, hanem engem is, hogy azt se tudom, hogy hány gyerekem van.

Fentiek fényében ezt a képet nem kell magyaráznom, ugye?
IMG_1701mk

De nem csak ilyen homlokmatricákkal emlékeztet szétszórtságomra. Olykor “Középsőnek”  szólítja Minervát, vagy “Harmadiknak” Miront, de volt már, hogy a születési dátumokat használta megszólításnak. Csupa jóindulat ez a lány, ugye?

Legutóbb ezt a monológot adta elő:
Velem soha nem foglalkozol. Ha kérek innivalót, nem kapok. ha Mincsi kér, kap. Miron meg akkor is kap, ha nem kér.”
És bizony ez milyen igaz…

Zárógondolatként pedig egy fotó, csak hogy még jobban tudatosodjon bennem:
Névtelen7

2011. június 20., hétfő

Mironnal mindig baj van - 127. rész

Most éppen az, hogy nem eszik. De tisztázzuk gyorsan: nem arról van szó, hogy rossz az étvágya, az eddig volt így. Most nem eszik. Szinte semmit. Tápszert egyáltalán. Gyümölcsöt keveset, főzeléket meg alig. Fogyott is. Szerencsére még nem olyan sokat, de ahhoz eleget, hogy a  kemény husija már a múltté. Ha megyek felé a cumisüveggel, vagy az etetőszékbe teszem, már ordít. Aggódás és idegbaj a köbön…

Ma torokváladékot vett tőle az orvos, holnap reggel labor – vérvétel és vizeletvizsgálat. Szóval ilyenek történnek mifelénk…

Ja, és róla beszélek:
IMG_1496mk

2011. június 14., kedd

Képes poszt

Mesélni akartam, de valahogy egy pillanat alatt elment a nap, úgyhogy majd talán holnap. Helyette mutatok gyorsan néhány sok-sok képet, hogy azoknak is kedvezzek, akik a a könyvesboltban az albumokhoz mennek oda, nem a regényekhez.

Martinával kezdem…
Tabló17-én ballag. Várom a javaslataitokat, hogy lehet egy ilyen eseményt száraz szemmel kibírni.  Vízálló sminket dobok majd fel, és a napszemüvegem is sokat takar, de jobb lenne, ha tudnám tartani magam. Persze tudom, hogy nem fog sikerülni, tavaly évzárókor sem sikerült, meg azelőtt sem, úgyhogy  ezúttal is egy gyenge törekvés marad szerintem.


Martináról még néhány kép, amik FB-n már voltak, de nem minden olvasóm van jelen a FB-n. (Miért? És hogy bírjátok?)
IMG_0927mvj
IMG_0946mmvj
IMG_1052mm3mmkIMG_04555m

Utóbbi kép nagyítható és dicsérhető, mert a földes írisz nem kontaktlencse, hanem PS.  Imádom őt fényképezni, és imádom, hogy mostanában egyre gyakrabban engedi is. Meg akarok tanulni nagyon szép képeket csinálni, és szerintem akkor hamarosan eljutunk odáig is, hogy majd ő kéri, hogy fotózzam.

De hogy ne csak szép képet mutassak:
IMG_1689
IMG_1693

Ő Csufi… Pontosabban nincs neve, de valamiért ez ugrott be róla, ahogy beszúrtam ide a képét. Csufi, a nagy túlélő. Kb. 2 éve van velünk, azóta többször megmenekült már, és csak azért nem végezte a kukában, mert Mincsi résen volt. Egyszer majdnem nem. Akkor lemostuk. A második képen jól látható az állapota. Mincsi választotta ezt a “kutyát” magának, hiába próbálták keresztszülei finoman egy kevésbé gusztustalan felé terelni választását, neki csak Csufi kellett… Azóta imádja.
Na nézzük mi van még, amit eddig nem mutattam…

Olykor felkerekedünk, és több száz képpel a memóriakártyán jövünk haza. Persze ennek a java része a kukában végzi, de azért néha egy-egy a szívemhez nő. Mint pl. ezek:
IMG_9106
IMG_9520mIMG_9154ffvjkIMG_0891ffvjkIMG_9345vjk

IMG_9379kMostanában egyre ritkábban fotózok, mert eljutottam odáig, hogy már látom a hibáimat, és nagyon zavarnak, de nem mindig tudok tenni ellenük.  Majd talán a Jézuska megszán, és tesz a fa alá egy olyan fényképezőgépet, amivel kedvemre gyakorolhatok.

Egy-egy ilyen fotós séta alkalmával természetesen Mincsikém is hozza az ő gépét. Sajnos az ár nem volt arányos a minőséggel, így amilyen nagy élmény a fotók készítése, olyan lehangoló visszanézni. Legutóbb többek között ezeket mentettem le az ő gépéről:
DC00070DC00076DC00311DC00161DC00234DC00238DC00327DC00165Az utolsó tenyérről – mely mögött éles szeműek felfedezhetik Martinát – eszembe jutott egy másik praclis kép. Nagy kedvenc, úgyhogy máris keresem…
Praclikák 2Eléggé kíméletlenül mutatja az idő múlását, ugye? Apropó, idő múlása. Ezt figyeljétek, ezt is most találtam (bocsi Martina):
P101000111Az első alkalom volt, hogy megfogta Minervát, még a kórházban.
De régen volt, mégis mintha tegnap lett volna…

A következő képet Giginek szánom…
IMG_1700A kedvenc hógömb volt… Aztán azt történt, hogy Miront tisztába tettem, összecsomagoltam a pelust és Martina beszólt… Én pedig még mindig nem tudok célozni, így megtörtént a baj.  Nem sírtam, de majdnem…

Ezt a képet Martina csinálta, és tette fel a FB-ra, ezzel a szöveggel:
“Sziasztok! Nálatok milyen az idő? Kiderült, hogy kevés naptejet hoztunk, és itt a Bahamákon nagyon drága...:P Ezek a képek most készültek Mincsiről..” – szerintem vicces, azért is mutatom.
Mincsi Bahamákon2

Végül néhány kép a “kuka” kategóriából:

IMG_0129

Addig-addig vártam a legjobb pillanatot, míg ez lett belőle… Most már csak azt kellene eldöntenem, hogy túl későn, vagy túl korán exponáltam, mert az világosan látszik, hogy nem a legjobbkor.





IMG_9953

Éppen Sziszkót, a cicánkat szerettem volna fotózni, de aztán jött Maja a kutyánk, és sutty… úgy kifutottak a képből, hogy meglepetésemben ezt lőttem.


IMG_0177Martina műve, amikor fotózás közben észlelte az idei első cserebogarat…




Megyek, mert aludni is kéne valamikor. A bejegyzésnek lesz folytatása, mert valamelyik nap a telefonomról is lementettem a képeket.