2010. február 12., péntek

Téli napló

Nem az én agyszüleményem ez a kis iromány, de szívemből beszél az írója. Szerintem a jelenlegi hóhelyzetben nem nehéz azonosulni vele.

Téli napló

1. nap
Elkezdett esni a hó. Az első téli hó. Régóta nem esett ilyen gyönyörűen. Nejemmel forralt bort iszogatunk az ablak mellett és gyönyörködünk a puha pelyhek táncában, ahogy a fákhoz tapadnak és lágy paplanná válva betakarják a földet.

2. nap
Csodálatos reggelre ébredtünk. A kristályos fehér hó befedte az egész tájat. Micsoda látvány! Minden fa és sövény szűzi fehér köntösben pompázik. 
Délelőtt havat lapátoltam. Remek mozgás, évek óta először éreztem magam ilyen felfrissültnek. A garázsfeljárót és a járdát is letakarítottam. Később jött egy sárga hókotró traktor és véletlenül rákotorta az útról az összenyomott havat a garázsfeljáróra. A hókotró sofőrje mosolygott és integetett. Barátságos arccal visszaintegettem és újból kiástam a garázsfeljárót - előfordul az ilyen, csak a munkáját végezte.

3. nap
Újabb 20 centi hó esett és a hőmérséklet lement –12-re. Néhány faág letört a zúzmara súlyától.
Megint ellapátoltam a garázsfeljárót, nem sokkal utána jött a hókotró, és ellentolta a buckát. Kezem-lábam lefagyott, mire végeztem.

4. nap
Mára kissé felmelegedett, nagy locs-pocs keletkezett, ami délutánra viszont jéggé fagyott. Vettem mindkét kocsinkra szöges gumikat.
Le akartam törni egy jégcsapot, de elcsúsztam a garázsfeljárón és hanyatt vágódtam. Hogy az a…
Az orvos 10 ezret kért, szerencsére nem tört el semmim. Este néztem az időjárásjelentést, újabb havazás várható.


5. nap
Embertelen hideg van. Eladtam a nejem kocsiját és vettem egy négykerék meghajtású terepjárót, hogy el tudjon menni bevásárolni.
Az enyémmel megcsúsztam az úton és nekimentem a korlátnak. A karosszéria jobb első része alaposan behorpadt.
Éjjel újabb 25 centi fehér franc esett, és mindkét kocsit teljesen ellepte. Ma is lapátolhatok.
A nyavalyás hókotró ma kétszer is járt erre.

6. nap
Fogcsikorgató mínus 19 fok. És szakad az az átkozott. Már nincs egy fa se a kertben, amin van ép ág.
Éjjel kivágott a biztosíték és megpróbálva menekülni a megfagyástól, gyertyát gyújtottunk. Előszedtem a régi petróleum melegítőt is, ami felborult és majdnem leégette a házat. A tüzet sikerült eloltanom, de a kezemen másodfokú égési sebek vannak és leégett a szemöldököm meg a szempillám is.
Az autómmal megint megcsúsztam az úton, amikor mentem a kórházba, és teljesen összetört.

7. nap
Az átkozott fehér nyavalya csak úgy jön lefelé, mintha fizetnének érte. A család összes ruháját fel kellett vennem, csak hogy a levélszekrényig ki tudjak menni.
Ha meglátom azt a rohadékot, aki a hókotrót vezeti, feltépem a mellét és kitépem a szívét. Azt hiszem a sarkon túl bújik el a sárga dög és csak arra vár, hogy befejezzem a lapátolást és akkor százzal végigsöpörve betemeti a garázsfeljárónkat.
Az elektromosság még mindig nem működik, a vécé befagyott és a tető egyes részei is elkezdtek rogyadozni.

8. nap
Egész éjjel szakadt ez a rohadt fehér szar, hogy én mennyire gyűlölöm!
A hókotróhoz hozzávágtam a baltát, de nem találtam el.
A nejem elköltözött. Az autó nem indul be. Azt hiszem hóvakságot kaptam. Nem tudom mozgatni a lábujjaimat, szerintem lefagytak. Nem láttam a napot hetek óta.
Az időjárásjelentés újabb havazást jósol…

2 megjegyzés:

Timi írta...

:D Szerintem a férjem is kb így érez:))) Épp megint a meteorológiát nézi, és mondja a magáét. De legalább így február közepére vett hólapátot...:D Pár hete még boldogan húztam Bot oviba szánkón. De jó is az! Ma a hóviharban már ő is kiabált, hogy lefagy az arca..UNOOOM!

Kiss Zsu írta...

Szívemből szólt... pedig nekem lapátolni sem kell, és mégis... én is unoooooooooom!!!