Úúútálom ezt az időt! Mondjuk Mincsi nem.
Az esőkabátja „túl úszógumiszagú miért nem mostad ki anyu?”, így inkább csak az esernyőjét vitte magával. A reggelente gyalog megtett út hossza kb. a képen látható duplája, de azért persze elázni csak nem kéne. 0,2 km/h-val közelítettük meg az ovit ezen a szakaszon, és közben végig azt mondogattam, hogy „igen” , mert bombázott a „Jól tartom? Fejem fölött van?” jellegű kérdéseivel.
Aztán eszembe jutott, hogy mindjárt 5 éves, és nem nagyon volt még kint esőben, úgyhogy érthető a lelkesedése.
Persze így számomra is elviselhetőbb ez a borongós idő, de akkor is nagyon várom már a jobbat.
Az elmúlt 1 hónap, amióta nem írtam nagyjából úgy telt, hogy 1 hetet betegek voltunk, utána 1 hetet nem, majd megint valaki elkezdte és végigment az egész családon, majd az utolsótól újra átvette az első. Még tart, de nagyon remélem, hogy most egy darabig ez az uccsó…
Készülök Mironról is írni, de addig is egy fotó róla:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése