Sokat és egyre szebben. A felismerhetőségtől még ugyan messze vannak a művek, de már alakulnak.
És egy sztori a témában, amit meg kell osztanom Veletek:
Mincsike rajzol az asztalnál, Apa mellette ül.
- Lerajzollak! – mondja Mincsike. A papírnak a felső részére rajzol egy hatalmas karikát.
- Ez a szejed!
A nagy karika alatt kihagy egy kis helyet, majd alulra rajzol egy picike karikát.
- Ilyen pici a pocakom a fejemhez képest? – kérdezi Apa
- Neeeem! Ez nem a pocakod. Ez a kukid!
Nincs mentségem. (Pláne úgy, hogy már érintettem a témát korábban.) Mégis szükségét érzem, hogy leírjam: nem pucérkodunk a lányok előtt.
Légyszi szorítsatok, hogy az oviban az emberalak-ábrázolást ne erőltessék az óvónénik egy darabig!
Végezetül Mincsikém egyik rajza Martináról.
1 megjegyzés:
Hihi, ezen jót nevettem)) A férfiak két fő szerve?:))) Halkan megjegyzem, Gé mostanában mindent "kicsinek" hív. "Ott a kicsi, napocska!" stb. Reggel Apja öltözik: "Ott a kicsike kukiiii!!!" ;-)
Megjegyzés küldése