2011. február 21., hétfő

Felvételi

Martina túl van élete első komoly megmérettetésén. Ügyes volt, jól sikerült neki a matek és a magyar felvételi is. Izgalmak azonban még várnak ránk, második felvonásban szombaton lesz még egy szóbeli elbeszélgetés.

Többen kérdeztétek már, hogy melyik iskolát szeretné választani, én pedig megígértem, hogy írni fogok róla, úgyhogy most ez jön.

Az, hogy hova szeretne menni, az már kb. 1 éve nem kérdés, és nagyon büszke vagyok rá, mert mindent meg is tett eddig azért, hogy ez sikerüljön.

Az iskoláról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, de szerencsére nem az én választásom. Martina döntött, én csak boldog vagyok, hogy így. Úgy gondolom, hogy ennél jobb helyre nem kerülhetne.

A Tatai Református Gimnáziumról van szó. (Honlap itt, vagy a képre kattintva. Ha van egy kis időtök, nézegessétek meg. Ott minden sokkal jobban le van írva, mint ebben a posztban és meg fogjátok érteni a lelkesedésem.)
refi 
Ha csak néhány dolgot akarok kiemelni azok közül, ami nagyon tetszik az iskolával kapcsolatban, akkor bizony nehéz dolgom van - melyik is legyen az…

Először is senki ne asszociáljon az egyházi iskola kapcsán zárdára, bár valóban nagyobb szigor van a megszokottnál, de úgy gondolom ez csak előny. Nem mindegy, hogy hova, milyen környezetbe, milyen emberek közé jár abban négy évben, amikor talán a legkritikusabb korban vannak.

Az igazgató maximálisan, a tanárok pedig szinte kivétel nélkül szimpatikusak. Az oktatás nagyon magas színvonalú, és bizony keményen kell tanulni, hogy helyt tudjon állni valaki.

Két osztályt indítanak minden évben, túljelentkezés van, de ennek inkább nézzük az előnyeit. Mivel kislétszámú iskoláról van szó, nagyon családias. Mindenki ismer mindenkit és ami a legfontosabb: nagyon figyelnek is egymásra.

Az iskola nagyon szép, tiszta, rendezett, korszerű eszközökkel ellátott, tényleg ódákat lehet róla zengeni, és oldalakat teleírni. Nem fogok - most már csak néhány érdekes dolog, amitől más ez az iskola, mint a többi:
- Iskolaköpenyt viselnek a gyerekek, melynek elejébe bele van hímezve a nevük.
- Ha egy felnőtt betéved az iskolába, biztos lehet benne, hogy a diákok köszönni fognak neki, nem lökik fel a folyosón, előre engedik az ajtón, és segítőkészen útbaigazitják, ha kell.
- Minden tanítási napot a templomban kezdenek 10 perces közös áhítattal. (Kettőn én is részt vettem már, és nagyon jó érzés volt magamba szívni azt a hangulatot.)
- Az iskolai büfé, évekig becsületkasszás volt. Működött. (Ezt tényleg csak érdekességképp…) 
- A tanítási órák közötti hosszabb szünetben, az aulában lévő zongorához ül egy diák, elkezd játszani rajta, a többiek pedig körbeállják és énekelnek. Annyira hangulatos! És persze látszik a gyerekeken, hogy szívesen csinálják. Szerintem fantasztikus…

És hogy honnan vagyok ilyen jólértesült? Részben azért, mert Martina unokatestvére Dominika most tizedikes ebben az iskolában és szegényemet faggattam már eleget. Voltunk továbbá nyílt napokon, szülői értekezleteken, és Martina felvételi előkészítőkre járt oda. Tényleg csak jó jelzővel illethető minden, amit ott megtapasztaltunk.

Szorítsatok légyszi Ti is, hogy sikerüljön a felvételi és abban az iskolában tanulhasson négy évig, amelyikben annyira szeretne. Szorítsatok a barátnőjének, Zitának is, mert együtt, egymást segítve erősebbek lehetnek.

2 megjegyzés:

Kiss Zsu írta...

Mi mindenképp!!!

Rácz Tamásné írta...

Szurkolunk! :-)