Mironról

Akinek volt már része Miron által rendezett műsorban, az egészen biztos, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy ideje nem írok.
Pocakfájós a drágám, néhány súlyosbító tényezővel. Gondolok itt a türelmetlenségre, a hisztire és arra, hogy sajnos nagyon korán rájött: jobb kézben. (Kézben sem akárhogy, de ebbe most nem megyek bele.)

Az utóbbi két napot leszámítva kb. ott tartottunk, hogy ha ébren volt és nem evett, akkor sírt. Nagyon nehéz időszak ez, vége lehetne már!

Túlesett a könnycsatorna átmosáson. Senkinek nem kívánom ezt az “élményt”. Kiküldtek minket, de sajnos kint is hallottam, amit nem akartam. Megkínozták szegényemet, soha nem sírt még ennyire.  Úgy meg volt duzzadva a szeme alatt, hogy alig látszódott a szemecskéje. Akárhányszor ránéztem, elsírtam magam. Másnapra szerencsére a duzzanat lement, de a szeme csúnyább lett, mint a macera előtt. Most szemcseppezünk és reménykedünk, hogy nem kell megismételni. (Köszi minden telefont, smst és e-mailt ezzel kapcsolatban, nagyon jól esett!)

Hogy jót is írjak: szépen fejlődik - 11 hetesen 6,3 kg volt. Nagyokat vigyorog, próbálgatja a hangját, sokat “beszélget”. Mozgásban ott tart, hogy kézzel-lábbal kalimpál, hason kezdi kinyomni magát. A hasrafordulást nem fogja elsietni, ugyanis ahhoz hanyatt kellene feküdni. Ő vagy hason fekszik és alszik, vagy kézben van. Szerintem az “elkezdett mászni” mellé előbb kerül majd dátum a babanaplóban, mint ahhoz, hogy “hasra fordult”.

Most kint ülök a teraszon, Miron itt alszik mellettem.

Ha ez az csoda eltart még egy darabig, mesélek Mincsikémről is, de előtte még mutatok Nektek egy babaszagú videót. Miron Mihály így szopizza az ujjacskáját… vagy inkább a kezét?