2011. május 8., vasárnap

Mincsiszáj és egyebek

IMG_0025

A cím duplán találó, hiszen többnyire étkezéssel kapcsolatos szösszeneteket hoztam, de a bejegyzés közepétől csapongok is egy kicsit.
Kezdem egy monológgal. Mincsike a fürdőszobában vetkőzik, de mint a lassított felvétel. (Sóhajt.) Fáj a picike pocikám… (Még egyet sóhajt.)  Mitől fájhat? (Elgondolkozik.) Talán, mert sokat dobogott a szívem… (Nem, nem attól.) De annak kell dobognia, hogy éljenek az emberek! (Elmondom hát: most az egyszer tényleg ráfoghatod a nyuszira! Meg kicsit rám, ugyanis nem figyeltem eléggé, hogy mennyi csokit vételezel egyszerre a csokiskosárból.)
Egyébként nálatok is úgy értelmezik a minimanók a “még egyet vehetsz”-et, hogy még egy marékkal?

Sajnos nem mindig vagyok elégedett az evészetével, még szerencse, hogy ez nem látszik rajta. Sokszor könyörögni  kell neki, és ilyenkor szoktam a kamutelefonokat is lebonyolítani. (“Doktor bácsi? Itt a Mincsike anyukája beszél…”)
Általában van kifogása, most a legújabb az, hogy enne ő szívesen, de nem akar kövér lenni. Egy - azóta a családban már szállóigévé vált - párbeszéd:

Apa: – Mincsike éhes vagy?
Mincsike: – Azt korogja a gyomrom, hogy nem!

Tonhal = Tomhal (Erre nincs sztori, csak feljegyeztem, mert aranyos.)

A tejcit sosem szoktam neki hűtőhidegen adni, pár másodpercre mindig beteszem a mikróba. Egyik alkalommal ez elfelejtődött, amire így reagált:
Ki akar megmérgezni hideggel???

A tejről egy ideje mindig az jut eszembe, hogy kb. 3 decivel megkínáltam a notebook-om, meséltem? Jajj, de nagyon rossz élmény volt. Felemeltem, és ömlött belőle a tej. Előző este még én pöröltem Mincsikémmel, hogy a gépem közelében ne igyon, mert mi lesz, ha véletlenül kiborul a pohár… Erre tessék, másnap velem történik meg. Persze akkor is kapkodtam, mint mindig. Általában több dolgot csinálok egyszerre, vagy legalábbis szeretnék. Félbehagyok valamit, mert eszembe jut egy újabb tennivaló, ami fontosabbnak tűnik, elindulok, hogy csináljam, de mire odaérek, elfelejtem, hogy mit akartam. Miközben gondolkodom, eszembe jut egy harmadik dolog, amibe szintén belekezdek és ez így megy szinte egész nap. Tudom, Cavinton, vagy cetli… Ez utóbbival az a baj, hogy hová is tettem??? Remélem kinövöm. Na de mire is akartam kilyukadni? (Jujj ez már olyan nagyis…) Jut eszembe: neten találtam, felirat egy zoknin: “Vigyázat nyugdíjas! Mindent tud, és van ideje elmondani!” Erről meg 79 éves Dédikénk jut eszembe, aki viszonylag friss és aktív, Mincsikének első számú kedvence és akit mi is szeretünk nagyon, de…
Én: (Martinának) – Olyan vagy, mint Apád!
Martina: – Te meg olyan, mint a Dédi!
Erre Mincsike rámnéz, sajnálkozva, együttérzőn, majd megszólal: – Ez  nem volt szép tőle!

3 megjegyzés:

Gigi írta...

Tomhaaaal!!! Ezentúl csakis így mondjuk.Ti meg vegyétek át nyugodtan Lizzy által használt "Olívia" kifejezést, ami igenis az olívaolaj:)
Dédis sztori aranyos, remélem Dédi nem olvas:)
A hideg tej pedig nem jó Anya, hidd el!:)
Disznó vagy amúgy a kamutelefonokkal, de sajnos én is használom. "Szia Apa, kéééépzeld, Lizzy nem akar felöltözni, szóval nem megyünk játszóra!Igen, itthon leszünk, majd hívj"...az utolsó mondat felénél már húzza a zokniját..Fúj, de randák vagyunk, vajon Anyáink is csináltak hasonlót?

Tinca írta...

:) Olívia! Aranyos.:) Én tuti így fogom hívni ezentúl. Mincsi nem nagyon tudja, hogy mi az, nem szoktam emlegetni neki.
Dédi nem olvas, ő nem olyan, mint a Tieid! De már gondolkoztam rajta, hogy megfelelő bevezetővel elmesélem neki.:)
Az én Anyukám tuti nem csinált ilyen disznóságot, mint mi, ugyanis telefonunk se volt akkoriban. Tudod, vidéki lány vagyok.:)

Raindrop írta...

"Ez nem volt szép tőle."

:DDDDDDDDDDDD
Imádom a kiscsajt!