Boldog négy és feledik szülinapot Mincsikém!
Isten éltessen sokáig Martina!
Boldog névnapot Martina!
Isten éltessen sokáig Miron!
Martina 15, Miron 1 éves lett. Kettő között pedig megünnepeltük Martina névnapját is. (Szegénykémnek ezzel jó időre letudtuk a jeles napjait, karácsonyig max. “csak úgy” ajándékokra számíthat.) Legjobban Mincsikém járt, mert ő szokás szerint most is kapott a feledikre apróságokat, és persze aktív segítője volt a gyertyafújásoknak is.
Nosztalgikus, családi fénykép- és videónézegetős, sokat nevetős, néha elérzékenyülős és sírós hangulatban teltek a napjaim 25 és 31-e között.
Miron születéstörténetét szerettem volna megosztani Veletek, mert azzal még lógok, de olyan áltsulis (alsós!) fogalmazás-szerűre sikerült, hogy úgy döntöttem lomtárba vele, nem blogba. (Most főhet a fejem a hogyan tovább miatt, mert nullaközeli állapotban várakozik a történetem a piszkozatok mappában.)
Martina szerintem örömmel elnézi nekem, ha most a bejegyzésem további részében Mironról írok, nem róla. Például, hogy hol tartunk most. Ránézésre itt:
Miron súlya 10 kiló, magassága kb. 75 cm. Formás, inkább vékonyabb, de masszív, jó fogású fiúcska. Husija kemény, markolásznivaló.
Akárhányszor ránézek ledöbbenek: hogy lehet ennyire gyönyörű??? A malomkeréknyi szemei, hosszú seprűi, a lefittyedő nyálas kis szája, a tökéletesen fejhezsimuló fülecskéi, a nózikája, a pusziznivaló meleg nyakincája, a puha talpacskái, és persze a kukija… (meg minden más, ami most kimaradt) Elképesztő tökéletesség. Meggyőződésem, hogy nekem van a világon a legszebb kisfiam. (Na jó, meg Apának is, de aztán senkitöbbet!)
Fogacska: 6 db A darabos ételektől ennek ellenére fulladozik, kivéve, ha az kifli, keksz, vagy csoki.
Áll, kapaszkodva lépeget. (Előfordult már, hogy kapaszkodás nélkül is sikerült neki 4-5 lépés, de még nagyon bizonytalan, nem írom fel.)
Álló helyzetben gyors rugózásokra képes, ha zene szól, akkor szinte ritmusra, tehát mondhatjuk azt, hogy táncol. (Mint tudjuk, sok pasi felnőtt korában is kb. itt tart, úgyhogy Mirontól 1 évesen ez igen szép teljesítmény.)
Ha nagyon ki szeretne jönni a járókából, akkor úgy viselkedik, mint egy kismajom a ketrecében. Két kézzel kapaszkodik, rángatja a rácsokat és páros lábbal ugrál. (De erről inkább majd csinálok egy videót, mert látnotok kell.)
Villámgyorsan mászik. Nekem ez furcsa, mert egyik lány se csinálta. Illetve de, csak kb. 2 évesen. Ők 9 és 10 hónaposan elindultak és amikor már nem volt buli két lábon, akkor néha másztak is. De nem csak ebben nyilvánul meg, hogy egészen más egy kisfiú, mint a lányok. Valamelyik nap épp azon tűnődtem, hogy már most, 1 évesen mennyire pasi… Nagy kupac játék, benne mindenféle, lego, plüssök, rágókák, póni (mert nálunk ez utóbbi mindenhol fellelhető) és persze egy autó. Miron mindig kiválasztja az autót, és mászva toligálja. Honnan tudja, hogy egy fiúnak azzal “kell” játszani??
És ha már fiú, és ha már játék… 10 hónaposan felfedezte a kukiját, azóta minden pelenkázásnál és fürdésnél markolássza, rángatja, és bizony, ha én fogom meg, azt mondja fülig érő szájjal, hogy: “hehe”.
Ezen kívül a szókincse még elég szegényes, bár egyszer kimondta, hogy “apa”, többnyire csak “mama”, “mammmammma”, “tetete”, “agggya” és “ge” hallatszik belőle.
Ilyen volt a tortája: 
Ez pedig a legjobban sikerült tortás kép: 
Minden pontosan úgy történt, ahogy látszik. (Az a kéz ott nem simogat, hanem finoman, de határozottan ott tart.)
Az utóbbi két kép elkészüléséhez be kellett vetnünk egy nem éppen oda illő kelléket, különben folyamatos mozgásban lett volna a modell, nagy kihívásokat támasztva ezzel nem túl rutinos fotós anyjának.
Mit meséljek még… Tud nyálbuborékot fújni, és nagyokat vigyorog közben, mert tetszik neki. És a másik: köpköd! Sajnos így jelzi, ha már nem kell neki az ennivaló. De köpköd akkor is, ha azt mondom, neki, hogy “ne köpködj"! Persze gyanítom, hogy itt nem pimaszságról van szó, csak egész egyszerűen a köpköd jelentését ismeri és fel se tűnik neki, hogy ilyenkor van még előtte egy másik szócska is. Na mindegy, de most már akkor nem kell magyaráznom, hogy miért nem kedvencem a bolognai spagettis bébikaja, ugye? Egy darabig próbáltam az etetésnek megfelelően öltözni, de a pirosat kifejezetten utálom, ő pedig a spenótot és a cukkínit - pedig nekem inkább zöld felsőim vannak.
Egyszer egy sütőtökös etetés alkalmával egy tarka felső volt rajtam: Nézd meg, az összes ruhám pecsétes!” – mutattam a barátnőmnek. “Jajj, ne aggódj, a sárga mintától alig látszik.” – reagált rá. Csak később, amikor teregettem a felsőt, akkor esett le: de hiszen ezen nincs is sárga minta!!!
Mindig így járok, amikor sokáig nem írok, alig bírom abbahagyni. 20-as a kiscsizmája, többnyire 80-as ruhákat hord, elég jól eszik mostanában, az alvására sem panaszkodom, szülinapjára bébitaxit kapott és most jól összecsaptam a végét, de mennem kell bocsi, mert lassan éhes lesz. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése