2013. január 30., szerda

Semmi különös, csak újra írok…

- Ajajj, dolgoznak a szelek! – mondta Mincsike és nyögött egy tompát.
- Tessééééék? – kérdeztem, mert bár régen beszéltünk erről, fene se gondolta, hogy emlékszik.
- Mondom pukiztam! – magyarázza ingerültebben…

Mincsi változatlanul nagy mókamester,minden napra jut valami aranyosság tőle. De tudjátok mi a durva? Az, hogy lassan Mirontól fogok idézni, mert bizony beszél! Nagyjából mindent, nagyjából érthetően. Úgyhogy megfogadtam, innentől kezdve szigorúan a mennyiségre fogok törekedni és nem a minőségre, akarom mondani írok, amikor csak tudok, nehogy valamit ne rögzítsek, és elfelejtődjön. Mint pl. Mincsikém következő kérdése:

- Anya, amikor én születtem, akkor felvágták a hasad és ott vett ki a doktor bácsi, vagy adott egy szurit és azon a kis lyukon jöttem ki?  - Másodikat választottam, a lyuk közelebb áll a valósághoz, de azért maradt bennem némi bizonytalanság, hogy melyikre is gondolhatott, csak jobbnak láttam nem rákérdezni.

Ma egyébként Martina névnapja van, Isten éltesse sokáig az én nagylányomat, aki egyébként 4 nappal ezelőtt fogta magát és 16 éves lett. Még belefér, jöhetnek a jókívánságok, abból sosem elég. Ha van kedvetek, olvassátok el egy korábbi bejegyzésem - életem első nagy-nagy kalandjáról szól, aminek a végén anya lettem. http://mincsike.blogspot.hu/2011/01/szuletestortenet-i-martina.html

Nincsenek megjegyzések: