… melyben egyúttal arra is fény derül – piros 18-as sárga 16-os karika–, hogy hova lehet visszavezetni azt az örök rejtélyt, hogy az a bizonyos alsónemű mikor került le, amikor az előbb még fent volt - ha értitek mire gondolok.
A dolog súlyára való tekintettel én most azon nyomban félreteszem minden feladatomat, és lejegyzem a nagyvilág és persze az utókor számára, hogy milyen ügyes és okos az én fiam.
1 percig került ki kb. a látókörömből, de neki ez az idő elég ahhoz, hogy meztelenre vetkőzzön. Már akartam erről írni, de most nem halogathatom. Először még megdöbbentem és persze jót nevettem – talán itt a hiba – de most már ez teljesen megszokott, hogy Miron napjában vagy 10x megjelenik természetes valójában és nagyon örül. Ilyenkor hosszas kergetőzés következik – hiba II – mire elkapom, és miután 10x – ide is jó ez a szám – magastartásban vergődik és szappanmódra kicsúszik a kezeim közül, valamint túl van néhány bukfencen – majd erről is írok - végre sikerül ráadnom a pelenkát, majd a ruhákat.
Furcsa ez nekem, mert a lányok nem voltak ilyenek, Mincsinek sokszor még most is gondot okoz egyedül levetkőzni – persze ebben van egy hangyányi túlzás, de semmivel se több.
Miron tehát vetkőzik. Mint ma is. Épp a mosógépet pakoltam, amikor berohant csupasz kis testével, kezében pelenkát lobogtatva, majd undorral ledobva a földre:
- Szúj, kakás!
- Nem kakás csak pisis. De idefigyelj, ha ennyire undorodsz tőle, pisilj a bilibe és akkor nem adok rád pelust.
- Oké! – mondta és rohant a bilihez, ráült és belepisilt. Életében először. Úgyhogy most örülünk.
Jöjjön egy kép is a témában, amikor elbújik és vetkőzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése