Vasárnap Mincsike Körianyujának (továbbiakban: Andi) az Anyujánál (továbbiakban: Magdianyus) töltött egy kis időt. Takaríthattam nyugodtan, de persze egyfolytában Náluk járt minden gondolatom.
Tudtam, hogy jó kezekben és jó helyen van, maximális figyelmet és törődést kap, olyanokkal van, akiket szeret – ilyen szempontból teljesen nyugodt voltam. Ha tehettem volna, mégis velük megyek bolha képében, vagy legalábbis bekamerázom Mincsi ruháját.
Hiányol vajon minket? (Nem.)
Szót fogad? (Állítólag igen.)
Nem tesz tönkre semmit? (???)
Nem csinál semmi rosszat? (???)
Mer szólni, ha pisilni kell? (Igen.)
És ha szomjas? (Igen.)
És ha éhes? (Igen.)
Nem folytatom.
A csend az megdöbbentő volt, nem is emlékszem mikor tapasztaltam ilyet utoljára. Őszinte leszek, 5 perc múlva már hiányzott a kisasszony.
Apa alvásba menekült, míg csemetéje távol volt – talán így gyorsabban ment az idő.* Tudjátok, ő igazi lányos apa, azok közül is a nehezebb eset. Szerintem ott legbelül még tőlem is félti Mincsikét, és meggyőződése, hogy akkor van a legnagyobb biztonságban, ha ő vigyáz rá. :)
Amikor hazaért Mincsike, ezerrel pörgött, izgatottan mutatta a szép játékokat, amiket Magdianyuséktól kapott.** Fél óra múlva – 6:50-kor – ez a látvány fogadott, amikor fürödni akartam vinni:
Persze, hiszen nem aludt ebéd után és gondolom a megszokottól eltérő délután is lefárasztotta.
Óvatosan felkapta Apa, hogy felviszi aludni, de sajnos felébredt. Felmentem vele, próbáltam altatni, de nagyon nem akaródzott neki.
- Lemegyünk? – kérdezte, ahogy reggel szokta.
- Nem akarsz aludni inkább Kicsim?
- Már aludtam! – volt a válasz és már indult is a lépcsőhöz.
Döbbenet, nem? 10 perc alatt regenerálódott. Kb. annyit aludhatott, nem többet.
Lementünk. Bírta egészen fél 11-ig, akkor dőlt ki.
*Ne ijedj meg Andi, nem volt kifogása a program ellen, csak nincs hozzászokva, hogy elvigye valaki Mincsikét. Ismered. :)
**Nagyon jó érzés, és megható, ahogy Magdianyusék várják és szeretik Minervát. Nagyon köszönünk mindent!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése