Azt már mutattam, hogy én milyen frizurával ébredtem egyik nap… Most jöjjön ugyanebben a témában egy másik kép. Mincsike altatta magát, aztán egyszer csak sírós hangon jelezte, hogy nem tudja elvenni a kezét a hajától.* Ezért:
Szerencsénk volt, megúsztuk olló nélkül, de nem volt egyszerű…
Ez az OBI-ban készült. Nagyon be akart mászni, mi pedig betettük. (Zárójelben jegyzem meg, hogy később mindannyian bemásztunk – persze nem egyszerre -, mert tudnunk kellett, hogy mennyire lesz kényelmes.)
Csokimikit Húsvétra? Igen, úgy látszik a Tescoban minden lehetséges. A kép, két nappal Húsvét előtt készült. Bizony-bizony. :)
És ami a képen nem látszik, illetve hallatszik:
”Marha jó benne menni!” – hagyta el a pici száját, ahogy lépkedett benne.
A mosás nálunk úgy zajlik, hogy én kiválogatom a mosnivalót, majd Mincsike bepakolja a mosógépbe. Néha mondja, hogy “nagyon nehéz munka”, de azért mindig jön, és nyüzsög a következő adagnál is. Ha végzett a gép együtt teregetünk. Ő a zoknikat, én a többit. Nézzétek milyen ügyesen csipeszelte fel, gondosan ügyelve, hogy az egyformák egymás mellé kerüljenek. (A balettcipős nadrágról a szárítón majd még mesélek.)
3 megjegyzés:
Annyira jó lenne újra gyereknek lenni, és erre mindig nálatok jövök rá!
Hát milyen ez már, hogy játszhatok, mesét nézhetek és ehetek közben, szép ruhákban. :)))
Remélem jól telt az ünnep!
Szia!
Mincsi szép, mint mindig, a loknijaiért oda vagyok! Ügyesen tereget. Szandi is segít, pont így, berakja a ruhákat a mosógépbe, majd ha kész ő is jön teregetni. De ő csak felhányja a szárítóra. :( De halad, mert már legalább kirázza. :)
Képzeld, veled álmodtam! :D
Márk is bepakol a mosógépbe, de ha segít teregetni azzal nem járok jól. Szerinte tök vicces dolog szétdobálni a vizes zoknikat az egész szobában. Vajon én miért nem nevetek?
Az a hajbetekerés durva. Lehet hogy egyszer ollóval kell kiszabadítani a kezét a saját hajából. Vagy a tiédből.
Megjegyzés küldése