Egy igazán csajos nap

Tegnap összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és elkísértük Apát Pestre. Nekünk jutott a dolog kellemesebbik része - Apának sajnos dolgoznia kellett, amíg mi a Westendben időztünk. 

Mincsike egy angyal volt, nagyon jól viselte egész nap talpon. A metró/mozgólépcső-parámról most nem írnék, és azt a részt is kihagyom, amikor elszakadt a gatyám, inkább mutatok néhány képet. (Bár mindig későn eszméltem, hogy ezt is le kellett volna fényképezni, meg azt is…)

Megértitek ugye, hogy ide be kellett mennünk bármi áron is. :)
Vásárolgatás és ebéd után levezetésnek jól esett egy kis jeges finomság. Martinának is. Bár a kép nem teljesen az, aminek látszik. :)

 

 

Őket megvettem, hogy is bírtam volna ki, hogy ne, bár egy vagyon volt. Úgyhogy ha jöttök hozzánk, Starbucks-os bögrében szolgálom fel a három az egybent, csak hogy Nektek is jusson valami ebből az érzésből.


(Bocsi Ketty, délután elfelejtettem - mondjuk azt, hogy holnaptól…)

Next… Aki kicsit is ismer tudja, hogy a gyengém ez a márka. Ráadásul most “SALE” van, minden darab 50 %-al olcsóbb… Éreztem, hogy emelkedik a pulzusom, ahogy beléptem az üzletbe. Dugig volt ruhákkal, azt se tudtam, hogy hova kapjam a fejem.


Végül felháborító, de nem vettem semmit, mert pont a mi méreteink hiányoztak. 
Martinával egyik kedvencünk az ice’n’go. Mincsikémnek persze ez is túl hideg volt, mint a többi fagyi. 
Egy darabig érdekelték az apró golyócskák, de miután már minden ragadt, mert szanaszét gurultak, nem kért többet…



Ez az a nyakinca, hátacska, karocska, ami picike, selymes, és nagyon sok puszi fér el rajta. Imádom! :)
(Képzeld el Andi, a nyakláncot ő követelte, ahogy készülődtünk.)

 

A következő ruhának története van…
Mincsikének szerelem volt első látásra. Nem követelte, nem kérte, nem hisztizett utána. Csak úgy észrevettem, hogy nagyon tetszik neki. Kerülgette, megmutatta egyszer, kétszer, sokszor… majd újra visszament hozzá, és simogatta… Egyszer csak szomorú, fátyolos szemekkel rámnézett és megkérdezte: “Ezt kinek fogják megvenni?”
Annyira aranyos volt, hogy szívem szerint megkérdeztem volna tőle: “hányat vegyen neked anya kicsikém?” Persze, hogy megvettük.
A képen nem nevetni, tudom én is, hogy nem egy balerina alkat a lányom, de boldog. :)
(A 2011-es farsangi szezonra jelmezkölcsönzés nálunk!)

A következő ruhának is van története…
A kívánság úgy szólt, hogy ő Minnie egeres felsőt szeretne magának. A múltkor még rogyadoztak a Tescoban a polcok tőle, most bezzeg sehol egy darab… Nagy nehezen találtam egy fürdőruhát ezzel a figurával. Nem voltam elragadtatva tőle, ráadásul piros is, de gondoltam talán ezzel megmarad a becsületem. Mutatom Mincsikének, reakciója:
”Hááát, nem tetszik annyira… De azért megvesszük.” És egy laza mozdulattal bedobta a kocsiba. Megvettük. :)
Végül nézzétek ezeket a gyönyörűségeket! És az illatuk… hmm, az valami csodás! Megyek is kipróbálom az egyiket,  végigszappanozom vele Mincsikémet, majd jön az egy órás altatás…