Kicsibarbi, lábkönyök és egyebek…

Mindenkitől ezer bocsi, aki eddig hiába várta tőlünk az életjelet. Be fogom pótolni az e-mail adósságaimat, írok majd hozzászólásokat is mások blogjához, és újra elérhető leszek a csevegőkön is majd… majd nemsokára. Minden rendben van, csak melegem van és tüsszögök, hogy az alkotói válságot ne is említsem. De írhatnám azt is, hogy jelenleg itthon nyaralunk - sokat pihenünk, fürdünk, játszunk, jó nekünk.

Mincsike mostanában sokat barbizik. No ne arra gondoljatok, hogy az itthon fellelhető több tucatnyi Mattel termékkel játszik, neeem…
Az úgy kezdődött, hogy egyszer csak megszólalt, hogy “anya/anyuci/anyucikám te olyan vagy, mint egy barbi!” Természetesen azonnal elismételtettem vele még vagy 83-szor úgy, hogy Apa is hallja. (Hát nem csodálatos, hogy ő ilyen szépnek lát?)  Később bővültek a szerepek. Mincsike lett a kicsibarbi, Apa az apabarbi, Dédi az öregbarbi és így tovább – azóta is minden nap.
Még néhány aranyosság Mincsitől, amit még eddig nem írtam:

Megelőztünk egy autót. Mincsike boldogan felkiáltott:
- Legyőztük az autót!

***

Néha összekeveri az igekötőket és bár a kezdetektől hibátlanul ragozott, mostanában előfordulnak érdekes újítások. Most ugye jöhetnének erre a példák, de nem írtam fel, mert biztos voltam benne, hogy álmomból riasztva is kapásból fel tudok sorolni minimum 10-et jegyzetek nélkül is. Nem így van. Egy jut eszembe hirtelen…
A lányoknak van egy majdnem egyforma nadrágjuk.
Martina felvette a sajátját, Mincsike meglátta és felkiáltott mérgesen:
- Hé! Az én nadrágomat cserélted föl!!!?

Igen, így, hogy “hé”… Mostanában gyakran előfordul, hogy így kezdi a mondókáját, nem túl bájos, és nem túl nőcis, de vicces.

***

Kimondott gondolatok a vasárnapi ebédnél:
- Anya egy golyó… Szép kerek feje van.

***

Végezetül az új kedvencem.
Lustiztunk kicsit hármasban. Mincsike egyszer csak kiakadt, mert útban volt neki Martina térde.
- Jajj Martinaaa! Nem férek el… Vidd innen a lábad könyökét!