Rémálom volt. Legalábbis ami engem illet…
Mincsikém nagyon lelkesen ébredt, vidáman öltözködtünk, fésülködtünk, és végigcsacsogta az utat. Az oviajtóban minimális megtorpanást tapasztaltam, de miután szülői irányításra megfogták egymással Lara kezét, könnyen be tudtuk őket küldeni a többiekhez. Mi szülők kint maradtunk az előtérben, onnan próbáltuk viszonylag észrevétlenül szemlélni a történéseket.
Minerva a szoba közepén megállt, bátortalanul körülnézett, majd lehajtotta a fejét. Ekkor már láttam, hogy gond lesz. Szerencsére az egyik óvónéni is résen volt, és azonnal odament, hogy bevonja őt a közös játékba, de inkább kevesebb sikerrel, mint több.
Ezután átlag 5 percenként megjelent Mincsikém az előtérben, és ugyan nem mondott semmit, de én láttam rajta, hogy itt akár még sírás is lehet, mert valami nem stimmel.
Nagyon rossz érzés volt látni, hogy míg a többi gyerek önfeledten játszik, az én kislányom nem érzi jól magát. Bátortalan volt és nem tudott feloldódni. Semmihez nem mert hozzányúlni, senkihez nem mert odamenni játékot kezdeményezni.
Dadusunk segített a helyzeten, leült Mincsikével rajzolni, kirakózni, így megszűnt a kimászkálása, én pedig vettem egy nagy levegőt…
Erről beszéltem…
Ezután jött az udvari játék, de a helyzet nem sokat javult ott sem. Láttam rajta a vágyódás a játékok után, de nem mert odamenni semmihez, nem mert egyedül kipróbálni semmit, terelgetni kellett.
Az első sorakozó…
Ebéd előtt hazahoztam. Sikerült sírás nélkül megúszni, de tényleg csak az a bizonyos hajszál választotta el. Nem vagyok nyugodt, sőt nagyon ideges vagyok, hogy mi lesz így… Azt akarom hinni, hogy ez csak a kezdet, és pár nap múlva már az ismerős terepen, ismerős arcok között ő is bátrabb lesz.
Holnap élesben lesz ovis Mincsike. Beszéltem az óvónénivel és mindketten úgy láttuk, hogy felesleges sokáig húzni a szoktatást. Összeszorítom a fogam és bedobom a mélyvízbe. 3/4 8-ra viszem és ebéd után megyek érte. Nagyon-nagyon szorítsatok, a holnapi nap döntő fontosságú lesz. Ha rosszul sikerül valamiért Mincsikémnek és nagyon zokon veszi, hogy nem vagyok ott vele, akkor szerdán nem tudom hogy sikerül elvinnem. Pedig muszáj lesz…
Délelőtt nagyon intenzív főzök-mosok-takarítokba kezdek hangos zenével, és próbálok nem aggódni és agyalni. Tartok tőle, hogy nem fog sikerülni, de azért törekszem rá.
Délután szülőire kell mennem a suliba, szerintem estig ott leszek, úgyhogy ne várjatok bejegyzést, de gondoljatok ránk!
4 megjegyzés:
Hidd el, én aztán megértem!! Komolyan, és mindenki aki szoktatott már be gyereket bölcsibe vagy oviba... Nagyon nagyon drukkolok holnap, de hidd el, tényleg feloldódik és jó kezekben van, hiszen ha látják, hogy nem találja a helyét úgyis bevonják valami játékba, vagy feladatot adnak neki! Így pedig hamarabb feloldódik.
De veled leszek lélekben holnap!!(Vagy inkább Mincsivel legyek lélekben?:))
Mindkettőtökkel ott leszünk!
Annán is tegnap vettem észre, hogy mennyit számított az egy hónap oviszünet...
DE! Mindig gondolj arra, hogy az én kis szégyenlős, extraanyás lánykámból milyen vagány, talpraesett csajszi lett pikk-pakk.
A szívem szakad meg a most beszoktatás alatt lévő gyerkőcök (és Anyukák!!!) miatt, amit régen éreztem, sosem felejtem el.
Nemsokára lesznek barátai, kedvenc játékai, és délután nem akar majd hazamenni! Tudom, hogy hihetetlen, de Ő meg fogja hamar szokni. Te nem biztos. Én a mai napig nem tudom... de ez maradjon a mi gondunk, és a Babócák ne érezzék. ;)
Puszi Nektek, és sok sikert, bátorságot, erőt kíánok!!!
Szerinted hány gyerek kezdi úgy az ovit, hogy bátran bemegy, játszik, mosolyog, és órákat kibír anya nélkül? Ha nem látja rajtad hogy feszült vagy és ideges az ovi miatt, akkor pár nap alatt beszokik. Ez a mély vízbe dobás bátor dolog volt, remélem jól sikerült!
Mindenkinek nagyon köszi, aki velünk volt gondolatban ezekben a napokban!
Edina! Lehet, hogy bátor dolog volt a mélyvíz, de az óvónénik javasolták, akiknek már van tapasztalatuk ezen a téren bőven. Úgy néz ki, hogy bejött.
Tudom, hogy nem egyszerű a beszoktatás, nem is azt vártam, hogy sírás nélkül menjen, mint a karikacsapás. Én csak azért aggódtam és aggódok, hogy Minerva nem tud felszabadultan játszani, bátortalan, és szomorú. És lehet, hogy sírna, csak még azt se mer... És ezt marha szar látni. Hol a szoba közepén állt egyedül, hol az udvaron. A többiek pedig futkároztak és játszottak...
Megjegyzés küldése