2010. szeptember 13., hétfő

Még mindig ovi…

Úgy szeretném végre azt írni, hogy túl vagyunk a nehezén, de mi van ha mégsem?
Tulajdonképpen teljesen változatlan a helyzet. Minden olyan, mint a legelső nap. Sírás nincs, viszont továbbra sem beszél, és nagyon bátortalan.
Hajlok arra, hogy azt gondoljam, hogy mivel ilyen visszafogott, komoly és csendes, nem jó ott neki és szorong… De ha nem lenne jó, akkor tiltakozna reggelente, amikor ébresztem és  viszem. Ilyenről azonban szó sincs, sőt… Nagyon akar menni.

A múlt héten sajnos csak szerdáig tudtam vinni, aztán lebetegedett… Persze ezen nem csodálkoztam, ugyanis több olyan kisgyereket is láttam, akinek már hétfőn folyott az orra, de még szerdán is kitartóan vitte az anyukája… Annyira nehezemre esik ilyenkor befogni a számat!!! Miért az én drágámnak kell megszívni azért, mert vannak ilyen szülők?
Csütörtökön nagyon kesergett, hogy nem megyünk oviba… Szerencsére hamar túlesett a betegségen, megúszta láz nélkül és ma már újra vihettem.

Izgatottan ment, mert az egyik óvónéninek névnapja volt és alig várta, hogy odaadhassa az ajándékot neki. Persze a lelkesedés addig tartott, amíg beértünk, utána a szokásos fék… A szobaajtóban úgy lecövekelt, hogy hiába toltam, nem mozdult egy centinyit sem. Megvárta, amíg észreveszi az óvónéni, odajön hozzá, megfogja a kezét és behívja. Utána becsukódott az ajtó, és csak délután láttam újra…
Amikor Mincsikém után érdeklődtem, sajnos megint ezeket kellett hallanom: “nem nagyon evett, nagyon visszafogott, de nem sírt”. Nem sírt, nem sírt… Lassan már ott tartok, hogy jobban örülnék, ha sírna reggel, majd miután megvigasztalódott, vidáman játszana, ahogy a többiek… Gondoljunk csak bele: van kb. 5 csöppség, aki reggel bömböl… Jut rájuk 1 óvónéni és 1 dadus. Nyilván az a cél és közös érdek, hogy minél előbb megnyugodjanak, tehát ezzel a kiscsoport vigasztaló-kapacitása 100 %-osan kihasználttá válik.  Ki is venné észre az én csendesen kesergő Mincsikémet… Na jó, ez egyáltalán nem biztos, hogy így van, csak szabadjára engedtem fantáziámat, és így megfogalmazódott egy aggodalmam.
Legközelebb akkor mesélek majd az oviról, ha valami változás van, mert tudom ez így elég unalmas olvasmány annak, aki a szűk családunkon kívül esik.

Egy képpel búcsúzom mára:

IMG_6738Érdekessége nem az, hogy Mincsikém alszik rajta, hanem az, hogy Mincsikém délután alszik rajta… Tudjátok, 2 éves kora óta nem alszik ebéd után. Most az ovi annyira kifárasztotta, hogy nem is tudtam volna ébren tartani. :)

6 megjegyzés:

Kiss Zsu írta...

Egyemmeg... Kifáradt tehát valószínű nem csak a sarokban üldögélt.
Nyugi, adj még neki időt, ez neki hatalmas változás, eddig minden nap otthon Anyával, most pedig minden délelőtt új gyerekekkel, új felnőttekkel, új játékokkal, és még enni is kell...:)
Pici idő még kell neki, de fel fog engedni, és csicseregni fog, és énekelni, és verset tanulni a többiekkel.:)

Kiss Zsu írta...

Egyemmeg... Kifáradt tehát valószínű nem csak a sarokban üldögélt.
Nyugi, adj még neki időt, ez neki hatalmas változás, eddig minden nap otthon Anyával, most pedig minden délelőtt új gyerekekkel, új felnőttekkel, új játékokkal, és még enni is kell...:)
Pici idő még kell neki, de fel fog engedni, és csicseregni fog, és énekelni, és verset tanulni a többiekkel.:)

Kiss Zsu írta...

Jaj ez mér ment el kétszer...

Timi írta...

Nyugodj meg de tényleg! Gé fejlesztőjén a szakik magyarázták nekem, mikor ott "sírtam", hogy félek, trauma lesz a lánykámnak stb. stb., hogy az ovi minden gyereknek trauma így vagy úgy. VAn, aki könnyen alkalmazkodik, van, aki az elején sír, van aki két hét után jön rá, hogy ez már kötelező. Mincsi így szokja. Nem könnyű neki, de senkinek. Csak ő okos, és azt tudja, hogy ez nem gáz, de új, és Anya nincs ott. Anyum szerint én pont ilyen voltam. Ültem egy széken a macimat morzsolgatva és figyeltem. Sírás semmi. Aztán egyedül mentem oviba, mert nem tudtak utolérni:) Írj kérlek, ne várj heteket, kíváncsiak vagyunk Rátok, most sokan izgulunk, Tudod, a Paramamiknak most ez megpróbáltatás, jó hallani a tapasztalatokat. Millió puszi Nektek!

Vicus írta...

Ne szomorodj el, szerintem is klasszul veszi az akadályt!

Teljesen normális, ha szorong, az nem normális, ha valaki nem...

Tökéletes, okos, szép ovis lánykád van, és ne aggódj!!!!!!!!!!

Tessék írni, egyáltalán nem uncsi, ilyet ne is gondolj!

Puszi

Szilvi írta...

Nagyon ügyes Mincsi! Az szerintem természetes, hhogy nem oldódik fel hamar! Körbeszaglászik, alaposan szemügyre vesz mindent és mindenkit! Ne izgulj, nem lesz Vele baj!
Túl vagytok már a nehezén! :)
csak így tovább!!!
A Piciről is mesélj valamit! :) Jól vagytok? Mi mostantól vágunk bele a 3. babaprojektbe!
Puszi!