2011. január 13., csütörtök

Az ovi csodákra képes!

Emlékszem nem is olyan régen, még azt mondtam a minket meglátogató ismerősöknek, hogy ha jót akartok tenni Mincsikével, ne csokit hozzatok neki, hanem kígyóuborkát… Egyáltalán nem szerette az édességet, viszont a zöldséget, gyümölcsöt annál inkább. Szerencsére ez nem változott, továbbra is a répától kezdve a citromig szinte mindent szívesen megeszik, azonban egy ideje nagyon imádja a nasit is. Csokiért képes sírni, és a cukrot, nyalókát, süteményt is imádja sajnos. (Ezeket nem az ovi terhére írom, a cím még nem ide kapcsolódik.)

Egy időben sokat panaszkodtam, hogy mennyire válogatós, és hogy milyen keveset eszik. Ez már a múlté! Szinte minden finom neki, mindent megeszik, és szeret is enni. Ma már nem tukmálom rá az ételt, mert tudom, hogy ha éhes, akkor szól. Igaz, szól akkor is, hogy az, ha nem az. :)

A tejbegrízt soha nem ette meg, pedig időnként próbálkoztam vele. Pofákat vágott, kiköpte, és egy falat nem jutott le a torkán. Egészen kb. 1 hónappal ezelőttig. Azóta hetente legalább kétszer ez a vacsorája, mert szinte követeli, és nem fordult még elő, hogy egy fél kanálra való is megmaradjon a tányérjában.

A másik ilyen, amit soha nem volt hajlandó megenni, az a palacsinta. Ma sütöttem, és amikor megkóstolta, ezt mondta: “Anya, ez elég jól sikerült.” Imádja.

Tegnap az oviban paradicsomos káposzta volt az ebéd.
- Mincsikém, megetted az összes paradicsomos káposztát?
- Háááát, igazából nem.
- Nem?
- Nem. De kaptam utána valami nagyon szinomat és azt az egészet megettem!
– mondta és teljesen fellelkesült. Oké, étlap  elő, mit is kaptak a káposzta után? Túró rudit? Na ne, ezt nem hiszem el. Pedig de… Ma kizárólag azért szaladtam be a boltba, hogy vegyek neki túró rudit, mert látni akartam, hogy tényleg megeszi. Láthattam. :) És az arcán is a gyönyört. Szereti. :)

A felvágottakat soha nem ette meg. Most a sajtos parizer az egyik kedvence. Látni kéne azt a boldogságot, amikor kap egy szelet kenyeret parizerrel. Egyik ilyen alkalommal így fejezte ki az örömét:
”Anya! Te igazi mesterszakács vagy!” Azért elég ciki lett volna, ha hallja valaki.

Kíváncsian várom hogy mikor következik a lekvár és a mák!

***

Az a helyzet a fentieken túl, hogy holnap már nem viszem oviba Mincsikét, mert folyik az orra. Egyelőre nem vészes, drukkoljatok, hogy ne is legyen az. Úgy gondolom, hogy sajnos a többség ebből még nem csinálna ügyet, ezért tartunk itt. Reggel egyébként két kisfiú öltözött velünk együtt, és mind a kettő úgy köhögött, hogy hajszálon múlott, hogy ne hozzam haza rögtön Mincsikét. Talán azt kellett volna. :(

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

jó reggelt!
Mennyire gáz a MIncsi? Csak nem lesz betegszegény megint? MInden hétvégére kitalálsz valamit csak, hogy ne kelljen nekem majonézes krumplit rántott hallal csinálnod? :)
Jobbulást
többit szóban

Edina írta...

Álítólag Márk is megeszik mindent az oviban. Nem tudom elhinni. Be kéne kamerázni azt a csoportszobát.
Remélem nem lesz beteg Mincsi! Bár én egy kis orrfolyással még bevinném, nem azzal van a gond, hanem a csúnyán köhögő gyerekekkel. Őket már tényleg illene otthon tartani.