Ma reggel miután bekapcsoltam a gépet, azonnal elindítottam a blogszerkesztőt. Nem volt tudatos, így különösebb magyarázat nincs rá, hogy miért, hiszen 4 hónapja nem tettem. Nem kezdtem el azonnal írni, de egész nap ez motoszkált a fejemben. Időm nincs, de elengedni nem tudom, úgyhogy most igenis írni fogok!
Köszönjük, jól vagyunk. Nyár van, meleg van, ez utóbbit élvezzük, utáljuk - mikor melyik.
Mincsikém 5 éves lett. Lufik között ébredt azon a reggelen Sümegen. A nyaralásunk idejére esett a jeles nap, úgyhogy már ez is majdnem elég volt a boldogságához, de azért az ajándékok tették igazán teljessé. 
Miron a napokban volt 1,5 éves. Imádnivaló kis csibész. Mostanában, ha róla kérdeznek, mindig ez a mondat ugrik be: “Nekem még ilyen rossz gyerekem nem volt.” Apát idéztem egyébként. Persze nem rossz ő, csak folyamatosan teljes embert igényel maga mellé, mert nagyon eleven. De legalább rájöttem, hogy a lányok igenis jók voltak. (Bocsi, ha akkor másképp gondoltam.) 
(Ági, mit is mondtál, mivel tisztítsam a gépem optikáját?)
Mi is történt még… Április óta? Na ne, azt már nem tudom. Állatkerteztünk Veszprémben, családinapoztunk a gimiben, kalocsait hímeztem alvás helyett,
tanú és fotós lehettem a barátnőm esküvőjén – amit végigizgultam, de nagyon imádtam, és köszönöm!
Amíg nem volt ilyen kánikula, sokat fotóztam itt a környéken. Elsősorban Martinát,
Mincsikémet,
és Miront,
de Sógornőm is partner volt ilyen kalandokban,
és sok szép kép készült Domciról és Andrásról is.
Kész, döntöttem, kell egy blog a fotóknak is. Martinaaa, megcsinálod nekem?
Közben elveszítettem a fonalat, úgyhogy záróképként egy Gigis, mert itt voltak idén is, és ha minden igaz beszélhetünk a dologról jövő időben is ugye???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése